2013. január 14., hétfő

LUMINA KRITIKA? – I. SZIKKADT VILÁG



Van amikor a kritika sem megy egyszerűen. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy az ember elkezd kötődni ahhoz, amiről írnia kellene, vagy ott a másik oldal, hogy teljesen hidegen hagyja a dolog. Én is így vagyok. Vagy a sok pozitívum eldönti a racionális értékelés mérlegét, netán annyira rossz az értékelendő dolog, hogy véleményre sem érdemes. De hát ez mégis csak egy szubjektív műfaj, amibe megpróbáljuk a "objektív" érveinket belepasszírozni. 

Most, hogy közeledik a Fagyott Világ, így annak nyári változatáról jutott eszembe 1-2 gondolat…
  
Merem remélni, hogy nem abba a táborba tartozom, akik a fikázás…

- a „- WTF játék volt ez?”
- vagy a „ - Majd én jól leleplezem a szerevezés hiányosságait…”
- netán a „ - hitvallásom a trollkodás”
- esetleg a, - „Mint „tapasztalt” szervező megmondom a tutit…”

... miatt írnak bejegyzést, vagy értékelést. (Sajna mindre ismerek/rünk példát.) Tény, hogy szeretek hangot adni a véleményemnek, aztán mindenki eldöntheti, hogy egyetért, vagy sem, de mindenekelőtt, fontos, hogy ez kulturált legyen és semmiképpen sem sértő. Itt most másról van szó. Engem megváltoztatott ez a játék.

Annak ellenére, hogy nincs és nem is lesz tökéletes szervezés, én mindig a tettekben keresem az igazi értéket. Mert szerintem abban rejlik a nagybetűs JÓ szándék, mely a legrosszabb játékból is élményt varázsolhat. Számomra! Persze ez fordítva is igaz… Hiszen nem egyformák a lehetőségeink, vagy adottságaink, sőt a játékosaink sem…

A szervezők által megteremtett játék és annak körülményei csak lehetőség. Lehetőség, amit a legtöbb hazai larper félreértelmez. Tisztelet a kivételeknek! A szerepjáték élménye helyett a legtöbb esetben a játékosok nyerni akarnak. Olcsó és gyors élményre vágynak, az igazi helyett… Ilyenkor baromi szomorú vagyok! Na, de ez már egy másik blog bejegyzés.  

Jelen esetben egy remek együttállásról kell beszámolnom. Van egy szervezett és kedves csapat. Van egy egészen alkalmas helyszín, és van egy olyan larp, ami sok lehetőséget rejt.

Sosem érdekelt igazán az általam látogatott játék szabályrendszere. Most sem foglalkoztam vele. Elolvasom és betartom. Bizalommal fordulok a szervezők felé, hogy tudják mit és miért írtak bele a rendszerükbe. Ha valamit lehet ésszerűsíteni, akkor úgy is lesz 10 másik okostojás, aki az első adandó pillanatban a szervezők orra alá dugja, hogy: „- Én megmondtam! Ez így szar!”

Én inkább arról szeretnék írni, amilyen hatással volt rám a nyári játék.

Nos, kicsit visszatérített egy általam is elhagyott útra. Első alkalommal jártam ott, de úgy fogadtak, mintha sokadik játékra érkeztem volna. Olyan szolgáltatást kaptam, ami megérintett. Az általam emlegetett jó szándék sugárzott a szervezők legtöbbjéből. Nekem ennyi elég volt, hogy jobban érezzem magam. Már nem is kellett beilleszkedni, vagy a helyünket keresni, mert az azonnal befogadtak. Ha kérdésem volt, választ kaptam. Ha ötletem volt, meghallgattak. Ha problémám akadt, akkor orvosolták, vagy megpróbálták. Mindez ellensúlyozta a sok felesleges gyaloglást, az irdatlan távolságokat, az olykor tapasztalt "buta jeleneteket" és az ezt generáló értetlen, vagy sértődött játékosokat. A mérleg: Új ismeretségeket szereztem! Nagyon jól éreztem magam! Persze ehhez én is kellettem, mert nem vártam meg, míg a számba repül az élmény pirosra sült pecsenye galambja…

Megváltoztatott a játék, mert szembetaláltam magam azzal, amit korábban én is képviseltem, vagy szerettem volna képviselni. Ez a szolgáltatás alapú, barátságos, laza játék. 

Valahol szervezésem éveiben letértem a helyes útról, mert a sok, nálam tapasztaltabb és okosabb szervezőre, vagy játékosra hallgattam a saját igazi elképzeléseim helyett. Tisztességtelen lenne rájuk fogni az egészet, mert minden elkövetett hiba, akkor is az én rossz döntésem volt! 

Tehát játékos központú szolgáltatás. Ez a kulcsmondat! Ez nem a larper helyetti játékot jelenti, (- NO, AZT AZÉRT NEM!) de valami olyat, amitől én is jól éreztem magam. Barátságos, segítőkész szervezést, mely értem van. Nos, nekem ezért volt élmény a Szikkadt Világ, és ezért térek vissza a Fagyott Világra is. A rendszerek, eszközök meg olyanok amilyenek. Jobbak, rosszabbak. Teszek rá! Úgy sem felelnek meg mindenkinek!  

 AcC


Fagyott világ honlap: http://www.fagyottvilag.hu/

2013. január 9., szerda

A TAGSÁG | INTERJÚSOROZAT | NAGY LÁSZLÓ


TAGSÁG: Tagjainkról szóló cikksorozat, mely bemutatja őket. Innen megtudjuk, hogy mit gondolnak a klubról és az itt töltött évekről, barátságról, játékról, közös munkáról, gondokról, mélypontokról, sikerekről.
_________________________________________________________________________________


Szia klubtag! 
Bemutatkoznál röviden? Csak 1-2 mondat, amit fontosnak tartasz…

Sziasztok! Nagy Lászlónak hívnak, 21 éves vagyok és 2012. júliusában végeztem a BKF-en.

Mióta vagy a klub tagja?

2005. január 30. Egy köztes fél évet leszámítva egészen a klub megalapulásától a klub tagja vagyok.

Miért léptél be? Mikor kerültél közelebbi ismeretségben a szerepjátékkal? Vagy ez egybe esett a klubtagsággal?

Pár alkalmat játszottam azelőtt mielőtt kezdetét vette a klub.

Megszeretted a szerepjátékot? Miért? Mire tanított?

Igen, rendkívül megszerettem. Volt olyan időszak, amikor a hobbijaim éllovasa volt. Az okát azzal indokolnám,hogy olyan világot tár a képzeletünk elé, ami napjainkhoz képest rendkívüli és az emberek többségének bizony hihetetlen is. Olyan részletesen kidolgozott fikció ez, ami azt akarja elhitetni velem, hogy miért is ne létezhetne valahol az univerzumban?
A szerepjáték engem arra tanított, hogyan érezhetem jól magam úgy, hogy saját büszkeségemet és makacsságomat teszem félre.

Milyen játékos mintákat láttál a klubban? Érdemes volt elfigyelni a tapasztaltabb játékosok stílusát?

Véleményem szerint a klub összes tagja igazolná, hogy a társaságunkon belül majdnem minden játékos minta megtalálható. Nem hiszem, hogy érdemes elfigyelni más játékosok stílusát. Tanulni ugyan lehet belőle és ezzel együtt fejlődni is, de akkor elveszítjük a saját egyediségünket.

Milyennek találod az eltelt 7 évet?

Kaptunk és adtunk jót is rosszat is… Én tanulságosnak mondanám az elmúlt 7 évet.

Kiléptél már a klubból? Ha igen miért?

Kényszerből hagytam ki kb. fél évet. Nem voltam hasznos tagja a közösségnek.

Mikor léptél vissza? Miért?

Nem emlékszem rá, hogy pontosan mikor léphettem vissza. Abban az időszakban második otthonomként tekintettem a klubteremre. Olyan élményektől kellett megválnom, ami pótolhatatlan volt számomra, így „bármit” megtettem volna azért, hogy visszalépjek.

Mennyire tiszteled a vezetőket? Mit gondolsz róluk?

Teljes mértékben tisztelem őket, azért amit tettek és tesznek a klubért.  Szeretném, ha egyszer majd elmondhatnám ugyanezt magamról is.

Milyennek találod a csoport fejlődését? Milyen szakaszai voltak a klubnak? Mit értünk el?

Nem mondhatnám lineáris fejlődésnek a mögöttünk levő éveket, de remélem, 2013 változtat rajta. Úgy gondolom, hogy ahhoz képest ahonnan indultunk és amit átéltünk, nagyon sok mindent elértünk. Soha nem szabad megelégedni azzal, amink van és amit tudunk.

CSAK JÁTÉK – JÁTÉK ÉS SZERVEZÉS – FŐKÉNT SZERVEZÉS 
Melyiket választod a háromból és miért?

Játék és szervezés
A döntésem azért erre esett mert ugyanannyira szeretek játszani is és szervezni is egyaránt. Ha valamivel dolgoztam és lehetőségem akad kipróbálni, akkor ki más tudná megmondani hogyan sikerült.

Mennyire fontos ez a közösség az életedben? Mit adott? Mit vett el?

Ez az a közösség ami majdhogynem létfontosságú szerepet tölt be az életemben. Nagyon szeretem ezt a társaságot és nagyon örülnék ha több időnk jutna egymásra. Mi többnyire tudjuk, hogy egy-egy 5-6 órás beszélgetés fordulópontokat jelentettek az életünkben és ezt igen is egymásnak köszönhetjük. Kölcsönösen segítünk helyes útra terelni egymást.

Hová helyeznéd el magad közösségünkben? (Nem ranglétráról van szó!)

Nem tartozom azon tagok közé, akik nélkül képtelen lenne tovább működtetni a klubot de úgy gondolom azok közé igen akik hiányoznának onnan.

Mit gondolsz a rendezvényeinkről? (Asztali Torna – Lumina LARP – Történelmi Emléknap – Bulik…)

Ezeken a rendezvényeken nagyon nagy százalékban vettem részt és a szervezésben is volt szerepem. Vegyes gondolataim vannak ezekről ugyanis jóból és rosszból is jutott egyaránt. Én kivétel nélkül jól éreztem magam minden egyes rendelvényünkön függetlenül attól, hogy az hogy sikerült.

Melyik, volt a legemlékezetesebb, vagy legmeghatározóbb élményed a közösségben, vagy a rendezvényeken? 

Rengeteg ilyet tudnék mondani de talán a 2008-as Lumina Live. Ez volt a legemlékezetesebb tábor számomra és egyben az, amin a legjobban éreztem magam.

Sokat jársz a klubterembe? Hogy érzed ott magad? Milyen a légkör?

Az elmúlt években sokat jártam és mindig jól éreztem magam.

Mire lennél képes a csapat összetartásáért?

Szinte „bármire”, amit meg tudok tenni.

Meddig szeretnél a klubtag maradni? 

Mindaddig, amíg összetartunk és megmarad a mostani erős mag.

Milyen jövőképet képzelsz el a LC számára?

Rosszat semmiképp! Sikerekben gazdag jövőt, ami talán túlnyúlhatna Magyarországon is…

Kimaradt még valami? Írd ide, vagy összegezd a gondolataidat!

Az interjú kérdései jók és részletesek is. Átfogó képet adnak egy-egy személyről, de kevés ahhoz, hogy megismerjenek minket. Aki sűrűbben jár rendezvényeinkre és találkozik velünk, annak jut mindig egy szelet, a mi nagy Lumina Cornu tortánkból. J

AcC és Nagy László

A cikk 2012-ben készült. Lacó abban esztendőben a 2011-es teljesítménye alapján kiérdemelte a KLUBBÉRT DÍJ 2012-es elismerést! Munkájával, fegyelmével és teljesítményével máig a kemény mag alapembere! Köszönjük neki!

AcC és AY

REBOOT... ÉLETJEL...


Életjel... Azt hiszem ilyet szoktak adni magukról az emberek, ha egy ideje szándékosan kerülik a nagytársasági életet, esetleg nem találkoznak ismerőseikkel, bele temetkeznek a munkába, vagy csak alkotói magányuk mélyén új inspirációkat keresnek. Na, nálunk (LCK) és nálam is erről van szó! Melyikről? Mindről. Miért? Mert lehet, hogy az eddigi július végétől szeptember közepéig ismert uborkaszezon kitolódott. No, nem azért mert nem lett volna ötletünk vagy ilyesmi, hanem mert egyszerűen az élet más területei elszívták az erőinket a Lumina Cornu és a szerepjáték világától.

Összességében azért ez az időszak is jó volt valamire. Rendezni a sorokat, gondolkozni, tervezni, ötlet fecniket gyűjteni, amire jócskán szükség lesz 2013-ban. 2013, ami a mi naptárunkban, vagy időszámításunkban a „CSELEKVÉS ÉVE”-ként kerül majd be ígérem.  

ui.:
Van néhány olyan cikk, ami, vagy az elfelejtett, vagy a befejezetlen, esetleg a bele sem kezdett kategóriába tartozik még 2012-ből. Azok is hamarosan felkerülnek, mint ahogyan a kommunikációnk és a szervezés is (egy nagy reboot után) visszatér. (Nem biztos, hogy jobb lesz, de több. :P Ezzel az olcsó módszerrel mellőzzük a minőséget… inkább többet kaptok belőlünk!  :D)

AcC

2012. augusztus 16., csütörtök

LUMINA 7 - A TOTEMRŐL


LUMINA 7: Ez a cikksorozat a Lumina Cornu Klub 7. évében történt események összefoglalóiról szól.Lényege, hogy az év eseményeit megörökítsük a múltnak, vagy azoknak, akik nem vettek részt, de érdeklődnek a velünk történtekről. 
________________________________________________________________________________

Szerettem volna, ha leülepszik bennem minden tapasztalat, élmény, vagy kudarc a játékkal, hogy a lehető legtisztább fejjel tudjak róla írni egy értékelést. Azt hiszem, hogy ennél tovább nem érdemes várni. Aminek le kellett ülepedni az leülepedett, amire rá kellett jönnöm, arra rájöttem.
Nos! Adott volt egy ötlet, hogy kicsit vegyük nagyobb fordulatra a magyar kamara l.a.r.p. fejlődését. Ehhez kellett egy forrás, amit jelen esetben (Kiss Tibor) Dii-nek hívnak, meg kellett egy ötlet, amit maguk a játékosok adtak. Legyen western játék. Legyen!

Hogyan? Mi kell hozzá? Hogyan vezessük le? Mik a határok?
Elsőként ezekkel a kérdésekkel kellett szembenézni. Tudtam azt, hogy egy játékot megalkotni sokkal nagyobb munka, mint egy már bejáratott rendezvényt, újra megszervezni, de belevágtunk. Dii nagyon sokat segített nekünk, abban, hogy az első ötleteket hogyan érdemes továbbfejleszteni. Nagyon alapos gondossággal terveztük meg a részleteket. A nem is használt komancs neveket 3 hétig kutattuk. A történelmi és történeti összefüggéseket, a geográfiai adatokat, a sablonszerű társadalmi normákat szinte mindent számba vettünk! 
Szinte mindent… a játékosok változójával nem számolhattunk előre, csak sejtettük, hogy egészen másképp fog működni gyakorlatban, mint ahogy azt mi elképzeltük a gondolatban, papíron.

Történet:
Azt szerettem volna, ha nem csak egy olyan játékot játszunk, ahol a játékélmény intenzívebb, hanem a történet is rejt magában olyan fontos társadalmi problémákat, amelyeket érdemes kibontani. Érdemes azoknak, aki szeretnének erre a szintre elmozdulni, akik szeretnének mélyebb értelmet keresni 1-1 jelenetben. Mindezt úgy valahogy, hogy ne kelljen a „sült galambot” a játékos szájába reptetni. Be kell látnom, hogy „tapasztaltabb kollégám” jóslata, hogy ez még egy kissé korai, igaznak bizonyult, vagy pedig nem ebben az összetételben kell keresni rá a közönséget. 

Visszatérve a társadalmi problémákra az első az etnikai kérdés, a második a pénzvilág és a hagyománytisztelet ellentétet, a harmadik pedig az erőszakos felsőbb hatalom megnyilvánulása, amit aktuális problémaként beleépítettünk a játékba. Arra is törekedtünk, hogy számtalan történetszál valahogy megmozgassa a nagyon különböző és többnyire magában is vívódó karaktereket. Volt zsarolás, szerelem, gyűlölet, szenvedély, hidegvér, barátság, hazugság, barátság, árulás, politikai ellentét.
3 hónap munkája, sok átbeszélgetett átdolgozott este, több száz történeti összefüggés kidolgozása után sem tudtuk befejezni a játékot. Talán nem is kellett…  

Gyakorlatiság:
Ebben mindig jók voltunk. Azt hiszem, hogy a díszletre most sem panaszkodhatott senki. A vadászház nagyon is remek helyszínként szolgált a Lucky Colt szalonnak. Az udvart is feldobtuk és talán az indiánok területe is elfogadhatóan sikerült. A jelmezek végre káprázatosan sikerültek. Mindenki törekedett arra, hogy igazán megfeleljen a játék világának, és játékostársainak. Ezzel nagyon emelték a játék hangulatát. Végre a szervezői szoba is alakuló profizmusról árulkodott. Itt kell elmondanom, hogy a játék közben külön izgalom volt, ahogy próbáltuk tartani a ritmust a történettel, s közben odabent kapkodtuk a fejünket a fejleményeken.


Játék és történetvezetés:
Ez a kamara játék, ebben a formában igen merész próbálkozás volt. 33 szereplőnél nem egyszerű nagyjából 10 órát előre gondolkodni. Nem is ment maradéktalanul. A több száz eshetőségből viszont csak néhány nagyobb melléfogásunk volt. A többi többnyire inkább a karakterek értelmezésén, vagy a pillanatnyi helyzeten múlt. A játék elején az első idő stopok hátborzongató élményként vésődtek belém, remélem, hogy másba is. A játékosok becsülettel tartották a szobor pózokat és szerintem izgatottan olvasták a sugallatokat. Később a játék intenzitása és hossza miatt, a szereplők kissé elfáradtak, így ezt egyre kevesebb alkalommal tudták tartani. Ez nem róható fel senkinek, de fontos általánosságban megjegyezni, hogy a résztvevők, abban a pillanatban bagatellizálják el a saját élményüket, amint azt Ők sem veszik komolyan. Az IN-OUT örök kérdése. Van még erősítenünk ezen az oldalon.
Az erős történetvezetésnek sok-sok ellenzője van. Pedig a korlátok nem jelentik a karakterek szabadságának megvonását. Meggyőződésem, hogy a játékosok sok esetben nem azt veszik észre, hogy több mankót kapnak a karakterformáláshoz, hanem hogy a döntéseik egy része eleve meg van írva. Ez a félig teli és félig üres pohár esete.

* * *  Nyilán akkor, ha korábban nem vettünk részt olyan játékokon, ahol a döntéseink egy részét a történet továbbgördítése, vagy időszerű lezárása érdekében meghatározták, nem fogunk kezdetben örülni. Mondjuk, ez függ a játékos befogadóképességétől, vagy személyiségétől is.

Ha azon a szemüvegen keresztül nézzük, hogy a játékos készen kap egy karaktert, melynek alap tulajdonságai és céljai, motivációja és múltja megvan (piszkos munka letudva), akkor csak a megformálásra kell koncentrálni. Azokat a részeket kell kitölteni a megadott paraméterek alapján a saját döntéseinkkel, játékunkkal, a bennünk lévő plusszal, amelyekre nem érkezik mankó (* * * ).   

Hangulat:
Erről is írni kell, habár ezt inkább azoknak kellene megítélni, akik játszottak. Szerintem a játékosoknak sikerült OUT pihenni, bulizni, IN-ben a steampunk westestern életérzést átélni, s remélem, hogy a karakterek 1-1 pillanatában magasabb szintre emelni az élőszerepjátékot. Itt is azt gondolom, hogy a szerevezők csak egy szintig képesek ezt fokozni, a többi úgy is a játékosok szándékán múlik.  

Végszó:
Aki arra számított, hogy nyomom a storykat, meg a poénokat a hétvége pillanataiból az ráfaragott. Volt az is elég, de az úgy is szárnyra kell egymás között. Inkább arról kell beszélni, hogy mi lett a következménye. Jó kis munka volt, ami csak begyújtotta a saját rakétáimat. Ősszel szeretnék 1-2 új játékot írni. Kisebb létszámmal és rövidebb időtartamra, amit a Lumina Kamara Fesztiválon szeretnék bedobni a játékosoknak.  A TOTEM mindenképpen megérte szervezői szempontból, hogy a játékosoknak, megérte-e? Azt majd lemérjük azon, hogy hányan szeretnének újra részesei lenni egy lumina kamara történetnek. Köszönjük a támogatóknak a segítséget és a játékosoknak a részvételt!  
_________________________________________________________________________________

2012. június 14., csütörtök

ELHUNYT FARKAS PÉTER (48) - EMLÉKEZZÜNK DARTON VIDÁM LOVAGJÁRA



Én nem is tudom, hogy fogjak a szavakhoz… 
Csak rá gondolok és kifacsar az érzés, gombóc szorongatja torkom, könnyel telik meg a szemem, belezsibog a mellkasom, tompa szédülés lesz rajtam úrrá. Szerencsére, ritkán kell éreznünk hasonlót, így tudom, hogy az, amit érzek csak életem néhány napján kerekedik felül rajtam. 
Egész szerda este csak azon gondolkoztam, hogy elveszítettünk egy példaértékű embert… Olyat akivel, még szerettem volna együtt játszani, aki rendületlenül küldte nekem a novelláit, aki alakulásunk első éveiben a legnagyobb játékélményekhez segített hozzá minket, aki olyan családapa volt, akivé én magam is szerettem volna válni. Elvesztettük a szerepjátékos közösség egyik kivételes figuráját. Olyan kasztból származott Ő, aminek hírmondóival is alig lehet találkozni. Egy vidám felnőtt, aki nem felejtett el játszani! Mi több, imádta a családját is belevonni a játékba. A családot pedig nem kellett noszogatni, mert a „fater” igazán remek történeteket tudott. Kár, hogy többet nem mesélheti őket… Sokaknak adott úgy, hogy Ő nem is sejtette. Becsületes, kedves, vidám és jó humorú ember volt, aki mindig tűzzel égett, amikor a játék került szóba. Életeleme lett a rpg. Mindegy volt, hogy asztal mellett, vagy az erdő aljnövényzetében kúszva, esetleg a csatában csapkodó kardok között kellett helytállnia… megtette saját és mások öröméért.

Fél éve beszélgettem vele utoljára. Ellátogatott a családdal a múlt novemberi kamara fesztiválra. Elmondta, hogy a sok dolog mellett mennyire szeretne több rendezvényre járni és, hogy most éppen ismét novellát ír, meg nyáron mindenképpen szeretne jönni a táborunkba… Már nem jöhet…
…
Emlékeztetett utolsó találkozásunkkor, arra a történetre, melyet nem sokan ismernek. Mikor Jászberénybe költöztem, bizony volt 1-2 magányos estém. Ezen Peti segített. Munkából jövet, Ádám fiával, vagy az ifjabbik Petivel, már nem is tudom, betért a konyhánkba, hogy pár órát elkalandozzunk csak úgy, néhány pohár bor mellett… Mese mesét követett. Emlékszem egyszer kiborítottam a palack tartalmát és együtt takarítottuk, hogy a párom ne haragudjon érte… Nem tudott a konyhai játékokról. Ez volt a mi titkunk. Nincs többé, akivel megtarthatnám. Már rég nincs jelentősége, de máig nem derült ki, mert egy igazi barát volt! Most már csak nekem van jelentősége, hogy volt egy cinkos pillanatom Darton hű szolgájával…



Akkoriban minden találkozásunk alkalmával hívott, hogy náluk, Jászdózsán is töltsünk el néha egy hasonló estét. Akkor, mindig csak legyintettem, hogy: „- Petikém annyi alkalom lesz még rá!” Most mindennél jobban sajnálom, hogy nem lesz több ilyen alkalom… Ez is felkerül az „életemben elszalasztott lehetőségek” és a „mindig bánni fogom, hogy nem tettem meg” listákra.
…
Annyi történet van… Amikor napokig kardot készített nekem és egy perc alatt eltörtem, vagy amikor éjszaka cserkésztük a közben elalvó fejvadászokat, mikor Önnön csapdájába esett a Farkas fejvadász „falka”, s levágta sajátjait, amikor Darton lovagja vidáman osztotta csapásait a tábori csatatéren, amikor megnyerte, a legjobb harcos karakternek járó, THOR kalapácsát a III. Asztali Tornán, amikor új szerepjáték fejlesztésébe kezdett, amikor… Innentől mindenki folytassa a saját történeteivel, akad belőle szép számmal.


Drága Barátunk emlékedet a Lumina Cornu Klub megőrzi! Nálunk nevedet csak a tisztelet és a megbecsülés követheti! Erre szavamat adom! Nyugodj Békében!  


ŐSZINTE ÉS TISZTELETTELJES RÉSZVÉTÜNK A FARKAS CSALÁDNAK!
AcC

2012. június 12., kedd

A TAGSÁG | INTERJÚSOROZAT | LAKATOS ZOLTÁN



TAGSÁG: Tagjainkról szóló cikksorozat, mely bemutatja őket. Innen megtudjuk, hogy mit gondolnak a klubról és az itt töltött évekről, barátságról, játékról, közös munkáról, gondokról, mélypontokról, sikerekről.
_________________________________________________________________________________

Szia klubtag!
Bemutatkoznál röviden?

Lakatos Zoltán vagyok, 22 éves, informatikus.

Mióta vagy a klub tagja?

A kezdetek óta (2005) a klub tagja vagyok.

Miért léptél be?

Mivel sok barátom belépett. Alig pár hétre hogy megalakult a klub csak az élményeiket hallgattam, így én sem lóghattam ki a sorból.


Mikor kerültél közelebbi ismeretségben a szerepjátékkal? Vagy ez egybe esett a klubtagsággal?

Minden akkori új tagnak az első feladata volt kitanulni a szerepjátszást, akkor én még (14 évesen) nem mindent értettem elsőnek úgy, ahogy mások sem, de a tapasztaltabbak gyorsan segítettek belejönni a dolgokba.

Megszeretted a szerepjátékot? Miért? Mire tanított?

Persze nagyon megszerettem, főképpen a sok közös élmény miatt, melyekre még ma is emlékszünk. Rengeteg dolgot tanított, mint pl.: emberségesség, fejlődött a szókincsem és a problémamegoldó képességem.

Milyen játékos mintákat láttál a klubban? Érdemes volt elfigyelni a tapasztaltabb játékosok stílusát?

Érdemes volt! Igen! De az a legjobb, ha mindenkinek önálló dolgok vértezik fel a karakterét ettől lesz majd igazán egyéniség és élvezetes a játék is.



Milyennek találod az eltelt 7 évet?

Az eltelt hét év alatt sok minden megtörtént már a klubbal. Mindenféleképpen nagydolog ez, hogy hét évig itt lehettünk és egyre nagyobb hírnévre tehettünk szert az évek során. Szerintem nem sok évben unatkozott a klub. Gábor (Agnus atya) ötletei nem hagyták soha pihenni a munkás kezeket, így az elmúlt hét évben mindig dolgoztunk valami projekten és mindig a legjobbat hoztuk ki magunkból minden rendezvényen. Azért, jó visszanézni, hogy ezt MI mind megtettük !!!

Kiléptél már a klubból? Ha igen miért?

Igen! Léptem már ki, nem is egyszer, de az okait nem kívánom megosztani.

Mikor léptél vissza? Miért?

Nyilván visszaléptem, legutóbb 2008 végén, ha jól emlékszem. Rendbejöttek a dolgaim és egy luminás rendezvényen megbeszéltem a vezetőkkel a problémáimat és a társaság miatt visszaléptem.

Mennyire tiszteled a vezetőket? Mit gondolsz róluk?

Tisztelem őket amennyire kell! Se jobban, se kevésbé. Nem feltétlen vezetők a számomra, hanem jó barátok. Ha viszont arra kerül a sor, akkor nyilván elfogadja mindenki a vezetők döntéseit, tanácsait, illetve utasításait és így, mindenki tudja, hogy kinek mi a dolga.

Milyennek találod a csoport fejlődését? Milyen szakaszai voltak a klubnak? Mit értünk el?

A csoport fejlődése kimondottan jó volt, de egy sinus függvénnyel írhatnám le annyi mélypontunk volt. Valahogy, azért mi mindig kijöttünk belőle. Most pedig várunk az újabb nagy alkalomra a steampunk western kamarára, ami remélhetőleg egy kis fellendülést hoz felénk. Rengeteg szakaszra lehetne osztani a klub eddigi életét, voltak, akik kiléptek majd visszajöttek, olyan is volt aki nem jött vissza. Amit elértünk az nem kevesebb, mint rengeteg ember barátsága szerte az országból, na meg van GÓLEMÜNK! :D :D

CSAK JÁTÉK – JÁTÉK ÉS SZERVEZÉS – FŐKÉNT SZERVEZÉS
Melyiket választod a háromból és miért?



Játék és Szervezés! Mindkettő kell! Hogy ne kavarodj el a munkában pihenned is kell, hogy dolgozhass tovább!

Mennyire fontos ez a közösség az életedben? Mit adott? Mit vett el?

Nagyon fontos számomra ez a közösség! Nekem itt vannak a barátaim és itt tudom magam felhőtlenül jó érezni, akár munkáról van szó, akár játékról, akár csak bemegyünk, mert nincs dolgunk. Venni nem vett el soha, csak adott számomra!

Hová helyeznéd el magad közösségünkben?

Nem tudok szavak találni ide… A többiektől nem vagyok jobb. Egyik korombeli tagtól sem, de talán egy jó kőművesnek mondanám magam, aki segít építeni a klub falait hogy azok erősen álljanak.


Mit gondolsz a rendezvényeinkről? (Asztali Torna – Lumina LARP – Történelmi Emléknap – Bulik…)  

Szerintem nem sok olyan rendezvény van, ami ne lett volna jó, talán nem mindig jöttek el annyian ahány főt vártunk.

Melyik, volt a legemlékezetesebb, vagy legmeghatározóbb élményed a közösségben, vagy a rendezvényeken?

Számomra az év végi buli illetve az asztali tornák adták eddig a legjobb élményeket.

Sokat jársz a klubterembe? Hogy érzed ott magad? Milyen a légkör?

Igen! Ha időm adja, akkor a klubterem falain belül vagyok. Mindig jó a légköre, mert az ember barátokkal van. Sokat hülyéskedünk és sokat játszunk.  

Mire lennél képes a csapat összetartásáért?

Próbálkozunk, hogy mindig összetartó legyen a csapat, de sajnos van bomlasztó erő ebben a klubban is… Persze nem nagymértékű. Sok mindenre képes vagyok a csapatért, ha látom, hogy van értelme a dolgoknak.

Meddig szeretnél a klubtag maradni?

Amíg van klub, addig a klub tagjának akarom tudni magam!

Milyen jövőképet képzelsz el a LC számára?

A jövőképem az hogy jobban helyt adunk új más dolgoknak is , mint pl.: a steampunk… és még sok más. Szeretném, ha újra nagy eredményeket érne el a klub, mert hét év alapjára már lehet építeni!

Kimaradt még valami? Írd ide, vagy összegezd a gondolataidat!
-------


Köszönöm a válaszaidat!


AcC és Lakatos Zoltán

2012. június 5., kedd

LUMINA 7 - SIKER LETT A LUMINA CORNU 3+1 KALANDPRÓBA

A magyar élő,- és asztali szerepjátékos közösség egyik legnagyobb gondja a megfelelő utánpótlás hiánya. Valljuk meg, hogy a hazai szerepjáték kultúra ~20 éve alatt nem sikerült „igazán mélyre hatoló” gyökereket eresztenie hazánkban. Legalábbis nem olyat, amilyenre a legtöbben vágyunk! Talán másképpen és korábban kell kezdeni a gyerekek ráhangolását a szerepjátékra. A Lumina Cornu Klub is tett egy lépést afelé, hogy lassan fogyatkozó közösségünknek jövője is legyen.




A galériában találhatóak az első, kisebb lurkóknak (~6-13 éves gyerekeknek) szervezett kalandpróbánk képei! Több száz gyerek vett részt a 4 órás próbatételen, melynek csúcspontjai a KŐGÓLEM elleni küzdelmek voltak! A próbák alatt minden lurkó megmérettette erejét, ügyességét, gyorsaságát, kitanulta a vívást és még elméjét is pallérozhatta.
Vívásoktatás a harcosképzőben
A harcosképzőben Aspin, atyai szeretettel és igazi parancsnoki szigorral tanította a gyerekeket a vívás tudományára, míg Aranor igazságosan próbálta a jelentkezők seregét megosztani, öltöztetni az arénában. A bölcs, a rá jellemző visszafogott kedvességgel állta a sarat az elmepróba sátra előtt akkor is, mikor tucatnyian várták a titkos tudását. A zsivány, igazi hangyaszorgalommal és alázattal segítette az ügyességi próbán a lurkókat. Dacolt a tűző nappal és a véget nem érő gyermeksorokkal. A kovács sem tétlenkedett. Kedélyesen juttatta gyors sikerhez a lurkókat. A varázstárgyak piacán csak úgy folyt a kereskedelem. Anita a jó boszorkány, nem csak szépségével, de kedvességével is elvarázsolta a jelentkezőket. Az ezüst, az arany úgy cserélt gazdát, hogy alig bírta a szem is követni. Bűvös medálok százait adtuk el, hogy segítse a felkészült kis harcosokat a gólem ellen. 
Nagy a forgalom a varázstárgyak piacán!


























No igen! A GÓLEM. Piter a GÓLEM egyik atyja, bizony a nap hőse volt! Nagy lelkesedéssel vette magára eddig legjobban megformált szerepét. Alkalmanként 30-40 gyerekkel is megküzdött, az arénában, s rendre, tisztességgel viselte a vereséget. Az információ nagy kincs, ebből is sokat osztottunk, hála Nagy László tagunknak és az egyre növekvő érdeklődésnek. 

Mi lett az eredmény? sok tágra nyíló, csodálkozó szempár, rengeteg mosoly számtalan gyermeki győzelem, tengernyi élmény, elégedett szülők. Akadt azért biztató és elismerő szó is, ami arra bizonyíték, hogy jó utat választottunk a szerepjáték népszerűsítésére! Köszönjük a családoknak a részvételt és a biztatást! Ha mód és igény van rá, akkor folytatjuk a harcos játszóházak szerevezését! Legyen szerencsénk mihamarabb!
AcC
elnök,LCK