Sokszor el
szoktam mondani, hogy alapvetően nem nekem, vagy másnak teszel (akár te, aki
olvasod) szívességet, ha ellátogatsz egy szerepjáték rendezvényre, hanem
magadnak. Mert mondjuk ez a hobbid, vagy ezen keresztül is szerezni fogsz
felejthetetlen élményeket önmagadnak. Deeeeee… Mégis akad olyan eset, amikor
köszönetet kell mondani egy közösségnek. Ez itt most az. Azért kell
megköszönnöm nektek a LUMINA LARP 2017-es játékát, mert megerősítettétek bennem
a reményt, hogy igen is van olyan ember, aki lát ebben „potenciált”. Ez a szó több
mint fél éve üldöz. Többször kaptam meg az arcomba, hogy a Lumina Cornu
projectjei kifakultak és már nincs bennük „potenciál”… Asszem, hogy 2017-ben
eddig mindent megtettük, hogy ez ne így legyen. Tavasszal a kalandozok.hu és a
lumina közös versenyével, az idei fergeteges 3+1 Kalandpróbával és a LUMINA
LARP idei játékával, vagy az őszi MAGUS versennyel. Végül, nagyon eredményesen
lett vége az évnek!
Idén
sikerült megértenem, hogy tényleg működik az idei larpunk alapmondata. „Csak a
változás örök!” Azzal, ha egy klub létszámot, tagot, erőforrást veszít nem
törvényszerű, hogy inspirációt is fog veszíteni. Van az a közhely, hogy: „Ha
bezárul egy ajtó, akkor kinyílik egy másik, vagy másik kettő”… és basszus
tényleg! Megmutattátok, hogy így van! Elsősorban ezért jár nektek a nagy-nagy
köszönet! Szinte minden tábori este belehallgattam az atmoszférába, minden
versenyen átéltem a eredményhirdetések hangulatát, és minden 3+1 kalandpróbán
láttam a boldog gyermekarcokat. Ez az újra és újra felszabaduló vidámság,
izgalmas és igazi élményeket árasztott, ami óriási energia! Ettől töltődik egy
szervező! Ez az, ami muníció ad a következő hónapokra, amíg tervezzük a
következő találkozót, szervezzük a tábort, vagy új kihívásokkal nézünk szembe.
KÖSZÖNÖM! (csupa
nagybetűvel)
Most bizony
próbát teszek és „mindenkinek” (aki eszembe jut) megköszönöm a közös élményért
vállalt tetteit. Nagy a rizikó, hogy ki felejtek valakit, de nézzétek el nekem!
Biztos, hogy nem szánt szándékkal alakítom úgy, csak végeláthatatlan a segítők,
vagy közösségépítők száma, akik hozzátettek az idei évünkhöz.
Radics Félix / Aspin – Barátom!
Testvérem! Köszönöm, hogy akkor is hittél a bennünk, amikor senki nem állt
mellém! Köszönöm, hogy akkor is ott vagy, amikor már nincs erőd, amikor ennél
sokkal súlyosabb gondok nyomnak, amikor csak a munkát látjuk, de az eredményt
még sehol. Nélküled nem menne! Remélem, tudják a résztvevők, hogy abból a
maroknyiból, TE vagy az egyik legfontosabb, legtiszteletreméltóbb ember a
magyar fantasy larp életben tartásában, fejlesztésében, jövőjében! Ha nem hát
jobb, ha ezt elhiszik! Mert minden kiejtett szavad, terved biztosan testet ölt!
Inspirálsz, tanítasz és ha kell alázattal parancsot teljesítesz! Példa vagy a
szememben! Köszönöm!
Kornya
Zsolti – Mester! Nincs elég karakter, hogy megköszönjük neked az eddigi
életművedet! Őszintén köszönöm a remek beszélgetéseket, a kiváló közös munkát,
pláne, hogy egyenrangú partnerként kezelsz minket! Remélem, hogy sok közös
együttműködésben lehet még részünk! Rajtunk nem múlik! ;)
Jáger Péter –
Van, aki nélkül a hétköznapok nem működnének. Azok az emberek, akik kevesebbet
állnak a rivaldafényben, de a munkájuk és hozzáállásuk alapvető… ilyen lettél
te is Peti! Ezt az évet nem húztuk volna ki nélküled, így ebben a formában. Ha
valaki megérdemli a köszönetet, akkor TE, azért az összetartó magatartásért biztosan!
Pál Péter /
Piter – Tudod Peti, ha valamikor, akkor ebben az évben látszott, mennyire
elhivatott vagy a csapat és a célok felé! Család, mellett is többet segítesz,
mint a legtöbb tagunk! Ez nem semmi! Köszönöm ezt és a lojalitást, mely nem a
szavakban, hanem a tetteidben látszik!
Pál Péterné
Anett – Olyan reménysugara lettél a csapatnak, aki nem csak új színt és
vidámságot hozott közénk, hanem olyan lendületet, ami végképp elképesztő volt
számomra. Mindez pedig igazolta, hogy nem kell gyermekkortól imádva szeretni a
játékot, mert felnőtt fejjel is épp úgy rá lehet találni, mint, ahogyan tetted
te is. Nagy köszönet azért az alázatért, amit egész esztendőben tapasztaltam.
Szilágyi
Zsolt / Memnon + Judit + Sed és a ludus ifjai – Ti vagytok a kinyíló ajtó. Ti
vagytok a titkos erőforrás. Ti vagytok a mindig támogató barátok, akik igazi alázattal
és elképesztően inspiráló hozzáállással húzzátok, az igát! Nagyon köszönöm az
egész éves munkát! Munkát? Dehogy inkább az egész éves közös élményt veletek!
Alig várom, hogy folytassuk!
Fuferenda
Judit – Sokszor elmondott teóriám igazán inspiráló példája vagy. Hiszem, hogy a
jó szerepjáték nem a színészi kvalitásoktól, hanem sokkal inkább a
hozzáállástól függ. A közösségi élményhez nem 1 ember zseniális színháza, hanem
sok játékos alapos és másokat is kiszolgáló hozzáállása kell. Ilyen vagy nekem.
A mindig alapos, mindig meglepő, mindig megbízható erő, aki idén különösen
nagyot villantott 1-2 szerepében. A közönség pedig legyen az gyerek, vagy
felnőtt láttam, hogy milyen hálás volt érte. Érted!
Sonir –
Nekem nehéz elnyerni a tiszteletemet, de van rá több mód. Te olyan úton érted
ezt el, amire nem volt még példa… :D Nem is te lennél! De ettől még így van!
Köszönöm, hogy nem csak értünk, de a hazai larpokért, a játékosokért, az ez
egyre jobb élményért támogatsz bennünket a munkáddal! Olyan badass vagy, akit
sokan rosszul ítélnek meg (mondjuk teszel is róla), de én tudom, hogy te egy
sokkal többet teszel másokért, mások érdekében (még, ha nem is sejtik), mint a
legtöbb „díszlarper”. Már ha van ilyen. Köszönet érte!
Szabó Zoltán
/ Mamusz – Amikor a barátságra gondolok, akkor egyre többször jutsz az eszembe.
Te is példa vagy számomra, hogy milyen különleges kapcsolatok alakulnak ki csak
azért, mert néhányszor összefújt bennünket a szél az elmúlt 10 évben a közös
hobbinak köszönhetően. Ha van olyan barátság, amit ennek köszönhetek, akkor ez
biztosan az. Rád mindig lehet számítani! Hihetetlen, hogy szinte mindig az az
első szavad, hogy: „Miben tudok segíteni?” Idén is nagy támasz és remek külső
segítő voltál! Sok-sok kalapemeléssel tartozom Barátom!
Kovács Dani „Csé”
– Köszönöm, hogy dettó azt képviseled, amiben mi is hiszünk. Kevés pofázás és
sok munka! Munka ami eredményre vezet, mert ha senki nem teszi meg, mi akkor is
meg fogjuk! Jó pofikkal dolgozni, jó egyfelé húzni a szekeret, jó valami
közösben hinni!
Luminások! Mit
is mondjak? Tudjátok! El is mondtam az évzárón. Köszönet mindenkinek a megfeszített
munkáért! Na jó! Csak úgy példa jelleggel: Nándinak a szó nélküli munkáért, Karesznek
a parókás és „más” vidám pillanatokért és a visszatérésedért, Ákosnak az
agyalós háttérmunkáért, Csokinak a 0-24 epic kamerázásokért, Lacónak a kisegítésért
a civil munka frontján, Bodagnak az elképesztő táborvezetésért, amit tudom,
hogy többet az életben nem vállal, de remélem, betanít valakinek, vagy meggondolja
magát. Gerinek az őszinte beszélgetésekért és a torkából kiáramló dallamokért, Csiónak
a versenyes mesélésekért, Carlosnak, hogy évek óta csapatunk támogató tagja és
együtt tervezgetjük a tanya fejlesztését, és persze Nyasunak, aki nem bír
instant 10 történetet előhozni az elmúlt 13 évből, amin gyengén lehet röhögni!
:D
KÖSZÖNÖM!
Persze
vannak olyanok is, akik másképp, kívülről részesei a sikereinknek,
élményeinknek, de a munkájukkal épp úgy hozzájárulnak, mint mi a miénkkel.
Perlaki Csabinak nagy köszönet, hogy új dolgokat fedez fel a csapatunkkal és
bele mer vágni az ismeretlenbe. Jászfényszaru városának, hogy lehetővé teszi a
létezésünket, a Műv.Ház szívünknek kedves kollektívájának, kiemelten Szabó
Lacinak és Katinkának a támogatásért, vagy az élményeket megörökítőknek: Glonci
Rudolfnak és Kovács Marcinak a két napos tábori fotózásért. Köszönet!
És elértünk
oda, ami miatt egész évben dolgoztunk. A közösséghez. Itt nem a klubra, hanem
azokra az asztali,- és élő szerepjátékosokra gondolok, akik mint résztvevő
közösség, úgy működtek, ahogy megálmodtam! Nagy hitem van abban, hogy csak egy
jó közösség képes jó játékot összehozni, amiben már mi is egyre jobban állunk.
Lemorzsolódnak a nem ide illők, visszatérnek a tékozlók, hozzánk csapódnak az
új és nyitott érdeklődők… Immár jobb úton haladunk, mint korábban!
Egyre több
az olyan élményadó ember, aki nem az önző magamutogatásért és az elismerésért cselekszik,
hanem a közösen megélt pillanatokért legyen az a tábor előtti építkezés, vagy
egy asztali játék komoly előkészítése, vagy csak egy takarítós hajnal, amikor
senkinek nincs kedve ott lenni, de mégis akad megcsinálja! Itt a legnehezebb a
felsorolás! De csak úgy szemezgetve: Magyar Gerit ki nem hagynám, hiszen
azonnal besegít bármibe, ha van rá módja! Egyébként meg olyan oszlopa a
MAGUS-nak, amit remélem egyszer méltán el is ismer valaki! Homár és Edit, akik
mindent megtesznek, hogy az emberek megértsék a larp többre hivatott. Ott van egy
újabb példának a Bertók Atti. Órákkal az asztali verseny előtt ugrott be
megmenteni a rendezvényt! Csak mert nekünk szívesen segít! Vagy Lorin. Az igazi
hétköznapi hős a szememben, aki fúr, farag, ragaszt, varr, játszik, szórakoztat
és olyan elszánt, hogy azt el sem hiszem, pláne, hogy igazi és őszinte barát! De
említhetném az összes tábori nagymestert, akik remek csapatokat faragtak a
sajátjaikból, vagy olyan élmény játékot mutattak be, hogy az elképesztő. Radics
Roli, Tóth Mesi, Simon Zsófi, Pelle Márk, Lada, Magyar Benedek… Köszönöm! És a
kis tábori közösségek. Mondom, hogy nehéz abbahagyni… Gépsámán és családja? Istenemre
ilyen famíliát szeretnék, ahol az egész család képes együtt játszani. Volt ott
egy másik „család” is, akik olyan zseniális stratégiával léteztek, hogy egész
gorvik megirigyelhetné, nekik a példás játékot, de ott volt még a kalózok
hangulatkeltése, a halász-vadász szekció lojalitása és persze Soma és Miki duójának
újabb imádnivaló színfoltja, ami mindig csak emeli a hangulatot.
KÖSZÖNÖM!
Srácok!
Köszönöm, hogy köztetek létezhetek, köszönöm, hogy ilyen közösségek részese
vagyok! Mert ez számít ebben az életben igazán. Nem a földi javak. Azok jönnek,
mennek, megszerezhetők, vagy elveszíthetők. Az számít, hogy kivel osztjuk meg
az élményeinket! Én veletek! Ezt köszönöm a legjobban! Abba ne hagyjátok! Még
sok ilyen közös évet akarok! BUÉK MINDEN BARÁTUNKNAK!
ui.:
Bár sokan
várták, de szilveszteri videó helyett, most ez született. Ennek ellenére nem
kizárt, hogy az új esztendőben az sem marad el! ;)
Agnus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése