KÖSZÖNET NEKTEK AZ IDEI (2017) KÖZÖS ÉLMÉNYEKÉRT!

Sokszor el szoktam mondani, hogy alapvetően nem nekem, vagy másnak teszel (akár te, aki olvasod) szívességet, ha ellátogatsz egy szerepjáték rendezvényre, hanem magadnak. Mert mondjuk ez a hobbid, vagy ezen keresztül is szerezni fogsz felejthetetlen élményeket önmagadnak. Deeeeee… Mégis akad olyan eset, amikor köszönetet kell mondani egy közösségnek. Ez itt most az. Azért kell megköszönnöm nektek a LUMINA LARP 2017-es játékát, mert megerősítettétek bennem a reményt, hogy igen is van olyan ember, aki lát ebben „potenciált”. Ez a szó több mint fél éve üldöz. Többször kaptam meg az arcomba, hogy a Lumina Cornu projectjei kifakultak és már nincs bennük „potenciál”… Asszem, hogy 2017-ben eddig mindent megtettük, hogy ez ne így legyen. Tavasszal a kalandozok.hu és a lumina közös versenyével, az idei fergeteges 3+1 Kalandpróbával és a LUMINA LARP idei játékával, vagy az őszi MAGUS versennyel. Végül, nagyon eredményesen lett vége az évnek!

Idén sikerült megértenem, hogy tényleg működik az idei larpunk alapmondata. „Csak a változás örök!” Azzal, ha egy klub létszámot, tagot, erőforrást veszít nem törvényszerű, hogy inspirációt is fog veszíteni. Van az a közhely, hogy: „Ha bezárul egy ajtó, akkor kinyílik egy másik, vagy másik kettő”… és basszus tényleg! Megmutattátok, hogy így van! Elsősorban ezért jár nektek a nagy-nagy köszönet! Szinte minden tábori este belehallgattam az atmoszférába, minden versenyen átéltem a eredményhirdetések hangulatát, és minden 3+1 kalandpróbán láttam a boldog gyermekarcokat. Ez az újra és újra felszabaduló vidámság, izgalmas és igazi élményeket árasztott, ami óriási energia! Ettől töltődik egy szervező! Ez az, ami muníció ad a következő hónapokra, amíg tervezzük a következő találkozót, szervezzük a tábort, vagy új kihívásokkal nézünk szembe.

KÖSZÖNÖM! (csupa nagybetűvel)

Most bizony próbát teszek és „mindenkinek” (aki eszembe jut) megköszönöm a közös élményért vállalt tetteit. Nagy a rizikó, hogy ki felejtek valakit, de nézzétek el nekem! Biztos, hogy nem szánt szándékkal alakítom úgy, csak végeláthatatlan a segítők, vagy közösségépítők száma, akik hozzátettek az idei évünkhöz.

Radics Félix / Aspin – Barátom! Testvérem! Köszönöm, hogy akkor is hittél a bennünk, amikor senki nem állt mellém! Köszönöm, hogy akkor is ott vagy, amikor már nincs erőd, amikor ennél sokkal súlyosabb gondok nyomnak, amikor csak a munkát látjuk, de az eredményt még sehol. Nélküled nem menne! Remélem, tudják a résztvevők, hogy abból a maroknyiból, TE vagy az egyik legfontosabb, legtiszteletreméltóbb ember a magyar fantasy larp életben tartásában, fejlesztésében, jövőjében! Ha nem hát jobb, ha ezt elhiszik! Mert minden kiejtett szavad, terved biztosan testet ölt! Inspirálsz, tanítasz és ha kell alázattal parancsot teljesítesz! Példa vagy a szememben! Köszönöm!

Kornya Zsolti – Mester! Nincs elég karakter, hogy megköszönjük neked az eddigi életművedet! Őszintén köszönöm a remek beszélgetéseket, a kiváló közös munkát, pláne, hogy egyenrangú partnerként kezelsz minket! Remélem, hogy sok közös együttműködésben lehet még részünk! Rajtunk nem múlik! ;)

Jáger Péter – Van, aki nélkül a hétköznapok nem működnének. Azok az emberek, akik kevesebbet állnak a rivaldafényben, de a munkájuk és hozzáállásuk alapvető… ilyen lettél te is Peti! Ezt az évet nem húztuk volna ki nélküled, így ebben a formában. Ha valaki megérdemli a köszönetet, akkor TE, azért az összetartó magatartásért biztosan!   

Pál Péter / Piter – Tudod Peti, ha valamikor, akkor ebben az évben látszott, mennyire elhivatott vagy a csapat és a célok felé! Család, mellett is többet segítesz, mint a legtöbb tagunk! Ez nem semmi! Köszönöm ezt és a lojalitást, mely nem a szavakban, hanem a tetteidben látszik!

Pál Péterné Anett – Olyan reménysugara lettél a csapatnak, aki nem csak új színt és vidámságot hozott közénk, hanem olyan lendületet, ami végképp elképesztő volt számomra. Mindez pedig igazolta, hogy nem kell gyermekkortól imádva szeretni a játékot, mert felnőtt fejjel is épp úgy rá lehet találni, mint, ahogyan tetted te is. Nagy köszönet azért az alázatért, amit egész esztendőben tapasztaltam.   

Szilágyi Zsolt / Memnon + Judit + Sed és a ludus ifjai – Ti vagytok a kinyíló ajtó. Ti vagytok a titkos erőforrás. Ti vagytok a mindig támogató barátok, akik igazi alázattal és elképesztően inspiráló hozzáállással húzzátok, az igát! Nagyon köszönöm az egész éves munkát! Munkát? Dehogy inkább az egész éves közös élményt veletek! Alig várom, hogy folytassuk!   

Fuferenda Judit – Sokszor elmondott teóriám igazán inspiráló példája vagy. Hiszem, hogy a jó szerepjáték nem a színészi kvalitásoktól, hanem sokkal inkább a hozzáállástól függ. A közösségi élményhez nem 1 ember zseniális színháza, hanem sok játékos alapos és másokat is kiszolgáló hozzáállása kell. Ilyen vagy nekem. A mindig alapos, mindig meglepő, mindig megbízható erő, aki idén különösen nagyot villantott 1-2 szerepében. A közönség pedig legyen az gyerek, vagy felnőtt láttam, hogy milyen hálás volt érte. Érted!     

Sonir – Nekem nehéz elnyerni a tiszteletemet, de van rá több mód. Te olyan úton érted ezt el, amire nem volt még példa… :D Nem is te lennél! De ettől még így van! Köszönöm, hogy nem csak értünk, de a hazai larpokért, a játékosokért, az ez egyre jobb élményért támogatsz bennünket a munkáddal! Olyan badass vagy, akit sokan rosszul ítélnek meg (mondjuk teszel is róla), de én tudom, hogy te egy sokkal többet teszel másokért, mások érdekében (még, ha nem is sejtik), mint a legtöbb „díszlarper”. Már ha van ilyen. Köszönet érte!  

Szabó Zoltán / Mamusz – Amikor a barátságra gondolok, akkor egyre többször jutsz az eszembe. Te is példa vagy számomra, hogy milyen különleges kapcsolatok alakulnak ki csak azért, mert néhányszor összefújt bennünket a szél az elmúlt 10 évben a közös hobbinak köszönhetően. Ha van olyan barátság, amit ennek köszönhetek, akkor ez biztosan az. Rád mindig lehet számítani! Hihetetlen, hogy szinte mindig az az első szavad, hogy: „Miben tudok segíteni?” Idén is nagy támasz és remek külső segítő voltál! Sok-sok kalapemeléssel tartozom Barátom!   

Kovács Dani „Csé” – Köszönöm, hogy dettó azt képviseled, amiben mi is hiszünk. Kevés pofázás és sok munka! Munka ami eredményre vezet, mert ha senki nem teszi meg, mi akkor is meg fogjuk! Jó pofikkal dolgozni, jó egyfelé húzni a szekeret, jó valami közösben hinni!  

Luminások! Mit is mondjak? Tudjátok! El is mondtam az évzárón. Köszönet mindenkinek a megfeszített munkáért! Na jó! Csak úgy példa jelleggel: Nándinak a szó nélküli munkáért, Karesznek a parókás és „más” vidám pillanatokért és a visszatérésedért, Ákosnak az agyalós háttérmunkáért, Csokinak a 0-24 epic kamerázásokért, Lacónak a kisegítésért a civil munka frontján, Bodagnak az elképesztő táborvezetésért, amit tudom, hogy többet az életben nem vállal, de remélem, betanít valakinek, vagy meggondolja magát. Gerinek az őszinte beszélgetésekért és a torkából kiáramló dallamokért, Csiónak a versenyes mesélésekért, Carlosnak, hogy évek óta csapatunk támogató tagja és együtt tervezgetjük a tanya fejlesztését, és persze Nyasunak, aki nem bír instant 10 történetet előhozni az elmúlt 13 évből, amin gyengén lehet röhögni! :D

KÖSZÖNÖM!

Persze vannak olyanok is, akik másképp, kívülről részesei a sikereinknek, élményeinknek, de a munkájukkal épp úgy hozzájárulnak, mint mi a miénkkel. Perlaki Csabinak nagy köszönet, hogy új dolgokat fedez fel a csapatunkkal és bele mer vágni az ismeretlenbe. Jászfényszaru városának, hogy lehetővé teszi a létezésünket, a Műv.Ház szívünknek kedves kollektívájának, kiemelten Szabó Lacinak és Katinkának a támogatásért, vagy az élményeket megörökítőknek: Glonci Rudolfnak és Kovács Marcinak a két napos tábori fotózásért. Köszönet!

És elértünk oda, ami miatt egész évben dolgoztunk. A közösséghez. Itt nem a klubra, hanem azokra az asztali,- és élő szerepjátékosokra gondolok, akik mint résztvevő közösség, úgy működtek, ahogy megálmodtam! Nagy hitem van abban, hogy csak egy jó közösség képes jó játékot összehozni, amiben már mi is egyre jobban állunk. Lemorzsolódnak a nem ide illők, visszatérnek a tékozlók, hozzánk csapódnak az új és nyitott érdeklődők… Immár jobb úton haladunk, mint korábban!

Egyre több az olyan élményadó ember, aki nem az önző magamutogatásért és az elismerésért cselekszik, hanem a közösen megélt pillanatokért legyen az a tábor előtti építkezés, vagy egy asztali játék komoly előkészítése, vagy csak egy takarítós hajnal, amikor senkinek nincs kedve ott lenni, de mégis akad megcsinálja! Itt a legnehezebb a felsorolás! De csak úgy szemezgetve: Magyar Gerit ki nem hagynám, hiszen azonnal besegít bármibe, ha van rá módja! Egyébként meg olyan oszlopa a MAGUS-nak, amit remélem egyszer méltán el is ismer valaki! Homár és Edit, akik mindent megtesznek, hogy az emberek megértsék a larp többre hivatott. Ott van egy újabb példának a Bertók Atti. Órákkal az asztali verseny előtt ugrott be megmenteni a rendezvényt! Csak mert nekünk szívesen segít! Vagy Lorin. Az igazi hétköznapi hős a szememben, aki fúr, farag, ragaszt, varr, játszik, szórakoztat és olyan elszánt, hogy azt el sem hiszem, pláne, hogy igazi és őszinte barát! De említhetném az összes tábori nagymestert, akik remek csapatokat faragtak a sajátjaikból, vagy olyan élmény játékot mutattak be, hogy az elképesztő. Radics Roli, Tóth Mesi, Simon Zsófi, Pelle Márk, Lada, Magyar Benedek… Köszönöm! És a kis tábori közösségek. Mondom, hogy nehéz abbahagyni… Gépsámán és családja? Istenemre ilyen famíliát szeretnék, ahol az egész család képes együtt játszani. Volt ott egy másik „család” is, akik olyan zseniális stratégiával léteztek, hogy egész gorvik megirigyelhetné, nekik a példás játékot, de ott volt még a kalózok hangulatkeltése, a halász-vadász szekció lojalitása és persze Soma és Miki duójának újabb imádnivaló színfoltja, ami mindig csak emeli a hangulatot.

KÖSZÖNÖM!

Srácok! Köszönöm, hogy köztetek létezhetek, köszönöm, hogy ilyen közösségek részese vagyok! Mert ez számít ebben az életben igazán. Nem a földi javak. Azok jönnek, mennek, megszerezhetők, vagy elveszíthetők. Az számít, hogy kivel osztjuk meg az élményeinket! Én veletek! Ezt köszönöm a legjobban! Abba ne hagyjátok! Még sok ilyen közös évet akarok! BUÉK MINDEN BARÁTUNKNAK!

ui.:

Bár sokan várták, de szilveszteri videó helyett, most ez született. Ennek ellenére nem kizárt, hogy az új esztendőben az sem marad el! ;)

Agnus

A III. FARKASODÚ TALÁLKOZÓN JÁRT A LUMINA CORNU

Üdvözlök mindenkit! E hónap tízedik napján, a Lumina Cornu Klub tiszteletét tette a III. Farkasodú találkozón! Elmondhatnám, hány csapat jött össze, milyen eredmények születtek, milyen nagyszerű volt a szervezés, de azt hiszem mindezt nálam jobban monda el Magyar Gergely kalandmester társam! 

Én inkább másról beszélek. Először is szeretném kiemelni, hogy remekül éreztem magam, ami nagyban köszönhető csapatomnak a Vérben Járóknak.  Örömmel fogadom és vállalom a jövőben is a Farkasodú fölkéréseit!

KÉPEK A VERSENYRŐL

A II. találkozón sajnos nem tudtam ott lenni ezért is - és mert szívesen mesélek- vállaltam el a III.-ra a fölkérést.  A Luminából ismét csatlakozott Ocskó – Sós Csaba, mint kalandmester és Pál Péter a Koczka Nándi, Pálné Anett alkotta kis csapatával! Mind fölkészültünk a kalandból, fölvettük a kapcsolatot a leendő csapatainkkal. Ám, mint mindig, most is közbeszóltak az istenek! Két nappal a találkozó előtt az egyik KM sajnálattal lemondta a részvételt! Mondanom sem kell, ez egy szervezői rémálom! Na de a Farkasodús srácok nem hazudtolták meg a nevüket! Farkashoz méltó problémamegoldó képességről tettek bizonyságot!

Nagy Zsolt megkeresett, tudunk-e segíteni. Megmondom őszintén hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Leginkább nem akartam rögtön nemet mondani. „ Megkérdezem a Csapatot!”

A Csapat most sem hagyott cserben! Pál Peti bevállalta és remekül helyt állt!

Miért is mondtam el mindezt? Mert úgy gondolom, ennek természetesnek kellene, hogy legyen! Segíteni egymást csapaton belül és csapatok között egyaránt, ebben az egyre csak szűkülő kis közösségben!

Szóval a játék és a verseny remek volt a szomszédvári találkozón. Azt kívánom, legyen még sok élményt adó Farkasodú találkozó és még több sikeres együttműködés!                                                                                                                
Tisztelettel: Radics Félix, klubvezető, Lumina Cornu Klub

3+1 KALANDPRÓBA – ÚJ LENDÜLET – ÚJ ÉLMÉNY (2017)

Van olyan, amikor egy projekt, kicsit ellaposodik. Olyankor fogyóban a lendület, az ötlet, sőt olykor a mellékvágány is szóba kerül. Nem könnyű időszakok ezek pláne, ha egy olyan dologról van szó, amiben van ráció, amiben hisz az ember (szervező), de nem tudott eléggé inspirálódni, esetleg fogyóban van a segítsége… Ekkor nem sok út vezet kifelé a gondokból, pláne a jó irányba. Leginkább csak az előre! Pont ezt az utat jártam be az elmúlt 1-2 évben a már 5 esztendős 3+1 kalandpróbával.

2012-ben frissítő gondolat volt, hogy a Lumina Cornu kezdjen bele valami számára is újba. Részben új, hiszen a gyerekek, szerepjáték mind a profilunk része, de mégsem abban a szórakoztató, foglalkoztató formában, mint amire a 3+1 kalandpróba ötlete készült.

A cél többes volt. Kiléptetni a klubot és tagokat (szerepjátékos, larper) a komfortzónájukból és fejleszteni magunkat, miközben tapasztalatot tudunk szerezni az improvizációs játékokkal. Cél volt a gyerekekkel már sokkal fiatalabb korosztályban megszerettetni a szerepjátékot, hogy később remélhetőleg jó élményeinek köszönhetően értékes érdeklődővé váljon, mondjuk a LARP-ok irányába, illetve az imént említett játék élmény megszerzése.

Ezt nyilván nem kell magyaráznom, azoknak, akik ezt olvassák, mert bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy a mese, monda, vagy bármilyen élő szóval, tettel eljátszott játék, mennyire másképpen stimulálja a lurkókat, mint a számítógép, vagy mese és otthoni szülői játék hiánya. Persze nem akarok hosszú távú és megalapozatlan következtetést levonni, de abból a pár ezer gyerekből, ami az évek alatt részt vett a kalandpróbáinkon látom, hogy melyik gyermekkel játszanak és melyikkel nem a szülők. Ezt sem magyarázom, hogy erre miért van óriási szükség, hiszen nagy elődök, nagy szakmai mogulok már leírták énelőttem a gyermekkori játék és mese pótolhatatlan hatásait. 

No, de visszatérve! Amikor már egy ideje alkotói válságban van az ember és egyre többször kérdőjelezi meg, valaha nagy lendülettel készült, várt és ünnepelt produkciója létjogosultságát, amikor hátra néz és az egykori seregnyi támogatóból már csak hírmondó akadt, aki sziklaként áll ki az ügyünk mellett, akkor bizony mindenki bokája meginog. Mindenki elkezdi formálgatni az agyában az: „- Ennyi volt, gyerekek!” – mondatot, melyet a finoman érkező, méla bú követ… és a lezárás szomorúsága sem egy könnyű ködfátyol, amit csak egy hintéssel hesseget tovább a szervező…

Egy út mégis akad! Egy. Nem több! Visszatérni a kezdetekhez. Jöhet az önvizsgálat. Én miért is csinálom ezt? Mi hajt? Mi a célom? Ezek a legfontosabb kérdések és erre érkeznek az alapot adó válaszok. Ha ez rendben van, akkor nem is olyan nagy a baj. Ötlet és segítő, majd akad. Legfeljebb, most nem egy grandiózus élménnyel, csak egy kisebbel is beérjük. Akadt bizony! Mind a kettő!

Jászberényben is sikerült meghonosítani, azt a szép szokást, hogy decemberben egy nap a játéké. A III. Játékos Napon ért az az élmény, amikor egy apuka-fia páros szinte csak azért érkezett, hogy a korábbi kalózos próbánkat látva, 2017-ben már nézőből-résztvevővé váljanak. Ez a pillanat emlékeztetett arra az alapvetésemre, hogy már 1 csillogó tekintetű lurkóért megéri az egész! 1 kis srácért, akin látszik, hogy még képes abba a varázslatos világba belépni, amit gyermekkorban viszonylag korán elveszítünk. Innentől nagyjából tiszta volt, hogy csinálni kell! Csinálni tovább!

Mivel az alapokhoz tértünk vissza, így a történet is visszakerült a nagy sztárhoz. A legendás gólemről a kedvenc történeteim egyike, amikor egy beszélni alig tudó baba 1 évig mondogatott a gyereknap után valamit, amit nem tudott a család megfejteni, csak a következő gyereknapon, amikor rámutatott a kicsi, hogy az a „góójeee”! J Vagy a korábban sosem rajzoló kisfiú, akinél olyan gátat törtünk át a látott és átélt gólem harcos élménnyel, hogy aznap minden élményét lerajzolta a szüleinek. Ezekből könnyű erőt meríteni!

KÉPEK A JÁSZFÉNYSZARUI GYERMEKNAPRÓL

Szóval, már 2016-ban is próbálkoztunk egy új gólem koncepcióval, amiben volt is ráció, de a történet menete nem volt, éppen a gördülékeny. Útkeresésünk közben a kalózos történetvezetéshez tértünk vissza. Végig játékban lenni. Nem csak állomásról, állomásra bandukolni, hanem közben is játékban történetben maradni. A cilinderbe rejtett jolly jokerünk idén a kincskeresés volt! Gondoltuk: ki ne akarna kincset keresni egy jó ki történetben, amiben jó és rossz küzd egymás ellen!? Pláne, ha megspékeljük egy lebegő, mindentudó, néma bölcsel, egy beszélő szoborral és a végén egy nagy csatával, meg persze a kinccsel.

Óriási szerencsénkre a Magyar Larper Közösség rejt magában néhány igen lelkes és segítő szándékú embert, aki nem csak holmi hóbortként kezeli az élő szerepjátékot, netán a gyermekszórakoztatást. Barátaink azonnal jöttek a hívó szóra. Így volt szerencsénk 2 napon keresztül játszani Jászfényszarun és Jászberényben. Mindkettő csodás volt! Jó társaság, lelkes gyerekek és sok-sok csodás pillanat! Ez utóbbi a mi épülésünket, inspirációnkat szolgálta! Kaptunk sok támogató, dicsérő szót, pillantást, mosolyt a gyermekektől és a szüleiktől, akik 1-1 ilyen alkalommal láthatják, hogy mit is képvisel a klubunk.

KÉPEK A JÁSZBERÉNYI GYERMEKNAPRÓL

Szóval! Jelentem, akkorát játszottunk idén kétszer is, mint ide Kamcsatka! Amikor a szereplő sem veszi észre az idő múlását, 4-5 óra masszív játék után, akkor az azt jelenti, hogy bizony beszippantotta a mesevilág! Olyannyira, hogy a löket még most is kitart. Már most tervezzük az új projektünket, ami már az iskolákban is elvarázsolhatja a gyerekeket, miközben a történelem 1-1 szeletéből úgy tanítunk meg nekik néhány alapvetést, hogy közben mégis csak játszunk. Élményt szerzünk!

De a kicsik sem maradnak 3+1 kalandpróba nélkül. Vagy a lovagok, vagy a zsiványok, esetleg a kalózok biztosan visszatérnek, hogy megküzdjenek a lurkók segítségével 1-1 mesebeli lénnyel az igaz és jó hősök nevében!

AcC

LARP DOKUMENTUM FILM - MAGYAR KAMPÁNYVIDEÓ

INDGOGO KAMPÁNY: https://www.indiegogo.com/projects/roleplayers-larp-documentary-game-film#/

2 hete közzétettem egy cikket a magyar szerepjátékos és larper közösségben arról, hogy egy ígéretes kampányban segíthetnénk. Történetesen a cseh larperek egy olyan profi, magyar feliratos, dokumentumfilm forgatását tervezik, mely végre alapos és szinte minden korosztálynak megfelelő választ adhat arra a kérdésre, hogy mi a csuda az az élő szerepjáték?

Hogyan lehet támogatni a lapros dokumentumfilm tervét? Arról a videó alatti cikkben olvashattok részletesebben. Mindössze pár perc és te is tettél valamit ezért az ügyért! Már csak 1-2 nap van a kampányból, így bízom benne, hogy többen is a jól bevált utolsó pillanatban fogtok csak reagálni a felhívásra!

Agnus

SZIA, MAGYAR LARPER! KÉRLEK, FIGYELJ RÁM PÁR PERCRE!

„Mi az a larp? Mire jó? Hányan, kik és miért foglalkoznak vele? Milyen korban, vagy hol érdemes kezdeni? Hogyan működik az élő szerepjáték? Tudnál mondani, vagy mutatni hazai példát? ”

Nagy eséllyel, a felsoroltak közül találkoztál már valamelyik kérdéssel, ha magad a hazai larperek közösségébe sorolod. Sőt! A kezdetek kezdetén valószínű, hogy Te magad tetted fel ezen kérdések valamelyikét. És? Mi történt a válaszokkal? Felkészült voltál, vagy a válaszadód? Készen voltak az egyszerűen fogyasztható, könnyen érthető válaszok? Ha igen, akkor tök jó! Persze ezt még mindig csak a kérdezőn tudnánk lemérni, hogy mennyire voltál te, vagy a válaszadód valóban érthető. Illetve ott van az érem másik oldala, hogy vagy dermedt kuka maradsz, a jó válaszok hiányában, vagy zagyválsz és vetítesz valami, ami nagy eséllyel fest valótlan, esetleg pejoratív, vagy túlzó képet a larp valódi lényegéről. Ez fokozottan igaz olyanokra, akiknek sokszor nem is elég a verbális útmutató, mert csak szemüknek hisznek, vagy olykor még annak sem. Aggódó szülők, érdeklődő pedagógusok, kíváncsi leendő játékosok számára mind a mai napig nincs egy olyan minőségi és széleskörű dokumentáció, amit odaadhatunk nekik. 100 szónak is egy a vége: nem könnyű új tagokat toborozni a közösségünkbe, vagy a nyilvánvaló előnyei ellenére, széleskörűen elfogadtatni a szenvedélyünket.

Mire ez a nagy gondolati fejtegetés?

Nos azért, mert a legtöbb megkérdezett ebben a témában nem tud, mindenki számára egyetemes, plasztikusan értelmezhető válasz-véleményt megfogalmazni… már ha létezik ilyen! Ezért nehéz a fenti kérdéscsokrot kezelni. DE! Mi van, ha mégsem olyan nehéz? Sőt akár baromi egyszerű is lehetne? Csak elküldesz az érdeklődőnek egy videó linket, ami mindent elmagyaráz, bemutat, szemléltet, s akár vonzóvá is teheti ezt a komplex szórakozást!

Van ilyen videó?

Nincs. Még nincs.

Lesz?

Lehet. Ha segítünk!

Ki csinálja meg?

Éppen erre a problémára keresnek választ a cseh szerepjátékosok, akik egy profi csapatot raktak össze, hogy egy mozi minőségű és teljes körű dokumentumfilmet készítsenek e témáról. Mi a Lumina Cornu Klub szervezői és a Magyar Larper Közösség néhány ismert/elismert alakja abban szeretnénk segíteni, hogy ez a projekt megvalósulhasson, és hogy megmutassuk a világnak, igenis van igény a larpra és a látszaton túl is van benne lehetőség. Ha a cseh barátaink meg tudják csinálni ezt a filmet, akkor olyan kész anyagot adnak, amelyet bárhol be tudunk mutatni könnyedén. A mostani gyűjtésben azért veszünk részt, mint külön kategória, mert ha mi mint a Magyar Larperek Közössége szponzorként megjelenünk a projektben, az nem csak azt jelenti, hogy büszkék lehetünk magunkra, de azt is, hogy hivatalos magyar felirat is készül a dokumentumfilmhez (az angol mellé).

  

Hogyan lehet segíteni?

Először is fel kell tenni a kérdést, hogy miként lehet aposztrofálni ezt a hazai larper közösséget? Mire hivatott? Mi a célja? Csak a szórakozás, vagy egy kis áldozatvállalással akár ennél több is? Ezt szinte azonnal el tudod dönteni az eddigi larpos élményeid és saját motivációd alapján. Ha válasz, ami megszületik benned az, hogy ezt a kezdeményezést szívesen támogatnád, akkor kattints a linkre!

A gyűjtés február 23-ig tart!

A kampány link: https://www.indiegogo.com/projects/roleplayers-larp-documentary-game-film#/

Szóval a pénzem kell?

Nem! A támogatásod. És nagyon nem ugyanaz. Az elsőt vélhetően nem olyan meggyőződésből adod, mint az utóbbit. Nem pénzt akarunk koldulni, csak kíváncsiak vagyunk, hogy a hazai larperek tudnak-e közösségként összefogni valamiben, ami végül, az egész közösségnek jó eredményre vezet, bármilyen részlehajlást nélkülözve? Tudjuk, hogy már évtizedes hagyománya van a magyar larpos széthúzásnak, de ideje újabb mintát meríteni, hogy sikerült-e már, a sehova sem vezető ellenségeskedéseken túl lendülni. Megérett már ez a közösség nagyobb összefogásokra?

Hogy megy a pénzgyűjtés?

A magyarországi jogi és adóügyi paraméterek okán nem praktikus egy helyre gyűjteni a pénzeket, ezért lehet, mégis inkább megpróbálnánk, hogy mindenki maga támogassa a kampányt. Apró, de fontos kiegészítés, hogy a webes felületen, a támogatói névnél az OTHER opciót kellene választani, és ott HLC - ‘sajátnév’ módon jelentkezni! (lásd a mellékelt képet)

Ha nem tudok utalni?

Azok számára kik nem tudnak online utalni, segíthetünk annyit, hogy amennyiben KP-ben tudja csak felajánlani azt magánemberként átutaljuk helyette, ez esetben meg kell adja PRIVÁTBAN milyen néven és milyen összeget utal, illetve egy valid mailcímet , és hogyan tudjuk lebonyolítani a fizikai pénzmozgást. Ezzel kapcsolatban írjatok ( Obreczán Tamás lobster1978@gmail.com ) mailcímre.

Mekkora összegre van szükség?

A kampányban követheted, hol tart az összeg. Egyénileg pedig mindenki eldönti, hogy egy „meki” menü, vagy egy sörözés árát hajlandó-e felajánlani. Nincs olyan kicsi összeg, ami nem segítene! ;)

Mi mért támogatjuk ezt?

A nyilvánvaló okok mellett, mert időnként kell, hogy felvállaljunk hasonló célokat, hogy sikert arassunk, vagy csúfosan elbukva okuljunk. A Lumina Cornu Klub mindig is abban hitt, hogy a szavak helyett inkább TETTEK kellenek! Többek között ez tartja össze 12 éve a csapatunkat. Ezek a célok pedig csak akkor működnek, ha van mögöttük egy motor. Most mi vagyunk az. Mi akkor is támogatjuk, a filmet, ha rajtunk kívül senki sem szeretne egy petákot sem erre költeni! Most úgy érezzük, hogy nekünk kell cselekedni! Te, hogy érzed?

Agnus