A következő címkéjű bejegyzések mutatása: asztali játék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: asztali játék. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. december 6., hétfő

FARKASODÚ M.A.G.U.S. TALÁLKOZÓ A LUMINA CORNU KLUB TÁMOGATÁSÁVAL



„A bátrak közé tartozol.” Így köszöntöttük, kicsit több mint 1 hete Jászfényszarun, a Lumina Cornu és a Farkasodú közös M.A.G.U.S. találkozójára érkező játékosokat. Két okból is igaz a jelentkezőket köszöntő megszólítás. Minden igyekezetünk ellenére sikerült a 4. covid hullám csúcsára időzíteni rendezvényünket, ráadásul tettük ezt az egyéni jelentkezések sűrű rostájával, ami igencsak megszűrte a célba ért játékosok számát. 

Érthető, hogy a legtöbb játékos a kevés, hobbira fordítható szabadidejében biztosra akar menni. A barátokból, vagy bevált játékostársakból verbuvált csapatok komfortzónájától nem szívesen távolodnak el, mivel a random kalandmester kompatibilitása eleve kérdéses egy ilyen találkozón. Azért, csak a játék kedvéért, 1 percre gondoljatok bele: az olvasott fantasy regények, vagy a mesélt történetek jelentős részében a kalandozók kénytelenek ismeretlen társaikkal összefogva dolgozni a sikerért… Nos! A játékos kurázsi ebből a szemszögből némileg kevesebb, az előbb említett okok miatt, viszont érthető.

Lényeg, hogy ezúttal, azokkal a hardcore M.A.G.U.S. fanokkal találkozhattunk, akik minden rizikót bevállaltak egy új kaland izgalmáért. 4 csapat, 4 KM, 2 meghívott vendég és kb. 10 buzgó szervező töltötte együtt a napot Jászfényszarun. 

A modul főként Valheru (Papp Jani) és részben SenDelor (Ifj. Fajger Jani) kezemunkája volt, akik egy fél Ynevet átutazó, majd az új élet reményében letelepedő, elátkozott család újabb bonyodalmait igyekeztek elrejteni, olykor fürdőgőzben, olykor zöldes ködfelhőben. Olyan „találkozós modul” féle, érdekfeszítő, misztikus felvezetéssel és gyakorlatiasabb levezetéssel. Sok munkával készült szórakoztató történet volt. Ez a lényeg. Köszönjük a modulírók munkáját és kiváló kalandmestereink (Mazsinó, Simi, Althenorn, Valheru) hangulatos történetvezetéseit! 


A nap végén a játék élménye mellett különdíjakat is osztottunk. A „leghangosabb csataüvöltés” Magyar József (Dyeron Cyr) karakterét hagyta el, míg a „leghangosabb üvöltés” (ha fájdalmadban történik nem mindegy) Keresztes Csabától (Umgrontól) származott. A legjobb karakterkijátszást a jelen lévő John J. Sherwood író jutalmazta egy dedikált Komisz Mesék kötettel, amit Marosfalvi Sándor vehetett át. Az Epic Fail díjnak, pedig különös jelentősége volt. Ezt Tóth Zoltán, alias Zolta a nomád zsebelte be. Szerencsétlen pillanatait bárd barátaink énekelték meg. 

A napot velünk töltötte Molnár Gábor (John J. Sherwood) író és Vértessy Tamás (Wyquin) szerkesztő. A szinte mindig együtt alkotó párosra most nem a zsűri szerepet osztottuk. Arra kértük őket, hogy hallgassanak bele a mesékbe és inspirálódjanak. Abban bíztunk, hogy megakad a fülük egy-egy olyan történeti momentumon, amiből a pillanat szülte irodalmi szösszenet születhet. Született. Legnagyobb örömünkre, egy már-már burleszkbe hajló eseménysor komikus leírását olvasta fel MGB, amit hamarosan közkinccsé teszünk ezen a platformon. Gábor, Tamás köszönjük a vidám perceket! 

A Lumina Cornu Klub örömmel támogatta a 2 éve megszűnni látszó Farkasodú M.A.G.U.S. Találkozót, mely remélhetőleg megtalálta új otthonát berkeinkben. Együttműködésünk alapjait az izgalmas egyéni jelentkezéses koncepció jelenti, illetve az összefogás és a kölcsönös támogatás eszmeisége egymás szerepjáték szerető közösségeit tekintve. Itt már azt is elárulhatjuk, hogy jövőre, a X. Jubileumi Farkasodú M.A.G.U.S. találkozó is Jászfényszarun lesz, amire meglepetésekkel készülünk. 

Köszönjük, hogy velünk voltatok! Reméljük élményekkel tértetek haza! 

Várunk vissza mindenkit! 
 Agnus




2020. december 31., csütörtök

15 ÉVES A LUMINA CORNU SZEREPJÁTÉK KLUB - AZ „ELMARADT” JUBILEUMI ÉV MARGÓJÁRA…

Egyszercsak megláttuk az újságcikket a kulbterem asztalán, ami most ide is felkerül nektek.

Nem szakítottuk meg a 15 éves hagyományt! Mi a klubvezetők, december 28-án, csak meglátogattuk a termünket. Kicsit nosztalgiáztunk az itt töltött luminás szilvesztereken és lebúcsúztattuk az idei jubileumi évet, ami nem épp úgy sikerült, ahogy terveztük. Ünneplés helyett lemondás. Nosztalgia helyett elengedés. Közösség helyett család. Klub helyett otthon. Találkozás helyett online chat, majd elkeseredés helyett, bizakodó tervezés. Nagyjából ennyiben összefoglalható, a Lumina Cornu Klub 2020-ra tervezett éve, ami, mint a mesében: Hol volt, hol nem volt… de sokkal inkább, nem volt. 

Ezzel, persze nem mi vagyunk, így egyedül és ez a tény némileg segít is abban, hogy sorstársainkkal együtt elfogadjuk a tényt: Erre az évre ennyi jutott! Meh! Az első hónapok izgalmai és lendülete után viszonylag gyorsan beláttuk, hogy a 2019. szeptembere óta szervezett programjainkat, projectjeinket jegelni kell. Nehéz volt elfogadni, mert sokat dolgoztunk érte. Az előkészületekkel eltöltött idő viszont nem vész kárba, sőt pozitív szemlélettel talán jót is tesz egy kis újragondolás. Mert gyermeknapi új ötleteinket, a nyári táborunk tematikáját, a IV. Béla udvar utáni új sárkánygödör történeti feldolgozásunkat, vagy a gamer közösségépítő terveinket beizzíthatjuk 2021-ben, vagy később is.

Srácok! Nagyon hiányoztok! Már nem sokat kell kibírni és újra együtt kalandozhatunk a fantasy világok valamelyikében!

Közben a koronavírus járvány minket is emlékeztett arra, hogy mennyire szeretjük apró közösségünket. Mennyire hiányzunk egymásnak. Mennyire jó együtt értékes ötleteket megvalósítani, vagy érdekes attrakciókat létrehozni. Mennyire produktív tud lenni egy tucat ember, ha közös kreativitásuk szárnyra kap. Hogy milyen emlékezetes a közös játék élménye, már csak attól is, hogy néhány kedvelt emberrel éljük át. Nah, és a sikerélmény. Az átszellemülten játszó gyermekek, az elégedett szülők, a nyertes játék utáni büszke gamerek, a tábori élményeket hálásan köszönő fiatalok, vagy egy társasjáték után felszabadult társaság. Ezek a mi igazi sikereink és ez a mi igazi jutalmunk.

Igaz idén is kapcsolódtunk oktatási kutatásokhoz és immár a második diplomamunkát írják (most egy ELTE hallgató) a Lumina Cornu Klub működéséről, elveiről és eredményeiről, a szerepjáték különböző szempontrendszereit vizsgálva, meg olykor mi is kinyilatkoztattunk ezt-azt a másfél évtizedes tapasztalatunkból, de akkor is…

Amikor gyakorlatban kezd működni a dolog, akkor vagyunk igazán elemünkben. Ez az „üzemanyag” nagyon hiányzott idén. Mivel vannak élmény tartalékaink és milliónyi feledhetetlen emlékünk, amit az elmúlt 15 év alatt szereztünk, így a következő kérdőjeles hónapokat is könnyedén ki fogjuk bírni.

Amint pedig az élet újra engedi, akkor csak szikrát pattintunk, a bekészített és irányba állított ötletrakétánk alá, aztán csak győzzük megvalósítani a szerepjáték versenyeket, gamer találkozókat, tervezett előadásokat, társasjáték alkalmakat, gyereknapi újdonságainkat. Ünnepelni meg…? „Ej, ráérünk arra még” 5 év múlva, majd a 20. jubileumon!  Adja az ég, hogy így legyen!


Kiváló Egészséget és Sok-sok Játékkal Töltött időt Kívánunk Minden Barátunknak és Követőnknek! 

Erdei Gábor és Radics Félix a Lumina Cornu Klub Vezetői!



2020. december 6., vasárnap

15 ESZTENDŐ - INTERJÚ

A Lumina Cornu Klub, hivatalosan januárban ünnepelte alapításának 15. jubileumát. Ezen apropóból készült ez a beszélgetés a klub két alapító-vezetőjével Erdei Gáborral és Radics Félixszel a Mi újság Fényszarun? városi havilap olvasóinak, még az év elején. Közben igyekeztünk alkalmat keresni a blogos megjelentetésre, de már azok is kikoptak a járvány miatt. Most eszünkbe jutott, hogy ez meg itt lapul... Köszönjük, ha szántok rá időt! Azért ekkor még érezhető volt bennünk, az azóta némileg megkopott jubileumi nosztalgia.


3 hónap helyett, 15 év. Ezt sokszor elszoktátok mondani. Mit kell ezalatt érteni?
Gábor – A bizalmat, amit megelőlegeztek nekünk, s amit igyekeztünk akkor és igyekszünk ma is megszolgálni.
Félix – 3 hónap volt a próbaidőnk. Ez idő alatt bizonyíthattuk, hogy komolyan gondoljuk és nem csak egy hirtelen felindulásból elkövetett próbálkozásról van szó. Büszkék vagyunk arra, hogy 15 éve fenntartjuk a csoportot!

Mit szerettetek volna elérni 15 éve?
F – Egy olyan közösséget, ahol lehet a szerepjátékokkal játszani, a történelemről, a hadijátékokról beszélgetni. Mivel nem csak mi szerettük az akkor egyre feljövőben lévő fantasy és sci-fi műfajokat, így kerestünk hasonló érdeklődésű társakat.
G – Akkor egyikünk sem gondolta, hogy a klubozás ennél sokkal több lesz. Nem csak egy szórakoztató hobbi helyszíne, hanem közösségi élmény, rendezvényszervezés, társadalmi szerepvállalás, meg egy rakás felelősség!  

Az elmúlt években egyre többet mutattatok meg magatokból. Mikor jött el a váltás?
F – Az első időszakban a játék kapta a hangsúlyt. Volt olyan esztendő, hogy több mint 300 napon voltunk a klubteremben. Az a durva, hogy ezt a precízen vezetett klubnapló bizonyítja. Már a kezdetektől szerveztünk kisebb nagyobb programokat, versenyeket, táborokat, de ezzel nem volt komolyabb célunk csak, hogy jól érezzük magunkat. Fokozatosan kezdtünk el egyre többet mozgolódni a városban. Ösztönöztük a szemétszedést, kerítést festettünk, vagy pakoltunk a városi programokra, de volt, amikor kulturális műsort is szerkesztettünk. Valahol az első 5 év után jött el az ideje a váltásnak.
G – Akkorra már országos szinten is híre ment a csoportnak. 100 fő feletti létszámmal zajlottak a fontosabb eseményeink és egyre több tervünk, célunk volt a klubbal. Építettünk, fúrtunk, faragtunk, partnereket kerestünk. Szerettük volna, ha sikerül példaértékű rendezvényeket szervezni. Az első lemorzsolódásoknak is ez volt az alapkonfliktusa. Mi ketten többet szerettünk volna, amiért egyre többet kellett dolgozni a játéktól elvéve az időt. Egyébként folyamatos volt a fluktuáció a csoportban, de mindig rendelkeztünk elég tettre kész taggal, akiket a fejlődés, vagy az új ki nem próbált utak is érdekeltek. 

Ez elég sok kihívásnak hangzik egyszerre. Melyik volt nehezebb a csoport összetartása, vagy az új utak felfedezése?
F – Egyértelműen az első. Sok energiát el is pazarolunk erre. Mi is lassan láttuk be, hogy klubvezetőként hoztunk jó pár meggondolatlan döntést, ahogy azt is, hogy túl sokáig ragaszkodtunk az eredeti csapathoz. De nem vagyunk hibátlanok.
G – Sőt nem is akarunk azok lenni! Szerintem pont az az egyik erényünk, hogy nem félünk hibázni, így nagyon sok tapasztalatot szereztünk az elmúlt 15 évben. Ez nagy muníció a kezünkben!

Azon gondolkoztatok már, hogy mitől tudtok működni 15 éve?
F – Hajaj, de még mennyit! Erre az új címerünk szimbolikája megadja a választ. A két lovag, a kettős vezetést jelenti. Mi gyermekkori barátok vagyunk. Ez több mint 30 éve elválaszthatatlan kötelék, ami minden elért mérföldkővel erősödik. Nem mindenben értünk egyet, de közös a célunk és összetartunk. Ez a motor a klub alapja.
G – Illetve, a pajzs belsejében látszik, hogy több területtel is foglalkozunk. Szívesen próbálunk ki ismeretlen utakat! Nem ragadtunk le csak az asztali szerepjátéknál. Táborainkban élő szerepjáték zajlik, közben érdekeltek vagyunk edukáció vonalon az ELTE projectjeiben, pedagógiai módszertani kötetbe is bekerültünk az ötleteink alapján és a gyermeknapok létrejöttét is ösztönöztük a 3+1 kalandpróbák megjelenésével. Legutóbb pedig a IV. Béla udvar esetében nem csak interaktív színházat építettünk, hanem megírtuk,megzenésítettük, előadtuk a jászok bejövetelének gestáját a város közösségének.

Fontos számotokra jubileumi év? Mi a jelentősége?
G – Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy nagyon fontos! Pláne, hogy nehéz időszakon vagyunk túl. Az első és második generációs tagok részben az életkori sajátosságaik miatt, munka, költözés, család, tovább morzsolódtak. Ráadásul a hétköznapok problémái kettőnket is egyszerre értek el, így egy éve felmerült, hogy inkább tegyük le a lantot.
F – Pihentünk pár hónapot a végleges döntés előtt és jól tettük. Kiderült, hogy van még bennünk és a közben megújuló csapatban potenciál. Újrafogalmaztunk néhány dolgot és rájöttünk, hogy sokan szeretnék, ha folytatnánk. Ezzel tudjuk megköszönni az önkormányzatnak, a műv.háznak, hogy 15 éve támogatnak minket!
G –Naná, hogy folyatjuk! Sőt idén minden eddiginél magasabbra tesszük a minőségi lécet. Azzal nem számoltunk, hogy közben sűrűn emlegetett országos jó példa lettünk a szerepjátékos berkekben, ami külön megtiszteltetés. Számítanak ránk szerte az országban, partnerek, játékosok, barátok, vagy már azok gyermekei.

Kérdező: Bordásné Kovács Katalin



2020. március 28., szombat

A MÁJUS 9-I RENDEZVÉNYEINKET ELHALASZTJUK!



A Lumina Cornu Klub 2020-ban ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Ezt méltó módon szerettük volna veletek együtt eltölteni május 9-én, amikor a jubileumi ünnepség napjára időzítettük a Kalandozok.hu csapatával közösen rendezett XIV. Lumina Cornu Asztali Torna és VI. Kalandozok Napja MAGUS versenyt és a CONsensus Worldcafé, LARP rendezvényünket, sok más meglepetéssel együtt, amit már 2019. októbere óta szervezünk.

A remélhetőleg inkább elhúzódó, új koronavírus (COVID-19) járvány miatt, ennek ma már nem látjuk esélyét! A MÁJUS 9-I RENDEZVÉNYEINKET ELHALASZTJUK! Igyekeztünk a legtovább kivárni a bejelentéssel, de látható, hogy a májusi és vélhetően júniusi programok is elestek a vírus elleni védekezési harcban.


Azért igyekeztünk kivárni, mert a közben felmerülő pályázati lehetőségek és vésztervek káoszában tisztán kellett látnunk, hogy milyen opcióink maradtak. Ma is csak bizonytalanul tudjuk azt mondani, hogy még mindig tervezzük a közös ünneplést és a tábort (eddig még változatlanul) augusztus utolsó hétvégéjén. A „B” tervünk az, hogy a nyári táborban, idén nem csak az élő szerepjátékosoknak, hanem az asztali torna játékosainak is lehetőséget biztosítunk egy versenynapon, ami vélhetően a (08.29.) szombat lesz. Ha ez is elbukik, akkor (a „C” terv) az ősz lehet a mentsvárunk, amikor megvalósulhat az idei találkozó/verseny.


Kedves Barátaink! Mindenkinek az életében nehéz, bizonytalan időszak következik, de bízzunk a közösség erejében és abban, hogy ebből a bizonytalan, nehéz élethelyzetből valami új, valami más, valami jó fog a végén megszületni ... Valami, amit most még talán el sem tudunk képzelni...


Vigyázzatok magatokra és egymásra! Maradjatok otthon és játszatok sokat!

Baráti kézszorítással a Lumina Cornu, a Kalandozok.hu és a CONsensus LARPsudio szervezői

2011. március 22., kedd

6 ÉV – 12 CIKK: A szerepjáték élménye - írta: Korbély László

Első találkozásom a szerepjáték világával több, mint két évtizede történt. Mint sokan mások én is az akkoriban oly népszerű „lapozgatós” könyvekkel kezdtem. Olvasni mindig is szerettem, ezek a könyvek pedig olyan élményt nyújtottak, mintha magunk alakítottuk volna a történetet. Ez természetesen illúzió volt, mégis új színt vitt az olvasásba.

Pár évre rá kerültem az első szerepjáték klubba, megismerkedtem az asztali szerepjátékokkal, melyek segítségével már valóban szabadjára engedhettem a fantáziámat. Igazi hőse lehettem a történeteknek, olyan szereplőket megszemélyesíteni amilyen az ember a valóságban soha nem lehet, számomra különleges élmény volt. Az évek során aztán belekóstoltam a mesélésbe, kipróbáltam többféle szerepjátékot, mindegyik hozott valami újat, változatosságot.

Időközben, az informatika fejlődésével a számítógépes szerepjátékok is hatalmas fejlődésnek indultak. Magam is kipróbáltam jó néhányat. Időtöltésnek nem rossz, némelyik játék egész tisztességes háttérsztorival készült nemcsak a szokásos, szörny megöl-zsákmány összeszed szekvenciával működik. A grafika fejlődése egyre jobb játékélményt ad, bár szerintem ennek hátulütője, hogy a játékos fantáziája „ellustul”. Tagadhatatlan előnyük viszont a játékok a könnyű hozzáférhetősége, nem igényel szervezőmunkát, mint amikor 3-5 játékost kell egy helyszínre összetrombitálni. Nem beszélve magának az alkalmas helyszínnek a megtalálásáról, ami egyre nehezebb az utóbbi években.


Véleményem szerint mégis megéri több időt, energiát rászánni a játékra. Lehetne részletesen elemezni az asztali játék előnyeit úgymint a kifejezőkészség fejlesztése, olvasásra buzdítás, stb. Tagadhatatlan előnyök ezek melyekből főleg a fiatal játékosok profitálhatnak, én azonban legnagyobb értékének éppen a játék közösségteremtő erejét tartom. Baráti társaságoknak lett alapja, olyanoknak ahol soha nem fogy ki a beszédtéma. Szerintem minden játékosnak ismerős az a szituáció, amikor utcán vagy buszon összefutva a szokásos kérdések után az aktuális kalandok mesélésébe kezdünk, a mások által gyakorlatilag érthetetlen nyelven, kivívva a környezetből az értetlenkedő tekinteteket.

Saját véleményem az, hogy a jó társaságban eltöltött idő nem pazarlás, ne gubbasszunk a számítógép előtt! Aki csak teheti, töltsön minél több időt a szerepjátékkal! Játszunk már!!!