2020. december 31., csütörtök

15 ÉVES A LUMINA CORNU SZEREPJÁTÉK KLUB - AZ „ELMARADT” JUBILEUMI ÉV MARGÓJÁRA…

Egyszercsak megláttuk az újságcikket a kulbterem asztalán, ami most ide is felkerül nektek.

Nem szakítottuk meg a 15 éves hagyományt! Mi a klubvezetők, december 28-án, csak meglátogattuk a termünket. Kicsit nosztalgiáztunk az itt töltött luminás szilvesztereken és lebúcsúztattuk az idei jubileumi évet, ami nem épp úgy sikerült, ahogy terveztük. Ünneplés helyett lemondás. Nosztalgia helyett elengedés. Közösség helyett család. Klub helyett otthon. Találkozás helyett online chat, majd elkeseredés helyett, bizakodó tervezés. Nagyjából ennyiben összefoglalható, a Lumina Cornu Klub 2020-ra tervezett éve, ami, mint a mesében: Hol volt, hol nem volt… de sokkal inkább, nem volt. 

Ezzel, persze nem mi vagyunk, így egyedül és ez a tény némileg segít is abban, hogy sorstársainkkal együtt elfogadjuk a tényt: Erre az évre ennyi jutott! Meh! Az első hónapok izgalmai és lendülete után viszonylag gyorsan beláttuk, hogy a 2019. szeptembere óta szervezett programjainkat, projectjeinket jegelni kell. Nehéz volt elfogadni, mert sokat dolgoztunk érte. Az előkészületekkel eltöltött idő viszont nem vész kárba, sőt pozitív szemlélettel talán jót is tesz egy kis újragondolás. Mert gyermeknapi új ötleteinket, a nyári táborunk tematikáját, a IV. Béla udvar utáni új sárkánygödör történeti feldolgozásunkat, vagy a gamer közösségépítő terveinket beizzíthatjuk 2021-ben, vagy később is.

Srácok! Nagyon hiányoztok! Már nem sokat kell kibírni és újra együtt kalandozhatunk a fantasy világok valamelyikében!

Közben a koronavírus járvány minket is emlékeztett arra, hogy mennyire szeretjük apró közösségünket. Mennyire hiányzunk egymásnak. Mennyire jó együtt értékes ötleteket megvalósítani, vagy érdekes attrakciókat létrehozni. Mennyire produktív tud lenni egy tucat ember, ha közös kreativitásuk szárnyra kap. Hogy milyen emlékezetes a közös játék élménye, már csak attól is, hogy néhány kedvelt emberrel éljük át. Nah, és a sikerélmény. Az átszellemülten játszó gyermekek, az elégedett szülők, a nyertes játék utáni büszke gamerek, a tábori élményeket hálásan köszönő fiatalok, vagy egy társasjáték után felszabadult társaság. Ezek a mi igazi sikereink és ez a mi igazi jutalmunk.

Igaz idén is kapcsolódtunk oktatási kutatásokhoz és immár a második diplomamunkát írják (most egy ELTE hallgató) a Lumina Cornu Klub működéséről, elveiről és eredményeiről, a szerepjáték különböző szempontrendszereit vizsgálva, meg olykor mi is kinyilatkoztattunk ezt-azt a másfél évtizedes tapasztalatunkból, de akkor is…

Amikor gyakorlatban kezd működni a dolog, akkor vagyunk igazán elemünkben. Ez az „üzemanyag” nagyon hiányzott idén. Mivel vannak élmény tartalékaink és milliónyi feledhetetlen emlékünk, amit az elmúlt 15 év alatt szereztünk, így a következő kérdőjeles hónapokat is könnyedén ki fogjuk bírni.

Amint pedig az élet újra engedi, akkor csak szikrát pattintunk, a bekészített és irányba állított ötletrakétánk alá, aztán csak győzzük megvalósítani a szerepjáték versenyeket, gamer találkozókat, tervezett előadásokat, társasjáték alkalmakat, gyereknapi újdonságainkat. Ünnepelni meg…? „Ej, ráérünk arra még” 5 év múlva, majd a 20. jubileumon!  Adja az ég, hogy így legyen!


Kiváló Egészséget és Sok-sok Játékkal Töltött időt Kívánunk Minden Barátunknak és Követőnknek! 

Erdei Gábor és Radics Félix a Lumina Cornu Klub Vezetői!



2020. december 6., vasárnap

15 ESZTENDŐ - INTERJÚ

A Lumina Cornu Klub, hivatalosan januárban ünnepelte alapításának 15. jubileumát. Ezen apropóból készült ez a beszélgetés a klub két alapító-vezetőjével Erdei Gáborral és Radics Félixszel a Mi újság Fényszarun? városi havilap olvasóinak, még az év elején. Közben igyekeztünk alkalmat keresni a blogos megjelentetésre, de már azok is kikoptak a járvány miatt. Most eszünkbe jutott, hogy ez meg itt lapul... Köszönjük, ha szántok rá időt! Azért ekkor még érezhető volt bennünk, az azóta némileg megkopott jubileumi nosztalgia.


3 hónap helyett, 15 év. Ezt sokszor elszoktátok mondani. Mit kell ezalatt érteni?
Gábor – A bizalmat, amit megelőlegeztek nekünk, s amit igyekeztünk akkor és igyekszünk ma is megszolgálni.
Félix – 3 hónap volt a próbaidőnk. Ez idő alatt bizonyíthattuk, hogy komolyan gondoljuk és nem csak egy hirtelen felindulásból elkövetett próbálkozásról van szó. Büszkék vagyunk arra, hogy 15 éve fenntartjuk a csoportot!

Mit szerettetek volna elérni 15 éve?
F – Egy olyan közösséget, ahol lehet a szerepjátékokkal játszani, a történelemről, a hadijátékokról beszélgetni. Mivel nem csak mi szerettük az akkor egyre feljövőben lévő fantasy és sci-fi műfajokat, így kerestünk hasonló érdeklődésű társakat.
G – Akkor egyikünk sem gondolta, hogy a klubozás ennél sokkal több lesz. Nem csak egy szórakoztató hobbi helyszíne, hanem közösségi élmény, rendezvényszervezés, társadalmi szerepvállalás, meg egy rakás felelősség!  

Az elmúlt években egyre többet mutattatok meg magatokból. Mikor jött el a váltás?
F – Az első időszakban a játék kapta a hangsúlyt. Volt olyan esztendő, hogy több mint 300 napon voltunk a klubteremben. Az a durva, hogy ezt a precízen vezetett klubnapló bizonyítja. Már a kezdetektől szerveztünk kisebb nagyobb programokat, versenyeket, táborokat, de ezzel nem volt komolyabb célunk csak, hogy jól érezzük magunkat. Fokozatosan kezdtünk el egyre többet mozgolódni a városban. Ösztönöztük a szemétszedést, kerítést festettünk, vagy pakoltunk a városi programokra, de volt, amikor kulturális műsort is szerkesztettünk. Valahol az első 5 év után jött el az ideje a váltásnak.
G – Akkorra már országos szinten is híre ment a csoportnak. 100 fő feletti létszámmal zajlottak a fontosabb eseményeink és egyre több tervünk, célunk volt a klubbal. Építettünk, fúrtunk, faragtunk, partnereket kerestünk. Szerettük volna, ha sikerül példaértékű rendezvényeket szervezni. Az első lemorzsolódásoknak is ez volt az alapkonfliktusa. Mi ketten többet szerettünk volna, amiért egyre többet kellett dolgozni a játéktól elvéve az időt. Egyébként folyamatos volt a fluktuáció a csoportban, de mindig rendelkeztünk elég tettre kész taggal, akiket a fejlődés, vagy az új ki nem próbált utak is érdekeltek. 

Ez elég sok kihívásnak hangzik egyszerre. Melyik volt nehezebb a csoport összetartása, vagy az új utak felfedezése?
F – Egyértelműen az első. Sok energiát el is pazarolunk erre. Mi is lassan láttuk be, hogy klubvezetőként hoztunk jó pár meggondolatlan döntést, ahogy azt is, hogy túl sokáig ragaszkodtunk az eredeti csapathoz. De nem vagyunk hibátlanok.
G – Sőt nem is akarunk azok lenni! Szerintem pont az az egyik erényünk, hogy nem félünk hibázni, így nagyon sok tapasztalatot szereztünk az elmúlt 15 évben. Ez nagy muníció a kezünkben!

Azon gondolkoztatok már, hogy mitől tudtok működni 15 éve?
F – Hajaj, de még mennyit! Erre az új címerünk szimbolikája megadja a választ. A két lovag, a kettős vezetést jelenti. Mi gyermekkori barátok vagyunk. Ez több mint 30 éve elválaszthatatlan kötelék, ami minden elért mérföldkővel erősödik. Nem mindenben értünk egyet, de közös a célunk és összetartunk. Ez a motor a klub alapja.
G – Illetve, a pajzs belsejében látszik, hogy több területtel is foglalkozunk. Szívesen próbálunk ki ismeretlen utakat! Nem ragadtunk le csak az asztali szerepjátéknál. Táborainkban élő szerepjáték zajlik, közben érdekeltek vagyunk edukáció vonalon az ELTE projectjeiben, pedagógiai módszertani kötetbe is bekerültünk az ötleteink alapján és a gyermeknapok létrejöttét is ösztönöztük a 3+1 kalandpróbák megjelenésével. Legutóbb pedig a IV. Béla udvar esetében nem csak interaktív színházat építettünk, hanem megírtuk,megzenésítettük, előadtuk a jászok bejövetelének gestáját a város közösségének.

Fontos számotokra jubileumi év? Mi a jelentősége?
G – Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy nagyon fontos! Pláne, hogy nehéz időszakon vagyunk túl. Az első és második generációs tagok részben az életkori sajátosságaik miatt, munka, költözés, család, tovább morzsolódtak. Ráadásul a hétköznapok problémái kettőnket is egyszerre értek el, így egy éve felmerült, hogy inkább tegyük le a lantot.
F – Pihentünk pár hónapot a végleges döntés előtt és jól tettük. Kiderült, hogy van még bennünk és a közben megújuló csapatban potenciál. Újrafogalmaztunk néhány dolgot és rájöttünk, hogy sokan szeretnék, ha folytatnánk. Ezzel tudjuk megköszönni az önkormányzatnak, a műv.háznak, hogy 15 éve támogatnak minket!
G –Naná, hogy folyatjuk! Sőt idén minden eddiginél magasabbra tesszük a minőségi lécet. Azzal nem számoltunk, hogy közben sűrűn emlegetett országos jó példa lettünk a szerepjátékos berkekben, ami külön megtiszteltetés. Számítanak ránk szerte az országban, partnerek, játékosok, barátok, vagy már azok gyermekei.

Kérdező: Bordásné Kovács Katalin



2020. július 16., csütörtök

A SZÍVÜNK SZAKAD MEG, DE MOST AZ ESZÜNKRE KELL HALLGATNUNK!


Barátaink! Az elmúlt hetekben, napokban, jó páran írtatok, érdeklődtetek, hogy a korábban felvezetett LUMINA LARP helyettesítő CONsensus „Csatanap” körül miért van akkor csend? Nos, azért, mert az elmúlt hetek reményteli tervezgetése mellett, két-három különböző döntés is született. Végül a jelenlegi bizonytalan helyzetben több ok miatt úgy döntöttünk, hogy a nyári találkozó/tábor, larp pótló csatanap is ELMARAD!

Mindannyian tudjuk, hogy nem lenne felszabadult a találkozó, annak fényében, hogy ismét fokozódik a feszültség a vírus terjedése miatt. Valaki szerint ez csak hoax, valaki pedig egyenesen retteg az egészségügyi következmények miatt. Egy biztos! Mi nem tudjuk felvállalni azt a felelősséget, hogy egy hozzánk köthető rendezvényen kerül valakinek a családjába a covid-19. Persze emellett, Ti is tapasztalhatjátok, hogy naponta változik a helyzet, így abba sem szeretnénk belefutni (ismét), hogy több hetes előkészítés után mégis lefújja a kormányzat a programokat.



Tudjátok, mert leírtuk, hogy nagyon nem így terveztük ezt az évet. De ki tervezte így? Talán a 15 éves jubileum helyett majd a 20 éves eleve méltóbb atmoszférát teremt, hogy ünnepeljünk... Addig pedig szervezünk, dolgozunk, játszunk… remélhetőleg veletek!

Mi aztán tudjuk (mert a saját bőrünkön is tapasztaltuk), hogy ha elmaradnak a közös élmények, akkor óhatatlanul halványul a kohéziós erő, ami gyorsan negatív spirálba terelheti az élő szerepjáték, vagy jelen esetben a luminás programok iránti vonzalmunkat. Ez ellen küzdeni kell! Érdemes sűrűn felidézni azokat a pillanatokat, melyek évek óta érdekes, vidám történetekké, jobb esetben örök emlékekké nemesültek. Lesz még ilyen! De még mennyi! ;) Bízunk a hazai élő szerepjátékos közösség összetartásában! Hiányoztok, de mi már előre tekintünk! Reméljük, hogy találkozunk a LUMINA LARP 2021-es játékán!

Addig is vigyázzatok magatokra!
Baráti tisztelettel: Agnus


ui.: Ahogy látjátok, a programok nélkül is elég sűrű a naptárunk, már erre az évre...


2020. március 28., szombat

A MÁJUS 9-I RENDEZVÉNYEINKET ELHALASZTJUK!



A Lumina Cornu Klub 2020-ban ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Ezt méltó módon szerettük volna veletek együtt eltölteni május 9-én, amikor a jubileumi ünnepség napjára időzítettük a Kalandozok.hu csapatával közösen rendezett XIV. Lumina Cornu Asztali Torna és VI. Kalandozok Napja MAGUS versenyt és a CONsensus Worldcafé, LARP rendezvényünket, sok más meglepetéssel együtt, amit már 2019. októbere óta szervezünk.

A remélhetőleg inkább elhúzódó, új koronavírus (COVID-19) járvány miatt, ennek ma már nem látjuk esélyét! A MÁJUS 9-I RENDEZVÉNYEINKET ELHALASZTJUK! Igyekeztünk a legtovább kivárni a bejelentéssel, de látható, hogy a májusi és vélhetően júniusi programok is elestek a vírus elleni védekezési harcban.


Azért igyekeztünk kivárni, mert a közben felmerülő pályázati lehetőségek és vésztervek káoszában tisztán kellett látnunk, hogy milyen opcióink maradtak. Ma is csak bizonytalanul tudjuk azt mondani, hogy még mindig tervezzük a közös ünneplést és a tábort (eddig még változatlanul) augusztus utolsó hétvégéjén. A „B” tervünk az, hogy a nyári táborban, idén nem csak az élő szerepjátékosoknak, hanem az asztali torna játékosainak is lehetőséget biztosítunk egy versenynapon, ami vélhetően a (08.29.) szombat lesz. Ha ez is elbukik, akkor (a „C” terv) az ősz lehet a mentsvárunk, amikor megvalósulhat az idei találkozó/verseny.


Kedves Barátaink! Mindenkinek az életében nehéz, bizonytalan időszak következik, de bízzunk a közösség erejében és abban, hogy ebből a bizonytalan, nehéz élethelyzetből valami új, valami más, valami jó fog a végén megszületni ... Valami, amit most még talán el sem tudunk képzelni...


Vigyázzatok magatokra és egymásra! Maradjatok otthon és játszatok sokat!

Baráti kézszorítással a Lumina Cornu, a Kalandozok.hu és a CONsensus LARPsudio szervezői

2020. február 18., kedd

LUMINA CORNU ELŐADÁS AZ ELTE-n


Február 3-án, hétfőn ellátogattunk az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karára, a Szerepjáték és Kultúra szeminárium meghívásából. Előadásunkban a szerepjáték céljáról meséltünk a klubvezetők gyermekkori barátságától, a 15 évvel ezelőtti alapításon, majd a Lumina Cornu másfél évtizedes tevékenységén keresztül, a mai szervezői gondolkodásunkig.

„A luminások életében a szerepjáték, részben a társadalmi szerepvállalás önkifejezése.” – Agnus

Hogy mindjárt a végén kezdjük a Lumina Cornu 15 éves fennállásának ez az egyik eszenciája. Érdekes evolúciót járt be az életünkben a játék. A játék, melynek iskolai felhasználásáról, az élménypedagógiáról és közösségi szerepéről már több oktatási konferencián tartottunk előadást pedagógusoknak. Most azt vettük górcső alá, hogy a két főszervező Erdei Gábor és Radics Félix életében milyen szerepet töltött be a játék a gyermekkortól egészen a felnőtt korig.

1990-től, találkozásunk első éveiben csak a felhőtlen szórakozást és a barátságunk megerősödését szolgálta a közös játék, ahogy annak lenni kell. Ugyan nem tudtuk, de mi akkor is rengeteget szerepjátékoztunk, ha nem is a mai klasszikus értelemben kockát dobálva egy asztalnál, vagy díszletek között, jelmezben. Egy kitalált világban, kitalált szereplőket személyesítettünk meg, akik a korosztályunkhoz igazodva a kalandfilmek, a western, majd a modern világ kihívásaival néztek szembe. Közben pedig, mint minden jóféle játékban megismertük a szerepkörök alap konfliktusait, aspektusait, motivációit. Nyilván 9-10 évesen, mit sem tudtunk erről, csak csináltuk! Játszottunk.



1998-ban jelent meg az életünkben az első igazán nagy hazai sikerrel futó szerepjáték a MAGUS, avagy a kalandorok krónikái. Ekkorra már egy intenzívebb élményt kaptunk az előre kidolgozott fantasy világtól, mely hibáitól függetlenül, sikeresen nyitotta sokkal nagyobbra az elménket. Hangsúlyozni kell, hogy a mai napig nagy szerencsének tartjuk, hogy nem volt még tizenéves korunkban számítógépünk! Miért? Mert az készen kínálta az élményt és nem várta el a felkészülést, az olvasást, a társaságot, vagy a képzeletünk szárnyalását. A szerepjáték viszont igen. Olvasni, tervezni, beszélni, gondolkodni és még számos dolgot kellett együtt közösségben csinálni, hogy jól működjön. Mindezt tudatosan. Egyre különbözőbb jellemek, egyre eltérőbb problémahalmazait kipróbálva. Ezekből gyorsan szembesülni lehetett a nagy társadalmi polémiákkal és az saját megoldásainkkal. Emellett pedig olyan izgalmakat ígért 1-1 általunk kitalált kaland, hogy alig akartuk abbahagyni. Rengeteg élményt szereztünk ezekben az években, pláne, amikor mindebből közösséget formáltunk a Lumina Cornu Klub 2005-ös megalapításával.


A klub olyan lendületet adott a közösségi játékélménynek, hogy szinte azonnal megfogalmazódott bennünk, hogy ezt minél több embernek át kell élnie! De, hogyan? Szervezni kell! Találkozókat, versenyeket, gyerekfoglalkoztatókat, táborokat, mindenfélét, ami képes átvinni ezt az élményt. Új inspirációt szereztünk, új célt találtunk. Innen pedig már egyenesen vezetett az út, az elmúlt 15 év luminás programjaihoz. Az asztali szerepjáték találkozónk évente nagyjából 150 versenyzőt, a táborunk közel 100 látogatót vonz szerte az országból, sőt határon túlról. A 3+1 Kalandpróbáink sok-sok gyermeknek szereztek játékos élményeket, míg Történelmi Emléknapjaink jó pár „naplós ötöst” a fényszarui diákoknak. Így alakult át bennünk a játék szerepe és így lett egy 30 éves barátságból életcél illetve a társadalmi szerepvállalás kifejezőeszköze. Erről és ennek részleteiről beszéltünk előadásunkban hallgatóságunknak.




Köszönjük a meghívást Lippai Editnek és Ferenci Lászlónak az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, a Szerepjáték és Kultúra szeminárium szervezőinek.



2020. január 27., hétfő

MI KÉSZÜL IDÉN A LUMINÁSOK HÁZA TÁJÁN?

2019 szeptember 11.: Tervezgetés. Amikor a rég dédelgetett terveket igyekeztünk használható formába önteni.

Ez a gondolatsor arról szól, hogy mit szeretne elérni a Lumina Cornu Klub 2020-ban. A lényeg, hogy egy újabb szintet szeretnénk lépni. Persze magunkhoz képest. Ami főként arra a lendületre alapozható, amit a 15 éves jubileumhoz köthető, illetve arra a jelenleg erős és összetartó csapatra, mely képes lesz, ugyan nagy munkával, de vitákra pazarolt energiák nélkül, véghez vinni a terveket.

MIÉRT? 
Mindezt azért, hogy a 2018-as mélypontunk után megmutassuk, hogy nem csak újra magára talált a Lumina Cornu, hanem újra szeretne úttörő projektek tapasztalatai által fejlődni és talán újdonságokat mutatni főként a hazai LARP (élő szerepjáték), az oktatás (általános iskolai Storyline pedagógiai módszer), illetve az asztali szerepjáték (M.A.G.U.S.) versenyszervezés-összefogás területén.

2019 október: Régi tervek, új tervek, fontos tervek, félkész tervek és a vágyott tervek.
HOGYAN?
A képről már látszik, hogy a tervezett fő projektek is elég sok helyet foglalnak a táblán, amiből évente eddig csak 1-2 vállaltunk fel. De! Azt is tudjuk, hogy alapos előkészítés után a kivitelezési szakasz (ha nem gátolta a munkát bármilyen tényező) akkor nagyon gyorsan, napok, vagy 1-2 hét alatt realizálódott. Ebben nagy szerepet játszott, hogy mennyi belső feszültséggel, egyet nem értésekkel, kellett számolni, miközben a pozitív oldalon a határidők közeledtével nekünk is sokszorozódtak a kreatív energiáink. De ezeket a változókat minden szervező ismeri.

A listát is nehéz felsorolni, hogy mennyi tervünk van előkészületben, vagy már eleve munka fázisban. Ez pedig annak köszönhető, hogy a legnehezebb pillanatainkban kiderült, hogy kinek fontos a hagyatékunk és kik azok a támogatók, akik nem szeretnék, ha kárba veszne az elmúlt közel 15 év munkája.

Részben ezért is alakult az egymást segítő CONsensus LARP Stúdió, mely szerintünk a hazai élő szerepjáték egyik fontos bázisa lehet a jövőben. Persze itt is nagyon sok meló vár ránk, de erről majd egy másik bejegyzésben olvashattatok.

2019 október 12.: Az első tervek felkerültek egy táblára. Aztán csak több lett, meg még több és még több...
MILYEN TERVEK?
Akkor néhány szó a tervekről. Úgy is ez izgatja valójában a legtöbb olvasót, nem pedig a felvezető gondolatmenet. Az aktivitással kezdjük. Korábban mindig beiktattunk pihenő éveket, 1-1 komolyabb projekt után. Eleinte csak haszna volt ezeknek, mert kellett nyugi, az új inspiráció és idő rátalálni azokat a célokra, amit meg szeretnénk valósítani. A két klubvezetőnek kimondottan ez a kedvenc időszaka. Amikor keresgélsz, vagy csak kósza ötleteken, felvetéseken vitatkozol és jó esetben a „szervezői flowba” kerülve, ki is sül belőle valami izgalmas. Egész ősszel ezt csináltuk és borzasztóan élveztük! Szóval aktivizáltuk magunkat. A negatív tapasztalatunk viszont az, mármint ezzel az időszakkal kapcsolatban, hogy a tervezésből kiesők lassan a lendületüket is elveszítik, ami addig fejlődik, hogy a konkrét kivitelezési időszakban nagyon nehéz visszarázódni arra a tempóra, amit a tervezők még mindig fenntartanak. Alap konfliktus! A megoldás, hogy folyamatosan dolgozunk ősszel és tavasszal, annak érdekében, hogy folyamatosa legyen a tervezés, illetve most vetünk be néhány olyan félkész projektet, mely eddig arra várt, hogy helyet találjunk neki!

KONKRÉTUMOK?
Nehéz, úgy írni tervekről, hogy a következő hónapokra is maradjon meglepetés, pláne a jubileumi programokra. Így, íme általánosságban pár dolog:

- új lumina külső, címer, logó, stb... (kész - Köszi Viki!)
- megújulnak, frissülnek az online felületek (kész)
- indul a LUMINA INSTA (soon)
- visszatér a CAMERA LUMINA: vlog/podcast (soon)
- 15 éves jubileumi ünnepség M.A.G.U.S. versennyel és LARP szervezői találkozóval egybekötve
- trailerek és történet magyarázó animációs film a LUMINA LARP folytatásához
- új LARP monster építés (készülőben)
- nagy fejlesztések/építések a fixált LARP területen
- időszerű fejlesztések a kellékgyártásban (CONsensus)
- új LARP effektek a LUMINA LARP játékában (tervezés alatt)
- új larpos színdarab a IV. Béla sikere után
- új larpos/hadijátékos programelem ősszel (CONsensus)
- 3+1 kalandpróba régi/új (lovagi) tematika gyerekeknek
- prezentációs előadás a fenntartható szerepjáték klubról
- rövidfilm a LCK 15 évéről
- storyline oktatás pedagógusoknak a Jászságban
- új projekt az általános iskolások érzékenyítésére (tervezés alatt)

2019. szeptember 11.: A pillanat, amikor már a fecnikre felírt ötletek alapján rájössz, hogy nagy fába vágod a fejszéd...
HÁLA A BIZALOMÉRT!
Nagy hála azoknak, aki az elmúlt 1-2 évben nem legyintettek ránk. Akik bíztak, hittek bennünk, hogy túl leszünk a nehézségeken és tovább működhet ez a közösség, mely reméljük nem csak az itt dolgozó maroknyi embernek fontos, hanem másoknak is! Legyenek azok barátaink, támogatóink, minket is inspiráló irigyeink, rendezvényeink látogatói, fiatalok, gyermekek, szülők, vagy egykori tagok, akiknek hosszabb-rövidebb ideig meghatározó élményeket adott a Lumina Cornu Klub.

ZÁRSZÓ
A lista láttán felmerülhet, hogy az elmúlt 1-2 nehezebb év után nem tanultunk a hibáinkból, hogy ismét ki akarunk fulladni, majd belehalni az egészbe? De! Nagyon is! A különbség az, hogy a jelenlegi csapattal és időbeosztásban minden összejöhet. Nagyon durva, de tényleg! Közben pedig az is benne van, hogy nincs semmi kényszer, csak erős inspiráció. Így nincs ott a KELL, a KÖTELEZŐ pressziója, ami kiderült, hogy szorongásaink alapja volt. Azt csináljuk, amit szeretünk. A nehéz pillanatokban is ott suttogott a fülünkben: "- Folytasd, mert hiányzik... Mert ezt szereted!"

SRÁCOK! 
Kösz, hogy időt szántatok a bejegyzésünk elolvasására! Most dolgozunk tovább és folyamatosan tájékoztatunk mindenkit, hogy mikor, milyen eseményekre, projektekre érdemes szerintünk odafigyelnetek! Részletek folyamatosan érkeznek a következő hetekben, hónapokban! Addig is játszatok sokat! Sziasztok!

2019. december 28.: Az a baj, hogy ilyen az alaphelyzet... öregszünk, de legalább egyre zakkanttabbak és csúnyábbak vagyunk... 
Baráti kézszorítással: 
Agnus/Aspin
az LCK nevében

2019. június 18., kedd

BÚCSÚ HOMÁRTÓL


Ez a bejegyzés egy szörnyű apropóból született. Obreczán Tamás barátunk, hosszan tartó és méltósággal viselt betegség után elhunyt. A Lumina Cornu Klub a magyar szerepjátékért és élő szerepjátékért végzett munkája, valamint a személyesen nekünk nyújtott támogatása okán posztumusz TISZTELETBELI TAG-nak választotta. A tagságot jelképező emléklapot és emlék plakettet (utóbbit elvittük a gödöllői Erzsébet parkba, ahol Tamás földi maradványi is örök békére leltek), a fővárosi búcsúztatón adtuk át, élete szerelmének, Editnek. Lentebb, az ott felolvasott emlékezésünket, illetve Kinde Anna versét olvashatjátok.  


BÚCSÚ HOMÁRTÓL

Sziasztok! Aki nem ismerne a nevem Erdei Gábor „Agnus”. Mellettem barátom Radics Félix „Aspin”. Mi vagyunk a Lumina Cornu Klub vezetői. Tamás, nekünk „Homár” bajtársai a szerepjáték népszerűsítése felé vezető, igen csak göröngyös úton.

Ezért vagyunk itt. Azaz nem ezért, de innen ismerjük. Tudjátok a mi kapcsolatunk olyan ívet járt be, amitől lett számunkra nagyon értékes ez az ember.

Igazság szerint, kezdetben nem kedveltük. Rég tudjuk, hogy inkább nem ismertük. Tudálékos, ellenszenves figurának tűnt, aki ráadásul piszok jól tudott vitatkozni. Eleinte úgy véltük, hogy a mi mentalitásunkhoz nem illik ez a krapek. Túl sokat beszél, mindent megmagyaráz, még ha a legtöbbször igaza is van, hol vannak a tettek? Inkább elkerültük.

De, ahogy az lenni szokott, akiknek dolguk van egymással, nem nagyon ússzák meg az újabb és újabb találkozásokat. Így volt ez velünk is. Viták, nézetkülönbségek következtek, majd kis pihenő után újabb viták, újabb polémiák. Igazából, akkoriban kezdett csírázni a kölcsönös tisztelet.

Akartunk valamit, de másképpen, viszont közös hittel. Azt pedig olyan erővel, hogy volt vita, mely abba komoly éket verhetett volna. Ezt ugyan évek alatt tanultuk meg, de szerencsére nem későn! Lassan ugyan, de mindez egymás megértéséig, majd a közös útig vezetett. Konszenzus született. S, nem is akármilyen.

Emlékszem. Ő volt, aki figyelt. Aki várta a pillanatot. Aki tudta, hogy nem kell tovább hangolni a kapcsolatunkat. Itt az idő! Jelentkezett, kérdezett, támogatott, majd dolgozott velünk. Egyszer, kétszer, egyre többször. Tudta, hogyan lehet elnyerni a bizalmunkat. Megmutatta, mennyi mindenen dolgozik, s menyi mindenre képes a közös cél érdekében. Akkor jöttünk rá, hogy Homár nem csak elmélkedik, nem csak beszél, ez az ember elképesztő motorja a közös ügyünknek.

Tapasztalatunk szerint, 1-1 ilyen ügyet, amit felvállalnak közösségek, valamilyen célból, igazán csak az erős motorok viszik előre, kitartóan. Őket persze, sokszor követik hosszabb-rövidebb időre támogatóik, de a nagybetűs „ÜGYEKÉRT” csak ezek az erős motorok fognak komoly áldozatokat hozni. Tamás ilyen motorja volt a magyarországi és nemzetközi élő szerepjátéknak.

Hiánya, munkája, hite, jelleme pótolhatatlan.

Közös programjaink, projektjeink közben kialakult az a bajtársiasság, mely sokszor erősebb, mint egy családi kapocs. Együtt dolgoztok, együtt buktok el, egymást segítitek fel, de együtt értek be a célba, vagy örültök a sikernek.

Aztán… valami megint megváltozott. Már nem azért hívott fel, mert egyeztetni kellett, hanem csak dumáltunk. A találkozókon, a larpos aktualitások mellett, egyre több szerepet kapott a személyes érdeklődés. Olykor csacsogtunk, vagy politizáltunk. Közben pedig kicsit mindig közelebb engedtük egymást.

Talán olyan Ő nekünk, mint azon a távolba révedő képen a kisherceg törékeny alakja. Mi pedig már teljes bizalommal ültünk mellé, s követtük Őt. Mi lettünk az egyik bolygó, egyik rókája. Megszelídített bennünket. Mi pedig megszerettük. Így vált részünkké, az az érzés, ami miatt itt állunk most.


Szevasz Homár!

Elhoztuk a luminások köszönetét, tiszteletét. Ha hallod, márpedig hiszünk benne, hogy igen, akkor kérünk, hogy fogadd el a tiszteletbeli tagságunkat! Valójában ez már csak formalitás, mert többet tettél velünk/értünk, mint a legtöbb tag. Ez inkább nekünk fontos, mert nagyon tisztelünk koma! És ezt nem csak az emlékezéssel, hanem az „ÜGY” folytatásával fogjuk bizonyítani neked. Elmondjuk, akinek csak lehet, hogy mit akartál elérni, hogy miért küzdöttél, hogy miért lettél példa.

Ez ad majd nekünk a jövőben is inspirációt, hogy újrakovácsoljuk az összefogást! S, talán mások is felfigyelnek erre. Tudod… azért van ebben valami sorszerű, hogy idén született újjá az a LARP CONsenzus, amit te magad sokáig tartottál össze. Egészen addig, amíg volt értelme. Most talán újra van! Bár ne, így nyerne lendületet a közös ügyünk. Bár te is itt lennél és kételkednél, vitatkoznál velünk. Olyan jó lenne most az egyik béna poénod. Mindegy milyen, csak mondjad öregem…

Figyu! Vigyázz magadra, amíg nem találkozunk! Meg, ha van rá mód, figyelj ránk! Koppints a fejünkre! Te majd úgy is tudod, hogy kell!

Isten veled Barátunk!
(A Lumina Cornu Klub nevében: AcC)



Kinde Anna
HOMÁR EMLÉKÉRE
Mary Elizabeth Frye nyomán

A parkomban állva majd ne zokogjatok.
Az nem én vagyok. Én nem alszom ott.
De ott vagyok minden wall of textben,
a sok bátorító Facebook üzenetben.
Vagyok átdolgozott, átszenvedett napok.
Sok száz gyerek legjobb gyereknapja vagyok.
Ott vagyok a jogos kritikában,
a szabálykönyv feletti parázs vitában.
A nyár esti tábortűz pattogása vagyok,
és a sztorik, amiket rólam elmondtatok.
Ott vagyok a világot-jobbá-tevésben,
a LAN partis, RPG-s csapatépítésben,
minden ki nem lőtt airsoft lövedékben,
a larp köré épült majdnem-közösségben.
Az augusztusi csillaghullás vagyok,
az autópályán ébredő hajnalok.
És amikor egy jó ügyért összefogtok,
a dolgok vagyok, amiket együtt létrehoztok.
Ha a parkomban jártok, kérlek, ne sírjatok.
Az nem én vagyok. Én nem vagyok halott.

Nagyvárad, 2019.06.15.