3+1 KALANDPRÓBA – ÚJ LENDÜLET – ÚJ ÉLMÉNY (2017)

Van olyan, amikor egy projekt, kicsit ellaposodik. Olyankor fogyóban a lendület, az ötlet, sőt olykor a mellékvágány is szóba kerül. Nem könnyű időszakok ezek pláne, ha egy olyan dologról van szó, amiben van ráció, amiben hisz az ember (szervező), de nem tudott eléggé inspirálódni, esetleg fogyóban van a segítsége… Ekkor nem sok út vezet kifelé a gondokból, pláne a jó irányba. Leginkább csak az előre! Pont ezt az utat jártam be az elmúlt 1-2 évben a már 5 esztendős 3+1 kalandpróbával.

2012-ben frissítő gondolat volt, hogy a Lumina Cornu kezdjen bele valami számára is újba. Részben új, hiszen a gyerekek, szerepjáték mind a profilunk része, de mégsem abban a szórakoztató, foglalkoztató formában, mint amire a 3+1 kalandpróba ötlete készült.

A cél többes volt. Kiléptetni a klubot és tagokat (szerepjátékos, larper) a komfortzónájukból és fejleszteni magunkat, miközben tapasztalatot tudunk szerezni az improvizációs játékokkal. Cél volt a gyerekekkel már sokkal fiatalabb korosztályban megszerettetni a szerepjátékot, hogy később remélhetőleg jó élményeinek köszönhetően értékes érdeklődővé váljon, mondjuk a LARP-ok irányába, illetve az imént említett játék élmény megszerzése.

Ezt nyilván nem kell magyaráznom, azoknak, akik ezt olvassák, mert bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy a mese, monda, vagy bármilyen élő szóval, tettel eljátszott játék, mennyire másképpen stimulálja a lurkókat, mint a számítógép, vagy mese és otthoni szülői játék hiánya. Persze nem akarok hosszú távú és megalapozatlan következtetést levonni, de abból a pár ezer gyerekből, ami az évek alatt részt vett a kalandpróbáinkon látom, hogy melyik gyermekkel játszanak és melyikkel nem a szülők. Ezt sem magyarázom, hogy erre miért van óriási szükség, hiszen nagy elődök, nagy szakmai mogulok már leírták énelőttem a gyermekkori játék és mese pótolhatatlan hatásait. 

No, de visszatérve! Amikor már egy ideje alkotói válságban van az ember és egyre többször kérdőjelezi meg, valaha nagy lendülettel készült, várt és ünnepelt produkciója létjogosultságát, amikor hátra néz és az egykori seregnyi támogatóból már csak hírmondó akadt, aki sziklaként áll ki az ügyünk mellett, akkor bizony mindenki bokája meginog. Mindenki elkezdi formálgatni az agyában az: „- Ennyi volt, gyerekek!” – mondatot, melyet a finoman érkező, méla bú követ… és a lezárás szomorúsága sem egy könnyű ködfátyol, amit csak egy hintéssel hesseget tovább a szervező…

Egy út mégis akad! Egy. Nem több! Visszatérni a kezdetekhez. Jöhet az önvizsgálat. Én miért is csinálom ezt? Mi hajt? Mi a célom? Ezek a legfontosabb kérdések és erre érkeznek az alapot adó válaszok. Ha ez rendben van, akkor nem is olyan nagy a baj. Ötlet és segítő, majd akad. Legfeljebb, most nem egy grandiózus élménnyel, csak egy kisebbel is beérjük. Akadt bizony! Mind a kettő!

Jászberényben is sikerült meghonosítani, azt a szép szokást, hogy decemberben egy nap a játéké. A III. Játékos Napon ért az az élmény, amikor egy apuka-fia páros szinte csak azért érkezett, hogy a korábbi kalózos próbánkat látva, 2017-ben már nézőből-résztvevővé váljanak. Ez a pillanat emlékeztetett arra az alapvetésemre, hogy már 1 csillogó tekintetű lurkóért megéri az egész! 1 kis srácért, akin látszik, hogy még képes abba a varázslatos világba belépni, amit gyermekkorban viszonylag korán elveszítünk. Innentől nagyjából tiszta volt, hogy csinálni kell! Csinálni tovább!

Mivel az alapokhoz tértünk vissza, így a történet is visszakerült a nagy sztárhoz. A legendás gólemről a kedvenc történeteim egyike, amikor egy beszélni alig tudó baba 1 évig mondogatott a gyereknap után valamit, amit nem tudott a család megfejteni, csak a következő gyereknapon, amikor rámutatott a kicsi, hogy az a „góójeee”! J Vagy a korábban sosem rajzoló kisfiú, akinél olyan gátat törtünk át a látott és átélt gólem harcos élménnyel, hogy aznap minden élményét lerajzolta a szüleinek. Ezekből könnyű erőt meríteni!

KÉPEK A JÁSZFÉNYSZARUI GYERMEKNAPRÓL

Szóval, már 2016-ban is próbálkoztunk egy új gólem koncepcióval, amiben volt is ráció, de a történet menete nem volt, éppen a gördülékeny. Útkeresésünk közben a kalózos történetvezetéshez tértünk vissza. Végig játékban lenni. Nem csak állomásról, állomásra bandukolni, hanem közben is játékban történetben maradni. A cilinderbe rejtett jolly jokerünk idén a kincskeresés volt! Gondoltuk: ki ne akarna kincset keresni egy jó ki történetben, amiben jó és rossz küzd egymás ellen!? Pláne, ha megspékeljük egy lebegő, mindentudó, néma bölcsel, egy beszélő szoborral és a végén egy nagy csatával, meg persze a kinccsel.

Óriási szerencsénkre a Magyar Larper Közösség rejt magában néhány igen lelkes és segítő szándékú embert, aki nem csak holmi hóbortként kezeli az élő szerepjátékot, netán a gyermekszórakoztatást. Barátaink azonnal jöttek a hívó szóra. Így volt szerencsénk 2 napon keresztül játszani Jászfényszarun és Jászberényben. Mindkettő csodás volt! Jó társaság, lelkes gyerekek és sok-sok csodás pillanat! Ez utóbbi a mi épülésünket, inspirációnkat szolgálta! Kaptunk sok támogató, dicsérő szót, pillantást, mosolyt a gyermekektől és a szüleiktől, akik 1-1 ilyen alkalommal láthatják, hogy mit is képvisel a klubunk.

KÉPEK A JÁSZBERÉNYI GYERMEKNAPRÓL

Szóval! Jelentem, akkorát játszottunk idén kétszer is, mint ide Kamcsatka! Amikor a szereplő sem veszi észre az idő múlását, 4-5 óra masszív játék után, akkor az azt jelenti, hogy bizony beszippantotta a mesevilág! Olyannyira, hogy a löket még most is kitart. Már most tervezzük az új projektünket, ami már az iskolákban is elvarázsolhatja a gyerekeket, miközben a történelem 1-1 szeletéből úgy tanítunk meg nekik néhány alapvetést, hogy közben mégis csak játszunk. Élményt szerzünk!

De a kicsik sem maradnak 3+1 kalandpróba nélkül. Vagy a lovagok, vagy a zsiványok, esetleg a kalózok biztosan visszatérnek, hogy megküzdjenek a lurkók segítségével 1-1 mesebeli lénnyel az igaz és jó hősök nevében!

AcC