A Lumina Cornu Klub, hivatalosan januárban ünnepelte alapításának 15. jubileumát. Ezen apropóból készült ez a beszélgetés a klub két alapító-vezetőjével Erdei Gáborral és Radics Félixszel a Mi újság Fényszarun? városi havilap olvasóinak, még az év elején. Közben igyekeztünk alkalmat keresni a blogos megjelentetésre, de már azok is kikoptak a járvány miatt. Most eszünkbe jutott, hogy ez meg itt lapul... Köszönjük, ha szántok rá időt! Azért ekkor még érezhető volt bennünk, az azóta némileg megkopott jubileumi nosztalgia.
3
hónap helyett, 15 év. Ezt sokszor elszoktátok mondani. Mit kell ezalatt érteni?
Gábor
– A bizalmat, amit megelőlegeztek nekünk, s amit
igyekeztünk akkor és igyekszünk ma is megszolgálni.
Félix
– 3 hónap volt a próbaidőnk. Ez idő alatt
bizonyíthattuk, hogy komolyan gondoljuk és nem csak egy hirtelen felindulásból
elkövetett próbálkozásról van szó. Büszkék vagyunk arra, hogy 15 éve
fenntartjuk a csoportot!
Mit
szerettetek volna elérni 15 éve?
F
– Egy olyan közösséget, ahol lehet a szerepjátékokkal játszani,
a történelemről, a hadijátékokról beszélgetni. Mivel nem csak mi szerettük az
akkor egyre feljövőben lévő fantasy és sci-fi műfajokat, így kerestünk hasonló
érdeklődésű társakat.
G
– Akkor egyikünk sem gondolta, hogy a klubozás ennél
sokkal több lesz. Nem csak egy szórakoztató hobbi helyszíne, hanem közösségi
élmény, rendezvényszervezés, társadalmi szerepvállalás, meg egy rakás felelősség!
Az
elmúlt években egyre többet mutattatok meg magatokból. Mikor jött el a váltás?
F
– Az első időszakban a játék kapta a hangsúlyt. Volt
olyan esztendő, hogy több mint 300 napon voltunk a klubteremben. Az a durva,
hogy ezt a precízen vezetett klubnapló bizonyítja. Már a kezdetektől szerveztünk
kisebb nagyobb programokat, versenyeket, táborokat, de ezzel nem volt komolyabb
célunk csak, hogy jól érezzük magunkat. Fokozatosan kezdtünk el egyre többet
mozgolódni a városban. Ösztönöztük a szemétszedést, kerítést festettünk, vagy
pakoltunk a városi programokra, de volt, amikor kulturális műsort is
szerkesztettünk. Valahol az első 5 év után jött el az ideje a váltásnak.
G
– Akkorra már országos szinten is híre ment a
csoportnak. 100 fő feletti létszámmal zajlottak a fontosabb eseményeink és egyre
több tervünk, célunk volt a klubbal. Építettünk, fúrtunk, faragtunk,
partnereket kerestünk. Szerettük volna, ha
sikerül példaértékű rendezvényeket szervezni. Az első lemorzsolódásoknak is
ez volt az alapkonfliktusa. Mi ketten többet szerettünk volna, amiért egyre
többet kellett dolgozni a játéktól elvéve az időt. Egyébként folyamatos volt a
fluktuáció a csoportban, de mindig rendelkeztünk elég tettre kész taggal,
akiket a fejlődés, vagy az új ki nem próbált utak is érdekeltek.
Ez
elég sok kihívásnak hangzik egyszerre. Melyik volt nehezebb a csoport
összetartása, vagy az új utak felfedezése?
F
– Egyértelműen az első. Sok energiát el is pazarolunk
erre. Mi is lassan láttuk be, hogy klubvezetőként hoztunk jó pár meggondolatlan
döntést, ahogy azt is, hogy túl sokáig ragaszkodtunk az eredeti csapathoz. De
nem vagyunk hibátlanok.
G
– Sőt nem is akarunk azok lenni! Szerintem pont az az
egyik erényünk, hogy nem félünk hibázni, így nagyon sok tapasztalatot
szereztünk az elmúlt 15 évben. Ez nagy muníció a kezünkben!
Azon
gondolkoztatok már, hogy mitől tudtok működni 15 éve?
F
– Hajaj, de még mennyit! Erre az új címerünk
szimbolikája megadja a választ. A két lovag, a kettős vezetést jelenti. Mi gyermekkori
barátok vagyunk. Ez több mint 30 éve elválaszthatatlan kötelék, ami minden
elért mérföldkővel erősödik. Nem mindenben értünk egyet, de közös a célunk és
összetartunk. Ez a motor a klub alapja.
G
– Illetve, a pajzs belsejében látszik, hogy több
területtel is foglalkozunk. Szívesen próbálunk ki ismeretlen utakat! Nem
ragadtunk le csak az asztali szerepjátéknál. Táborainkban élő szerepjáték
zajlik, közben érdekeltek vagyunk edukáció vonalon az ELTE projectjeiben, pedagógiai
módszertani kötetbe is bekerültünk az ötleteink alapján és a gyermeknapok létrejöttét
is ösztönöztük a 3+1 kalandpróbák megjelenésével. Legutóbb pedig a IV. Béla
udvar esetében nem csak interaktív színházat építettünk, hanem megírtuk,megzenésítettük,
előadtuk a jászok bejövetelének gestáját a város közösségének.
Fontos
számotokra jubileumi év? Mi a jelentősége?
G
– Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy nagyon
fontos! Pláne, hogy nehéz időszakon vagyunk túl. Az első és második generációs
tagok részben az életkori sajátosságaik miatt, munka, költözés, család, tovább
morzsolódtak. Ráadásul a hétköznapok problémái kettőnket is egyszerre értek el,
így egy éve felmerült, hogy inkább tegyük le a lantot.
F
– Pihentünk pár hónapot a végleges döntés előtt és jól
tettük. Kiderült, hogy van még bennünk és a közben megújuló csapatban
potenciál. Újrafogalmaztunk néhány dolgot és rájöttünk, hogy sokan szeretnék,
ha folytatnánk. Ezzel tudjuk megköszönni az önkormányzatnak, a műv.háznak, hogy
15 éve támogatnak minket!
G
–Naná, hogy folyatjuk! Sőt idén minden eddiginél magasabbra
tesszük a minőségi lécet. Azzal nem számoltunk, hogy közben sűrűn emlegetett
országos jó példa lettünk a szerepjátékos berkekben, ami külön megtiszteltetés.
Számítanak ránk szerte az országban, partnerek, játékosok, barátok, vagy már
azok gyermekei.
Kérdező: Bordásné Kovács Katalin