15 ESZTENDŐ - INTERJÚ

A Lumina Cornu Klub, hivatalosan januárban ünnepelte alapításának 15. jubileumát. Ezen apropóból készült ez a beszélgetés a klub két alapító-vezetőjével Erdei Gáborral és Radics Félixszel a Mi újság Fényszarun? városi havilap olvasóinak, még az év elején. Közben igyekeztünk alkalmat keresni a blogos megjelentetésre, de már azok is kikoptak a járvány miatt. Most eszünkbe jutott, hogy ez meg itt lapul... Köszönjük, ha szántok rá időt! Azért ekkor még érezhető volt bennünk, az azóta némileg megkopott jubileumi nosztalgia.

3 hónap helyett, 15 év. Ezt sokszor elszoktátok mondani. Mit kell ezalatt érteni?

Gábor – A bizalmat, amit megelőlegeztek nekünk, s amit igyekeztünk akkor és igyekszünk ma is megszolgálni.

Félix – 3 hónap volt a próbaidőnk. Ez idő alatt bizonyíthattuk, hogy komolyan gondoljuk és nem csak egy hirtelen felindulásból elkövetett próbálkozásról van szó. Büszkék vagyunk arra, hogy 15 éve fenntartjuk a csoportot!

Mit szerettetek volna elérni 15 éve?

F – Egy olyan közösséget, ahol lehet a szerepjátékokkal játszani, a történelemről, a hadijátékokról beszélgetni. Mivel nem csak mi szerettük az akkor egyre feljövőben lévő fantasy és sci-fi műfajokat, így kerestünk hasonló érdeklődésű társakat.

G – Akkor egyikünk sem gondolta, hogy a klubozás ennél sokkal több lesz. Nem csak egy szórakoztató hobbi helyszíne, hanem közösségi élmény, rendezvényszervezés, társadalmi szerepvállalás, meg egy rakás felelősség!  

Az elmúlt években egyre többet mutattatok meg magatokból. Mikor jött el a váltás?

F – Az első időszakban a játék kapta a hangsúlyt. Volt olyan esztendő, hogy több mint 300 napon voltunk a klubteremben. Az a durva, hogy ezt a precízen vezetett klubnapló bizonyítja. Már a kezdetektől szerveztünk kisebb nagyobb programokat, versenyeket, táborokat, de ezzel nem volt komolyabb célunk csak, hogy jól érezzük magunkat. Fokozatosan kezdtünk el egyre többet mozgolódni a városban. Ösztönöztük a szemétszedést, kerítést festettünk, vagy pakoltunk a városi programokra, de volt, amikor kulturális műsort is szerkesztettünk. Valahol az első 5 év után jött el az ideje a váltásnak.

G – Akkorra már országos szinten is híre ment a csoportnak. 100 fő feletti létszámmal zajlottak a fontosabb eseményeink és egyre több tervünk, célunk volt a klubbal. Építettünk, fúrtunk, faragtunk, partnereket kerestünk. Szerettük volna, ha sikerül példaértékű rendezvényeket szervezni. Az első lemorzsolódásoknak is ez volt az alapkonfliktusa. Mi ketten többet szerettünk volna, amiért egyre többet kellett dolgozni a játéktól elvéve az időt. Egyébként folyamatos volt a fluktuáció a csoportban, de mindig rendelkeztünk elég tettre kész taggal, akiket a fejlődés, vagy az új ki nem próbált utak is érdekeltek. 

Ez elég sok kihívásnak hangzik egyszerre. Melyik volt nehezebb a csoport összetartása, vagy az új utak felfedezése?

F – Egyértelműen az első. Sok energiát el is pazarolunk erre. Mi is lassan láttuk be, hogy klubvezetőként hoztunk jó pár meggondolatlan döntést, ahogy azt is, hogy túl sokáig ragaszkodtunk az eredeti csapathoz. De nem vagyunk hibátlanok.

G – Sőt nem is akarunk azok lenni! Szerintem pont az az egyik erényünk, hogy nem félünk hibázni, így nagyon sok tapasztalatot szereztünk az elmúlt 15 évben. Ez nagy muníció a kezünkben!

Azon gondolkoztatok már, hogy mitől tudtok működni 15 éve?

F – Hajaj, de még mennyit! Erre az új címerünk szimbolikája megadja a választ. A két lovag, a kettős vezetést jelenti. Mi gyermekkori barátok vagyunk. Ez több mint 30 éve elválaszthatatlan kötelék, ami minden elért mérföldkővel erősödik. Nem mindenben értünk egyet, de közös a célunk és összetartunk. Ez a motor a klub alapja.

G – Illetve, a pajzs belsejében látszik, hogy több területtel is foglalkozunk. Szívesen próbálunk ki ismeretlen utakat! Nem ragadtunk le csak az asztali szerepjátéknál. Táborainkban élő szerepjáték zajlik, közben érdekeltek vagyunk edukáció vonalon az ELTE projectjeiben, pedagógiai módszertani kötetbe is bekerültünk az ötleteink alapján és a gyermeknapok létrejöttét is ösztönöztük a 3+1 kalandpróbák megjelenésével. Legutóbb pedig a IV. Béla udvar esetében nem csak interaktív színházat építettünk, hanem megírtuk,megzenésítettük, előadtuk a jászok bejövetelének gestáját a város közösségének.

Fontos számotokra jubileumi év? Mi a jelentősége?

G – Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy nagyon fontos! Pláne, hogy nehéz időszakon vagyunk túl. Az első és második generációs tagok részben az életkori sajátosságaik miatt, munka, költözés, család, tovább morzsolódtak. Ráadásul a hétköznapok problémái kettőnket is egyszerre értek el, így egy éve felmerült, hogy inkább tegyük le a lantot.

F – Pihentünk pár hónapot a végleges döntés előtt és jól tettük. Kiderült, hogy van még bennünk és a közben megújuló csapatban potenciál. Újrafogalmaztunk néhány dolgot és rájöttünk, hogy sokan szeretnék, ha folytatnánk. Ezzel tudjuk megköszönni az önkormányzatnak, a műv.háznak, hogy 15 éve támogatnak minket!

G –Naná, hogy folyatjuk! Sőt idén minden eddiginél magasabbra tesszük a minőségi lécet. Azzal nem számoltunk, hogy közben sűrűn emlegetett országos jó példa lettünk a szerepjátékos berkekben, ami külön megtiszteltetés. Számítanak ránk szerte az országban, partnerek, játékosok, barátok, vagy már azok gyermekei.

Kérdező: Bordásné Kovács Katalin