2018. július 9., hétfő

ÚJABB TAPASZTALATI SZINTET LÉPETT A LUMINA CORNU

avagy a IV. Béla udvar története (fotó, videó, élménybeszámoló)



Minden szerénytelenség nélkül szeretném megosztani veletek, azt a sikert és élményt, amit egy tisztán szerepjátékos közösség összehozott! A csapat tagjai nem csak luminások, hanem olyan barátaink is, akik nem sokat vaciláltak a hívó szavunk után és rögvest csatlakoztak a projectünkhöz. A project pedig a IV. Béla udvar nevet viseli. Azért nem hallhattatok rólunk mostanában és azért nem nyomtuk már korábban a LUMINA LARP idei játékát, mert maximálisan ezzel voltunk elfoglalva. Ez egy olyan feladat volt, melyre a támogató önkormányzat (Jászfényszaru Városa) és annak polgármestere kért fel bennünket még 2017-ben. Hónapok előkészítése után mindössze hetek alatt állt össze a rendezvény, ami igazi sikert aratott, amire ismét büszkék vagyunk!

Mi is ez a project?
Csak röviden, hogy mindenki értse: megalakulásunk óta támogat minket a város és a helyi művelődési ház. Persze ehhez kellett a bizalom, amit meg is szolgáltunk, de nekik köszönhetően mondhatni egyedülálló lehetőségeink vannak a szerepjáték klubunk fenntartására. Ezért egyértelmű kapcsolódási pont, hogy minden olyan városi, vagy térségi rendezvényen segítünk, jelen vagyunk, ahol hasznunkat veszik. A 2017-es LUMINA LARP megnyitóján a jfsz-i polgármestert is köszönhettük, aki, már akkor megfogalmazta magában, látva a sok embert és a felépített díszleteinket, hogy képesek vagyunk valami nagyobbat is létrehozni. Mi akkor még szkeptikusak voltunk, de tényleg így lett! Ekkor kaptuk meg a felkérést, hogy a XXIV. Jász Világtalálkozón vegyük a kezünkbe IV. Béla és a jászok találkozását. Jelenítsük meg és igyekezzünk a LARP látványos élményéhez hasonló hazavihető emléket/tudást adni az látogatóknak. Elvállaltuk!


IV. Béla udvar
Kisvártatva elindult az első verziós szervezés és már ősz végén sikerült egy koncepciót kitalálni. Kell előadás a felnőtteknek és a nagyobb gyermekeknek, kell kézműveskedés, kell játék a kisebbeknek és élőkép azoknak, akik mindössze csak látni akarják a miliőt. Nincs benne semmi új! Csak összegyúrtuk, ami már működött. Néhány kényszer nyugalmi hónap és alkotói válság után beindítottam a szervezői fázis második verzióját egy korábbinál kiforrottabb koncepcióval, látvánnyal és ötletekkel. Aspin alapos XII. századi kutatásai nyomán megírtam a Jászok elveszett gestájának történetét részben veretes versben, részben prózában. Lett belőle egy közel 30 oldalas google munkadoksi. A darab kész, a díszlet papíron, a meghívott szereplők csatlakoztak. Mi baj lehet? 


Szereplőgárda
Apropó szereplők! Komolyan le a kalappal! Én végigélve az egész projectet, láttam, mennyit áldoznak emberek a közért! A köz jelen esetben a világtalálkozó vendégei, illetve a saját közösségünk is! Inspiráló látni, amikor felépül, elkészül valaki gondolata, mert van, akik kivitelezi, eljátssza, vagy csak teszi amit kell a közös siker érdekében! Ebben van az erő! De óriási! Köszönöm innen is minden résztvevőnek, hogy feláldozta az utolsó hónapját, munkát, családot, kapcsolatát, pénzt és minden egyebet nem kímélve! Köszönöm a látogatók/nézők/vendégek nevében is!   


A JÁSZOK ELVESZETT GESTÁJA ELŐADÁS
SZEREPEK:

Narrátor (a mesélő kompilátor szerzetes hangja) – Erdei Gábor (Agnus)
Az öreg jász hangja: Zentai Zoltán mv
IV. Béla király hangja: Kormos László mv

Igric és köztes narrátor – Szórád János József – gitár, ének
A háttérzenész – Viasz Zoltán (Bűvdudás), furulyaművész

A “gesta író” szerzetes – Szabó Zoltán (Mamusz)
Öreg jász – Rékasi Károly (Carlos)
A kovács – Pál Péter (Niklas)
A kovács felesége a szakácsnő – Pál Péterné (Anett)
Judit, a kovács szeretője – Vitális Judit (Fana)
IV. Béla király – Pongrácz Tibor (Gépsámán)
Dominikánus szerzetes – Sonir (John Doe)
A jász vitéz – Hegedűs Krisztián (Velox)
A kun vitéz – Radics Félix (Aspin)
Várbéli munkás - Koczka Károly (Karesz)
Várbéli munkás - Buttler Attila (Sed)
XII. századi keresztes lovag – Szilágyi Zsolt (Memnon)
XII. századi harcos - Forján Valentin (Lorin)
XII. századi harcos - Pelle Márk (Rance)

Grafika: Urbán Viktória
Díszlet festés: Pozsgay Gyula (és csapata), Fejős László 
Kivitelezés – Pál Péter, Radics Félix, és mindenki más
Hangosító: Jáger Péter (Pupák)

Történelmi háttér: Radics Félix (Aspin)
Író/rendező: Erdei Gábor (Agnus)

A cél egyik fele
Az alap koncepció az volt a projectben, hogy a fejben castingolt barátainkat eleve pozíciókra és csak szerepjátékos, vagy larper múlttal hívjuk meg. Gondoltam legyen egy olyan alkotás, amit csak ebből az érában mozgók készítenek, bemutatva, hogy mire is vagyunk képesek! Ez később komoly fegyvertény lehet a kezemben, amikor meg kell győzni 1-2 civilt, esetleg támogatókat a teljesítményünkről, vagy a hobbink (RPG/LARP) eredményességéről, hatásairól, felhasználhatóságáról.


A cél másik fele
Ez a videóból is kiderült. Élményszerűen tanítani, szórakoztatva juttatni el néhány fontos információt a fejekbe. Legyen az kiműveletlen gyermeki fő, vagy csak felnőtt érdeklődő. Ezt sajna nem adják vissza a képek és további üröm az örömben, hogy a videó felvételeink hangja is elveszett (mint történetünkben a jászok gestája...), de visszajelzések nagyon jók voltak. A szülő és a gyerek is együtt szórakozott! Jól esett a sok-sok azonnali pozitív reakció, de a későbbi utórezgések is nagy szerepet játszanak a töltődésben, folytatásban.


Az eredmény
Nem ártott a kihívás a csapatunknak, habár meg is szenvedtük a dolgot egy kicsit. De ilyen a fejlődés. Áldozatokkal jár! A komfortzónából kilépni remek kalandozás volt, de nem tervünk átalakulni színházzá. Egy feladat volt, amit tisztességgel megcsináltunk, luminás minőségben. Az ott tapasztalt atmoszféra, azóta kapott helyi/térségi respekt és az „ezt is megcsináltuk” csapatöröm visszahozta a lendületünket. Ha ügyesek vagyunk, ez legalább a táborig kitart. Mert nyakunkon a LUMINA LARP 2018-as játéka (augusztus 24-25-26)! Hamarosan ezzel kapcsolatban is érkeznek a beharangozók, trailerek, cikkek! Ott találkozhattok velünk és az idei ötleteinkkel! Mi már alig várjuk!

Köszönet érte, aki vette a fáradságot és végigolvasta a cikket!

AcC

ui.:
Azóta már a meghívást kaptunk a Vajdahunyad várba, a MOM Parkba, a Magyarok Országos Gyűlésére, de érdeklődött a Kiskun Múzeum, illetve a jász önkormányzatok is. Ki tudja mi lesz ebből! :O Talán valami maradandót is tudunk visszaadni a hazának!




2018. május 9., szerda

XII LUMINA CORNU ASZTALI TORNA ÉS IV. KALANDOZÓK NAPJA SZERVEZŐI ÖSSZEFOGLALÓ


Kedves Résztvevők, Barátaink!


Bennem most már teljesen leülepedett minden, aminek ilyenkor le kell. Meg kellett emészteni azokat a pillanatokat, amit az ember akkor, ott a versenyen lát, érez, tapasztal az atmoszférában.


Nagyon jó volt látni benneteket, nagyon jó volt átérezni a játék izgalmát és az együttlét örömét. Jó volt figyelni, hogy az egyszeri játékos küzd, a másik jellemeinek színeit villantja fel, vagy csak megbízható háttérként ügyel a szabályok adta keretekre. Jó volt megélni, hogy igazán mindenki 1 dolgot vett komolyan, hogy jól érezze magát!  

DÍJAZÁS:


I. helyezett csapat: A kövér kolibri őrzői
II. helyezett csapat: La Familia
III. helyezett csapat: Theo's Guardians

EPIC FAIL DÍJ: Hontalanok (a csapat)


Legjobb KM: Németh Krisztián "Cz"

Legjobb Szerepjátékos: Szarvas Zsolt "Cebo"

Természetesen gratulálunk a díjazottaknak, de ugye mindenki vágja, hogy nem ez a lényeg!? Persze szeretnénk példákat bemutatni! Példákat, akik remekül mesélnek, játszanak és ezzel talán még több embert arra ösztönöznek, hogy próbálja ki ezt a szórakozást, vagy fejlessze tovább magát! 

A lényeg, hogy találkoztunk és kb. 150 ember hódolt az asztali szerepjátéknak (MAGUS). Ugyan a megnyitóban már elmondtam és asszem többször is hangoztattuk, hogy ez a verseny értetek van. Nagy köszönet minden résztvevőnek, aki munkájával hozzájárult ahhoz, hogy egy ilyen színvonalas napot tölthettünk együtt! 


Kiemelten köszönöm a modul két írójának: Kriglinek és Weilonnak, hogy komoly munkával létrehozták ezt a tuti kis modult, ami talán megéri a 3. folytatást is… ezt fújdogálják a sivatagi szelek… ;) Óriási köszönet az összes KM-nek, akik az elmúlt hónapokban csatlakoztak a rendezvényhez és nagyon színvonalasan felkészültek és természetesen az író/alkotó/szerkesztő barátainknak, akik a bíráskodásban segédkeztek nekünk! Nem tudjuk ezeknek az embereknek eléggé megköszönni, nincs annyi, sült hús, pálinka, sütemény, nah és persze megbecsülés, ami képes pótolni azt a sok áldozatot, amit hoztak a közösség szórakozása érdekében! 


MINDEN SZÓ A KÖSZÖNETÉ!



Kedves Barátaink! 

Ha szeretnétek, akkor folytatjuk! Ha van rá mód és igény, akkor már ősszel várunk vissza benneteket! Mindazokat, akik szeretnék "tolni" a Lumina Cornu és a Kalandozok.hu közös rendezvényének szekerét és azokat is, illetve azokat akik csak felszállnak rá egy szórakoztató kaland reményében! Srácok! Mindenkire szükség van! Az igényre (csapatokra, játékosokra, olvasókra, rajongókra) és a szervezőkre (modulíró, KM, egyéb önkéntes)! Keressetek minket, ha csatlakoznátok! 

A folytatással kapcsolatban hamarosan kiírunk egy időpont szavazást, ami elérhető lesz több platformon is. (lumina cornu, kalandozok.hu, esemény fb oldalain) 


Kövessetek minket figyelemmel és nagy szeretettel várunk vissza mindenkit! 


AcC  

2018. február 11., vasárnap

MEGHÍVÓ - XII. LUMINA CORNU ASZTALI TORNA ÉS IV. KALANDOZÓK NAPJA


Információk:

A verseny időpontja: 2018.05.05. (szombat)
A verseny helye: Jászfényszaru, Művelődési Ház

Regisztráció: soon
A jelentkezés határideje: 2018.04.07. (vasárnap)
Karakterleadási határidő: 2018.04.14. (vasárnap)

Rendszer: MAGUS, Első Törvénykönyv és kiegészítői 
(bővebben lásd karakteralkotás)

Jelentkezési rendszer: https://kalandozok.hu/erion/lk2018
Karakteralkotás: http://kalandozok.hu/talalkozok/lk2018/Karakteralkotas.pdf
Karakterlap (karaktergeneráló): http://kalandozok.hu/talalkozok/lk2018/LK2018-karaktergeneralo.xlsx

A versenymodul címe: TISZTÁLDOZAT
(by: Krigli és Weilon)

A versenyen INGYENES a részvétel!
A helyszínén a verseny ideje alatt BÜFÉ üzemel!
Korlátozott számban éjszakai elhelyezés megoldható.

Versenybírák: Kornya Zsolt, Molnár Gábor, Vértessy Tamás (további bírák egyeztetés alatt...)

Díjazás:
1. Csapat Díj
2. Csapat Díj
3. Csapat Díj
Legjobb Szerepjátékos Díj (vándor díj)
Legjobb KM Díj
Epic Fail Díj

PROGRAMTERV:
08:30-ig – Érkezés, majd azonnali regisztráció
09:00 – Szervezői - KM és csapat eligazítás
09:30 – Nagytermi megnyitó és rövid bevezető
10:00 – A verseny kezdete
17:00 – A verseny vége
17:15 – Szünet, zárt értékelés, technikai átállás
18:00 – Értékelés, díjkiosztás
20:00 – Szabad foglalkozás :)

Szállást korlátlanul, ágyat korlátozott számban tudunk biztosítani
~20 kemping ágy. A fűtött Petőfi Művelődési Házban ezen felül bármelyik jelentkező megszállhat, ha hoz magával hálószerkót. (min: hálózsák, habszivacs, stb…) Ha jelentős az ott alvó, igény, akkor igyekszünk szerezni iskolai torna szőnyeget.

Támogatók:
Jászfényszaru Város Önkormányzata
Petőfi Sándor Műv.ház és Könyvtár
Magyar Szerepjátékos Közösség
Magyar Asztali Szerepjátékos Közösség (Fb)
Masni Ajándéküzlet Jászberény (Fb)
Urbán Grafika

Várunk benneteket!
A szervezők nevében: AcC/Csé/Aspin/Weilon/Krigli/stb...

2017. december 31., vasárnap

KÖSZÖNET NEKTEK AZ IDEI (2017) KÖZÖS ÉLMÉNYEKÉRT!


Sokszor el szoktam mondani, hogy alapvetően nem nekem, vagy másnak teszel (akár te, aki olvasod) szívességet, ha ellátogatsz egy szerepjáték rendezvényre, hanem magadnak. Mert mondjuk ez a hobbid, vagy ezen keresztül is szerezni fogsz felejthetetlen élményeket önmagadnak. Deeeeee… Mégis akad olyan eset, amikor köszönetet kell mondani egy közösségnek. Ez itt most az. Azért kell megköszönnöm nektek a LUMINA LARP 2017-es játékát, mert megerősítettétek bennem a reményt, hogy igen is van olyan ember, aki lát ebben „potenciált”. Ez a szó több mint fél éve üldöz. Többször kaptam meg az arcomba, hogy a Lumina Cornu projectjei kifakultak és már nincs bennük „potenciál”… Asszem, hogy 2017-ben eddig mindent megtettük, hogy ez ne így legyen. Tavasszal a kalandozok.hu és a lumina közös versenyével, az idei fergeteges 3+1 Kalandpróbával és a LUMINA LARP idei játékával, vagy az őszi MAGUS versennyel. Végül, nagyon eredményesen lett vége az évnek!

Idén sikerült megértenem, hogy tényleg működik az idei larpunk alapmondata. „Csak a változás örök!” Azzal, ha egy klub létszámot, tagot, erőforrást veszít nem törvényszerű, hogy inspirációt is fog veszíteni. Van az a közhely, hogy: „Ha bezárul egy ajtó, akkor kinyílik egy másik, vagy másik kettő”… és basszus tényleg! Megmutattátok, hogy így van! Elsősorban ezért jár nektek a nagy-nagy köszönet! Szinte minden tábori este belehallgattam az atmoszférába, minden versenyen átéltem a eredményhirdetések hangulatát, és minden 3+1 kalandpróbán láttam a boldog gyermekarcokat. Ez az újra és újra felszabaduló vidámság, izgalmas és igazi élményeket árasztott, ami óriási energia! Ettől töltődik egy szervező! Ez az, ami muníció ad a következő hónapokra, amíg tervezzük a következő találkozót, szervezzük a tábort, vagy új kihívásokkal nézünk szembe.

KÖSZÖNÖM! (csupa nagybetűvel)

Most bizony próbát teszek és „mindenkinek” (aki eszembe jut) megköszönöm a közös élményért vállalt tetteit. Nagy a rizikó, hogy ki felejtek valakit, de nézzétek el nekem! Biztos, hogy nem szánt szándékkal alakítom úgy, csak végeláthatatlan a segítők, vagy közösségépítők száma, akik hozzátettek az idei évünkhöz.


Radics Félix / Aspin – Barátom! Testvérem! Köszönöm, hogy akkor is hittél a bennünk, amikor senki nem állt mellém! Köszönöm, hogy akkor is ott vagy, amikor már nincs erőd, amikor ennél sokkal súlyosabb gondok nyomnak, amikor csak a munkát látjuk, de az eredményt még sehol. Nélküled nem menne! Remélem, tudják a résztvevők, hogy abból a maroknyiból, TE vagy az egyik legfontosabb, legtiszteletreméltóbb ember a magyar fantasy larp életben tartásában, fejlesztésében, jövőjében! Ha nem hát jobb, ha ezt elhiszik! Mert minden kiejtett szavad, terved biztosan testet ölt! Inspirálsz, tanítasz és ha kell alázattal parancsot teljesítesz! Példa vagy a szememben! Köszönöm!

Kornya Zsolti – Mester! Nincs elég karakter, hogy megköszönjük neked az eddigi életművedet! Őszintén köszönöm a remek beszélgetéseket, a kiváló közös munkát, pláne, hogy egyenrangú partnerként kezelsz minket! Remélem, hogy sok közös együttműködésben lehet még részünk! Rajtunk nem múlik! ;)

Jáger Péter – Van, aki nélkül a hétköznapok nem működnének. Azok az emberek, akik kevesebbet állnak a rivaldafényben, de a munkájuk és hozzáállásuk alapvető… ilyen lettél te is Peti! Ezt az évet nem húztuk volna ki nélküled, így ebben a formában. Ha valaki megérdemli a köszönetet, akkor TE, azért az összetartó magatartásért biztosan!   

Pál Péter / Piter – Tudod Peti, ha valamikor, akkor ebben az évben látszott, mennyire elhivatott vagy a csapat és a célok felé! Család, mellett is többet segítesz, mint a legtöbb tagunk! Ez nem semmi! Köszönöm ezt és a lojalitást, mely nem a szavakban, hanem a tetteidben látszik!

Pál Péterné Anett – Olyan reménysugara lettél a csapatnak, aki nem csak új színt és vidámságot hozott közénk, hanem olyan lendületet, ami végképp elképesztő volt számomra. Mindez pedig igazolta, hogy nem kell gyermekkortól imádva szeretni a játékot, mert felnőtt fejjel is épp úgy rá lehet találni, mint, ahogyan tetted te is. Nagy köszönet azért az alázatért, amit egész esztendőben tapasztaltam.   

Szilágyi Zsolt / Memnon + Judit + Sed és a ludus ifjai – Ti vagytok a kinyíló ajtó. Ti vagytok a titkos erőforrás. Ti vagytok a mindig támogató barátok, akik igazi alázattal és elképesztően inspiráló hozzáállással húzzátok, az igát! Nagyon köszönöm az egész éves munkát! Munkát? Dehogy inkább az egész éves közös élményt veletek! Alig várom, hogy folytassuk!   

Fuferenda Judit – Sokszor elmondott teóriám igazán inspiráló példája vagy. Hiszem, hogy a jó szerepjáték nem a színészi kvalitásoktól, hanem sokkal inkább a hozzáállástól függ. A közösségi élményhez nem 1 ember zseniális színháza, hanem sok játékos alapos és másokat is kiszolgáló hozzáállása kell. Ilyen vagy nekem. A mindig alapos, mindig meglepő, mindig megbízható erő, aki idén különösen nagyot villantott 1-2 szerepében. A közönség pedig legyen az gyerek, vagy felnőtt láttam, hogy milyen hálás volt érte. Érted!     

Sonir – Nekem nehéz elnyerni a tiszteletemet, de van rá több mód. Te olyan úton érted ezt el, amire nem volt még példa… :D Nem is te lennél! De ettől még így van! Köszönöm, hogy nem csak értünk, de a hazai larpokért, a játékosokért, az ez egyre jobb élményért támogatsz bennünket a munkáddal! Olyan badass vagy, akit sokan rosszul ítélnek meg (mondjuk teszel is róla), de én tudom, hogy te egy sokkal többet teszel másokért, mások érdekében (még, ha nem is sejtik), mint a legtöbb „díszlarper”. Már ha van ilyen. Köszönet érte!  

Szabó Zoltán / Mamusz – Amikor a barátságra gondolok, akkor egyre többször jutsz az eszembe. Te is példa vagy számomra, hogy milyen különleges kapcsolatok alakulnak ki csak azért, mert néhányszor összefújt bennünket a szél az elmúlt 10 évben a közös hobbinak köszönhetően. Ha van olyan barátság, amit ennek köszönhetek, akkor ez biztosan az. Rád mindig lehet számítani! Hihetetlen, hogy szinte mindig az az első szavad, hogy: „Miben tudok segíteni?” Idén is nagy támasz és remek külső segítő voltál! Sok-sok kalapemeléssel tartozom Barátom!   

Kovács Dani „Csé” – Köszönöm, hogy dettó azt képviseled, amiben mi is hiszünk. Kevés pofázás és sok munka! Munka ami eredményre vezet, mert ha senki nem teszi meg, mi akkor is meg fogjuk! Jó pofikkal dolgozni, jó egyfelé húzni a szekeret, jó valami közösben hinni!  

Luminások! Mit is mondjak? Tudjátok! El is mondtam az évzárón. Köszönet mindenkinek a megfeszített munkáért! Na jó! Csak úgy példa jelleggel: Nándinak a szó nélküli munkáért, Karesznek a parókás és „más” vidám pillanatokért és a visszatérésedért, Ákosnak az agyalós háttérmunkáért, Csokinak a 0-24 epic kamerázásokért, Lacónak a kisegítésért a civil munka frontján, Bodagnak az elképesztő táborvezetésért, amit tudom, hogy többet az életben nem vállal, de remélem, betanít valakinek, vagy meggondolja magát. Gerinek az őszinte beszélgetésekért és a torkából kiáramló dallamokért, Csiónak a versenyes mesélésekért, Carlosnak, hogy évek óta csapatunk támogató tagja és együtt tervezgetjük a tanya fejlesztését, és persze Nyasunak, aki nem bír instant 10 történetet előhozni az elmúlt 13 évből, amin gyengén lehet röhögni! :D

KÖSZÖNÖM!

Persze vannak olyanok is, akik másképp, kívülről részesei a sikereinknek, élményeinknek, de a munkájukkal épp úgy hozzájárulnak, mint mi a miénkkel. Perlaki Csabinak nagy köszönet, hogy új dolgokat fedez fel a csapatunkkal és bele mer vágni az ismeretlenbe. Jászfényszaru városának, hogy lehetővé teszi a létezésünket, a Műv.Ház szívünknek kedves kollektívájának, kiemelten Szabó Lacinak és Katinkának a támogatásért, vagy az élményeket megörökítőknek: Glonci Rudolfnak és Kovács Marcinak a két napos tábori fotózásért. Köszönet!

És elértünk oda, ami miatt egész évben dolgoztunk. A közösséghez. Itt nem a klubra, hanem azokra az asztali,- és élő szerepjátékosokra gondolok, akik mint résztvevő közösség, úgy működtek, ahogy megálmodtam! Nagy hitem van abban, hogy csak egy jó közösség képes jó játékot összehozni, amiben már mi is egyre jobban állunk. Lemorzsolódnak a nem ide illők, visszatérnek a tékozlók, hozzánk csapódnak az új és nyitott érdeklődők… Immár jobb úton haladunk, mint korábban!
Egyre több az olyan élményadó ember, aki nem az önző magamutogatásért és az elismerésért cselekszik, hanem a közösen megélt pillanatokért legyen az a tábor előtti építkezés, vagy egy asztali játék komoly előkészítése, vagy csak egy takarítós hajnal, amikor senkinek nincs kedve ott lenni, de mégis akad megcsinálja! Itt a legnehezebb a felsorolás! De csak úgy szemezgetve: Magyar Gerit ki nem hagynám, hiszen azonnal besegít bármibe, ha van rá módja! Egyébként meg olyan oszlopa a MAGUS-nak, amit remélem egyszer méltán el is ismer valaki! Homár és Edit, akik mindent megtesznek, hogy az emberek megértsék a larp többre hivatott. Ott van egy újabb példának a Bertók Atti. Órákkal az asztali verseny előtt ugrott be megmenteni a rendezvényt! Csak mert nekünk szívesen segít! Vagy Lorin. Az igazi hétköznapi hős a szememben, aki fúr, farag, ragaszt, varr, játszik, szórakoztat és olyan elszánt, hogy azt el sem hiszem, pláne, hogy igazi és őszinte barát! De említhetném az összes tábori nagymestert, akik remek csapatokat faragtak a sajátjaikból, vagy olyan élmény játékot mutattak be, hogy az elképesztő. Radics Roli, Tóth Mesi, Simon Zsófi, Pelle Márk, Lada, Magyar Benedek… Köszönöm! És a kis tábori közösségek. Mondom, hogy nehéz abbahagyni… Gépsámán és családja? Istenemre ilyen famíliát szeretnék, ahol az egész család képes együtt játszani. Volt ott egy másik „család” is, akik olyan zseniális stratégiával léteztek, hogy egész gorvik megirigyelhetné, nekik a példás játékot, de ott volt még a kalózok hangulatkeltése, a halász-vadász szekció lojalitása és persze Soma és Miki duójának újabb imádnivaló színfoltja, ami mindig csak emeli a hangulatot.

KÖSZÖNÖM!

Srácok! Köszönöm, hogy köztetek létezhetek, köszönöm, hogy ilyen közösségek részese vagyok! Mert ez számít ebben az életben igazán. Nem a földi javak. Azok jönnek, mennek, megszerezhetők, vagy elveszíthetők. Az számít, hogy kivel osztjuk meg az élményeinket! Én veletek! Ezt köszönöm a legjobban! Abba ne hagyjátok! Még sok ilyen közös évet akarok! BUÉK MINDEN BARÁTUNKNAK!

ui.:
Bár sokan várták, de szilveszteri videó helyett, most ez született. Ennek ellenére nem kizárt, hogy az új esztendőben az sem marad el! ;)

Agnus


2017. június 25., vasárnap

A III. FARKASODÚ TALÁLKOZÓN JÁRT A LUMINA CORNU

Üdvözlök mindenkit! E hónap tízedik napján, a Lumina Cornu Klub tiszteletét tette a III. Farkasodú találkozón! Elmondhatnám, hány csapat jött össze, milyen eredmények születtek, milyen nagyszerű volt a szervezés, de azt hiszem mindezt nálam jobban monda el Magyar Gergely kalandmester társam! 



Én inkább másról beszélek. Először is szeretném kiemelni, hogy remekül éreztem magam, ami nagyban köszönhető csapatomnak a Vérben Járóknak.  Örömmel fogadom és vállalom a jövőben is a Farkasodú fölkéréseit!
A II. találkozón sajnos nem tudtam ott lenni ezért is - és mert szívesen mesélek- vállaltam el a III.-ra a fölkérést.  A Luminából ismét csatlakozott Ocskó – Sós Csaba, mint kalandmester és Pál Péter a Koczka Nándi, Pálné Anett alkotta kis csapatával! Mind fölkészültünk a kalandból, fölvettük a kapcsolatot a leendő csapatainkkal. Ám, mint mindig, most is közbeszóltak az istenek! Két nappal a találkozó előtt az egyik KM sajnálattal lemondta a részvételt! Mondanom sem kell, ez egy szervezői rémálom! Na de a Farkasodús srácok nem hazudtolták meg a nevüket! Farkashoz méltó problémamegoldó képességről tettek bizonyságot!


Nagy Zsolt megkeresett, tudunk-e segíteni. Megmondom őszintén hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Leginkább nem akartam rögtön nemet mondani. „ Megkérdezem a Csapatot!”
A Csapat most sem hagyott cserben! Pál Peti bevállalta és remekül helyt állt!
Miért is mondtam el mindezt? Mert úgy gondolom, ennek természetesnek kellene, hogy legyen! Segíteni egymást csapaton belül és csapatok között egyaránt, ebben az egyre csak szűkülő kis közösségben!



Szóval a játék és a verseny remek volt a szomszédvári találkozón. Azt kívánom, legyen még sok élményt adó Farkasodú találkozó és még több sikeres együttműködés!                                                                                                                
Tisztelettel: Radics Félix, klubvezető, Lumina Cornu Klub

2017. június 22., csütörtök

3+1 KALANDPRÓBA – ÚJ LENDÜLET – ÚJ ÉLMÉNY (2017)


Van olyan, amikor egy projekt, kicsit ellaposodik. Olyankor fogyóban a lendület, az ötlet, sőt olykor a mellékvágány is szóba kerül. Nem könnyű időszakok ezek pláne, ha egy olyan dologról van szó, amiben van ráció, amiben hisz az ember (szervező), de nem tudott eléggé inspirálódni, esetleg fogyóban van a segítsége… Ekkor nem sok út vezet kifelé a gondokból, pláne a jó irányba. Leginkább csak az előre! Pont ezt az utat jártam be az elmúlt 1-2 évben a már 5 esztendős 3+1 kalandpróbával.

2012-ben frissítő gondolat volt, hogy a Lumina Cornu kezdjen bele valami számára is újba. Részben új, hiszen a gyerekek, szerepjáték mind a profilunk része, de mégsem abban a szórakoztató, foglalkoztató formában, mint amire a 3+1 kalandpróba ötlete készült.

A cél többes volt. Kiléptetni a klubot és tagokat (szerepjátékos, larper) a komfortzónájukból és fejleszteni magunkat, miközben tapasztalatot tudunk szerezni az improvizációs játékokkal. Cél volt a gyerekekkel már sokkal fiatalabb korosztályban megszerettetni a szerepjátékot, hogy később remélhetőleg jó élményeinek köszönhetően értékes érdeklődővé váljon, mondjuk a LARP-ok irányába, illetve az imént említett játék élmény megszerzése.

Ezt nyilván nem kell magyaráznom, azoknak, akik ezt olvassák, mert bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy a mese, monda, vagy bármilyen élő szóval, tettel eljátszott játék, mennyire másképpen stimulálja a lurkókat, mint a számítógép, vagy mese és otthoni szülői játék hiánya. Persze nem akarok hosszú távú és megalapozatlan következtetést levonni, de abból a pár ezer gyerekből, ami az évek alatt részt vett a kalandpróbáinkon látom, hogy melyik gyermekkel játszanak és melyikkel nem a szülők. Ezt sem magyarázom, hogy erre miért van óriási szükség, hiszen nagy elődök, nagy szakmai mogulok már leírták énelőttem a gyermekkori játék és mese pótolhatatlan hatásait. 

No, de visszatérve! Amikor már egy ideje alkotói válságban van az ember és egyre többször kérdőjelezi meg, valaha nagy lendülettel készült, várt és ünnepelt produkciója létjogosultságát, amikor hátra néz és az egykori seregnyi támogatóból már csak hírmondó akadt, aki sziklaként áll ki az ügyünk mellett, akkor bizony mindenki bokája meginog. Mindenki elkezdi formálgatni az agyában az: „- Ennyi volt, gyerekek!” – mondatot, melyet a finoman érkező, méla bú követ… és a lezárás szomorúsága sem egy könnyű ködfátyol, amit csak egy hintéssel hesseget tovább a szervező…

Egy út mégis akad! Egy. Nem több! Visszatérni a kezdetekhez. Jöhet az önvizsgálat. Én miért is csinálom ezt? Mi hajt? Mi a célom? Ezek a legfontosabb kérdések és erre érkeznek az alapot adó válaszok. Ha ez rendben van, akkor nem is olyan nagy a baj. Ötlet és segítő, majd akad. Legfeljebb, most nem egy grandiózus élménnyel, csak egy kisebbel is beérjük. Akadt bizony! Mind a kettő!


Jászberényben is sikerült meghonosítani, azt a szép szokást, hogy decemberben egy nap a játéké. A III. Játékos Napon ért az az élmény, amikor egy apuka-fia páros szinte csak azért érkezett, hogy a korábbi kalózos próbánkat látva, 2017-ben már nézőből-résztvevővé váljanak. Ez a pillanat emlékeztetett arra az alapvetésemre, hogy már 1 csillogó tekintetű lurkóért megéri az egész! 1 kis srácért, akin látszik, hogy még képes abba a varázslatos világba belépni, amit gyermekkorban viszonylag korán elveszítünk. Innentől nagyjából tiszta volt, hogy csinálni kell! Csinálni tovább!


Mivel az alapokhoz tértünk vissza, így a történet is visszakerült a nagy sztárhoz. A legendás gólemről a kedvenc történeteim egyike, amikor egy beszélni alig tudó baba 1 évig mondogatott a gyereknap után valamit, amit nem tudott a család megfejteni, csak a következő gyereknapon, amikor rámutatott a kicsi, hogy az a „góójeee”! J Vagy a korábban sosem rajzoló kisfiú, akinél olyan gátat törtünk át a látott és átélt gólem harcos élménnyel, hogy aznap minden élményét lerajzolta a szüleinek. Ezekből könnyű erőt meríteni!


Szóval, már 2016-ban is próbálkoztunk egy új gólem koncepcióval, amiben volt is ráció, de a történet menete nem volt, éppen a gördülékeny. Útkeresésünk közben a kalózos történetvezetéshez tértünk vissza. Végig játékban lenni. Nem csak állomásról, állomásra bandukolni, hanem közben is játékban történetben maradni. A cilinderbe rejtett jolly jokerünk idén a kincskeresés volt! Gondoltuk: ki ne akarna kincset keresni egy jó ki történetben, amiben jó és rossz küzd egymás ellen!? Pláne, ha megspékeljük egy lebegő, mindentudó, néma bölcsel, egy beszélő szoborral és a végén egy nagy csatával, meg persze a kinccsel.



Óriási szerencsénkre a Magyar Larper Közösség rejt magában néhány igen lelkes és segítő szándékú embert, aki nem csak holmi hóbortként kezeli az élő szerepjátékot, netán a gyermekszórakoztatást. Barátaink azonnal jöttek a hívó szóra. Így volt szerencsénk 2 napon keresztül játszani Jászfényszarun és Jászberényben. Mindkettő csodás volt! Jó társaság, lelkes gyerekek és sok-sok csodás pillanat! Ez utóbbi a mi épülésünket, inspirációnkat szolgálta! Kaptunk sok támogató, dicsérő szót, pillantást, mosolyt a gyermekektől és a szüleiktől, akik 1-1 ilyen alkalommal láthatják, hogy mit is képvisel a klubunk.


Szóval! Jelentem, akkorát játszottunk idén kétszer is, mint ide Kamcsatka! Amikor a szereplő sem veszi észre az idő múlását, 4-5 óra masszív játék után, akkor az azt jelenti, hogy bizony beszippantotta a mesevilág! Olyannyira, hogy a löket még most is kitart. Már most tervezzük az új projektünket, ami már az iskolákban is elvarázsolhatja a gyerekeket, miközben a történelem 1-1 szeletéből úgy tanítunk meg nekik néhány alapvetést, hogy közben mégis csak játszunk. Élményt szerzünk!


De a kicsik sem maradnak 3+1 kalandpróba nélkül. Vagy a lovagok, vagy a zsiványok, esetleg a kalózok biztosan visszatérnek, hogy megküzdjenek a lurkók segítségével 1-1 mesebeli lénnyel az igaz és jó hősök nevében!

AcC

2017. február 20., hétfő

LARP DOKUMENTUM FILM - MAGYAR KAMPÁNYVIDEÓ


INDGOGO KAMPÁNY: https://www.indiegogo.com/projects/roleplayers-larp-documentary-game-film#/
2 hete közzétettem egy cikket a magyar szerepjátékos és larper közösségben arról, hogy egy ígéretes kampányban segíthetnénk. Történetesen a cseh larperek egy olyan profi, magyar feliratos, dokumentumfilm forgatását tervezik, mely végre alapos és szinte minden korosztálynak megfelelő választ adhat arra a kérdésre, hogy mi a csuda az az élő szerepjáték?
Hogyan lehet támogatni a lapros dokumentumfilm tervét? Arról a videó alatti cikkben olvashattok részletesebben. Mindössze pár perc és te is tettél valamit ezért az ügyért! Már csak 1-2 nap van a kampányból, így bízom benne, hogy többen is a jól bevált utolsó pillanatban fogtok csak reagálni a felhívásra!
Agnus