Első találkozásom a szerepjáték világával több, mint két évtizede történt. Mint sokan mások én is az akkoriban oly népszerű „lapozgatós” könyvekkel kezdtem. Olvasni mindig is szerettem, ezek a könyvek pedig olyan élményt nyújtottak, mintha magunk alakítottuk volna a történetet. Ez természetesen illúzió volt, mégis új színt vitt az olvasásba.
Pár évre rá kerültem az első szerepjáték klubba, megismerkedtem az asztali szerepjátékokkal, melyek segítségével már valóban szabadjára engedhettem a fantáziámat. Igazi hőse lehettem a történeteknek, olyan szereplőket megszemélyesíteni amilyen az ember a valóságban soha nem lehet, számomra különleges élmény volt. Az évek során aztán belekóstoltam a mesélésbe, kipróbáltam többféle szerepjátékot, mindegyik hozott valami újat, változatosságot.
Időközben, az informatika fejlődésével a számítógépes szerepjátékok is hatalmas fejlődésnek indultak. Magam is kipróbáltam jó néhányat. Időtöltésnek nem rossz, némelyik játék egész tisztességes háttérsztorival készült nemcsak a szokásos, szörny megöl-zsákmány összeszed szekvenciával működik. A grafika fejlődése egyre jobb játékélményt ad, bár szerintem ennek hátulütője, hogy a játékos fantáziája „ellustul”. Tagadhatatlan előnyük viszont a játékok a könnyű hozzáférhetősége, nem igényel szervezőmunkát, mint amikor 3-5 játékost kell egy helyszínre összetrombitálni. Nem beszélve magának az alkalmas helyszínnek a megtalálásáról, ami egyre nehezebb az utóbbi években.
Véleményem szerint mégis megéri több időt, energiát rászánni a játékra. Lehetne részletesen elemezni az asztali játék előnyeit úgymint a kifejezőkészség fejlesztése, olvasásra buzdítás, stb. Tagadhatatlan előnyök ezek melyekből főleg a fiatal játékosok profitálhatnak, én azonban legnagyobb értékének éppen a játék közösségteremtő erejét tartom. Baráti társaságoknak lett alapja, olyanoknak ahol soha nem fogy ki a beszédtéma. Szerintem minden játékosnak ismerős az a szituáció, amikor utcán vagy buszon összefutva a szokásos kérdések után az aktuális kalandok mesélésébe kezdünk, a mások által gyakorlatilag érthetetlen nyelven, kivívva a környezetből az értetlenkedő tekinteteket.
Saját véleményem az, hogy a jó társaságban eltöltött idő nem pazarlás, ne gubbasszunk a számítógép előtt! Aki csak teheti, töltsön minél több időt a szerepjátékkal! Játszunk már!!!
