ELHUNYT FARKAS PÉTER (48) - EMLÉKEZZÜNK DARTON VIDÁM LOVAGJÁRA

Én nem is tudom, hogy fogjak a szavakhoz… 
Csak rá gondolok és kifacsar az érzés, gombóc szorongatja torkom, könnyel telik meg a szemem, belezsibog a mellkasom, tompa szédülés lesz rajtam úrrá. Szerencsére, ritkán kell éreznünk hasonlót, így tudom, hogy az, amit érzek csak életem néhány napján kerekedik felül rajtam. 

Egész szerda este csak azon gondolkoztam, hogy elveszítettünk egy példaértékű embert… Olyat akivel, még szerettem volna együtt játszani, aki rendületlenül küldte nekem a novelláit, aki alakulásunk első éveiben a legnagyobb játékélményekhez segített hozzá minket, aki olyan családapa volt, akivé én magam is szerettem volna válni. Elvesztettük a szerepjátékos közösség egyik kivételes figuráját. Olyan kasztból származott Ő, aminek hírmondóival is alig lehet találkozni. Egy vidám felnőtt, aki nem felejtett el játszani! Mi több, imádta a családját is belevonni a játékba. A családot pedig nem kellett noszogatni, mert a „fater” igazán remek történeteket tudott. Kár, hogy többet nem mesélheti őket… Sokaknak adott úgy, hogy Ő nem is sejtette. Becsületes, kedves, vidám és jó humorú ember volt, aki mindig tűzzel égett, amikor a játék került szóba. Életeleme lett a rpg. Mindegy volt, hogy asztal mellett, vagy az erdő aljnövényzetében kúszva, esetleg a csatában csapkodó kardok között kellett helytállnia… megtette saját és mások öröméért.

Fél éve beszélgettem vele utoljára. Ellátogatott a családdal a múlt novemberi kamara fesztiválra. Elmondta, hogy a sok dolog mellett mennyire szeretne több rendezvényre járni és, hogy most éppen ismét novellát ír, meg nyáron mindenképpen szeretne jönni a táborunkba… Már nem jöhet…

…

Emlékeztetett utolsó találkozásunkkor, arra a történetre, melyet nem sokan ismernek. Mikor Jászberénybe költöztem, bizony volt 1-2 magányos estém. Ezen Peti segített. Munkából jövet, Ádám fiával, vagy az ifjabbik Petivel, már nem is tudom, betért a konyhánkba, hogy pár órát elkalandozzunk csak úgy, néhány pohár bor mellett… Mese mesét követett. Emlékszem egyszer kiborítottam a palack tartalmát és együtt takarítottuk, hogy a párom ne haragudjon érte… Nem tudott a konyhai játékokról. Ez volt a mi titkunk. Nincs többé, akivel megtarthatnám. Már rég nincs jelentősége, de máig nem derült ki, mert egy igazi barát volt! Most már csak nekem van jelentősége, hogy volt egy cinkos pillanatom Darton hű szolgájával…

Akkoriban minden találkozásunk alkalmával hívott, hogy náluk, Jászdózsán is töltsünk el néha egy hasonló estét. Akkor, mindig csak legyintettem, hogy: „- Petikém annyi alkalom lesz még rá!” Most mindennél jobban sajnálom, hogy nem lesz több ilyen alkalom… Ez is felkerül az „életemben elszalasztott lehetőségek” és a „mindig bánni fogom, hogy nem tettem meg” listákra.

…

Annyi történet van… Amikor napokig kardot készített nekem és egy perc alatt eltörtem, vagy amikor éjszaka cserkésztük a közben elalvó fejvadászokat, mikor Önnön csapdájába esett a Farkas fejvadász „falka”, s levágta sajátjait, amikor Darton lovagja vidáman osztotta csapásait a tábori csatatéren, amikor megnyerte, a legjobb harcos karakternek járó, THOR kalapácsát a III. Asztali Tornán, amikor új szerepjáték fejlesztésébe kezdett, amikor… Innentől mindenki folytassa a saját történeteivel, akad belőle szép számmal.

Drága Barátunk emlékedet a Lumina Cornu Klub megőrzi! Nálunk nevedet csak a tisztelet és a megbecsülés követheti! Erre szavamat adom! Nyugodj Békében!  

ŐSZINTE ÉS TISZTELETTELJES RÉSZVÉTÜNK A FARKAS CSALÁDNAK!

AcC

A TAGSÁG | INTERJÚSOROZAT | LAKATOS ZOLTÁN

TAGSÁG: Tagjainkról szóló cikksorozat, mely bemutatja őket. Innen megtudjuk, hogy mit gondolnak a klubról és az itt töltött évekről, barátságról, játékról, közös munkáról, gondokról, mélypontokról, sikerekről.

_________________________________________________________________________________

Szia klubtag!
Bemutatkoznál röviden?

Lakatos Zoltán vagyok, 22 éves, informatikus.

Mióta vagy a klub tagja?

A kezdetek óta (2005) a klub tagja vagyok.

Miért léptél be?

Mivel sok barátom belépett. Alig pár hétre hogy megalakult a klub csak az élményeiket hallgattam, így én sem lóghattam ki a sorból.


Mikor kerültél közelebbi ismeretségben a szerepjátékkal? Vagy ez egybe esett a klubtagsággal?

Minden akkori új tagnak az első feladata volt kitanulni a szerepjátszást, akkor én még (14 évesen) nem mindent értettem elsőnek úgy, ahogy mások sem, de a tapasztaltabbak gyorsan segítettek belejönni a dolgokba.

Megszeretted a szerepjátékot? Miért? Mire tanított?

Persze nagyon megszerettem, főképpen a sok közös élmény miatt, melyekre még ma is emlékszünk. Rengeteg dolgot tanított, mint pl.: emberségesség, fejlődött a szókincsem és a problémamegoldó képességem.

Milyen játékos mintákat láttál a klubban? Érdemes volt elfigyelni a tapasztaltabb játékosok stílusát?

Érdemes volt! Igen! De az a legjobb, ha mindenkinek önálló dolgok vértezik fel a karakterét ettől lesz majd igazán egyéniség és élvezetes a játék is.



Milyennek találod az eltelt 7 évet?

Az eltelt hét év alatt sok minden megtörtént már a klubbal. Mindenféleképpen nagydolog ez, hogy hét évig itt lehettünk és egyre nagyobb hírnévre tehettünk szert az évek során. Szerintem nem sok évben unatkozott a klub. Gábor (Agnus atya) ötletei nem hagyták soha pihenni a munkás kezeket, így az elmúlt hét évben mindig dolgoztunk valami projekten és mindig a legjobbat hoztuk ki magunkból minden rendezvényen. Azért, jó visszanézni, hogy ezt MI mind megtettük !!!

Kiléptél már a klubból? Ha igen miért?

Igen! Léptem már ki, nem is egyszer, de az okait nem kívánom megosztani.

Mikor léptél vissza? Miért?

Nyilván visszaléptem, legutóbb 2008 végén, ha jól emlékszem. Rendbejöttek a dolgaim és egy luminás rendezvényen megbeszéltem a vezetőkkel a problémáimat és a társaság miatt visszaléptem.

Mennyire tiszteled a vezetőket? Mit gondolsz róluk?

Tisztelem őket amennyire kell! Se jobban, se kevésbé. Nem feltétlen vezetők a számomra, hanem jó barátok. Ha viszont arra kerül a sor, akkor nyilván elfogadja mindenki a vezetők döntéseit, tanácsait, illetve utasításait és így, mindenki tudja, hogy kinek mi a dolga.

Milyennek találod a csoport fejlődését? Milyen szakaszai voltak a klubnak? Mit értünk el?

A csoport fejlődése kimondottan jó volt, de egy sinus függvénnyel írhatnám le annyi mélypontunk volt. Valahogy, azért mi mindig kijöttünk belőle. Most pedig várunk az újabb nagy alkalomra a steampunk western kamarára, ami remélhetőleg egy kis fellendülést hoz felénk. Rengeteg szakaszra lehetne osztani a klub eddigi életét, voltak, akik kiléptek majd visszajöttek, olyan is volt aki nem jött vissza. Amit elértünk az nem kevesebb, mint rengeteg ember barátsága szerte az országból, na meg van GÓLEMÜNK! :D :D

CSAK JÁTÉK – JÁTÉK ÉS SZERVEZÉS – FŐKÉNT SZERVEZÉS
Melyiket választod a háromból és miért?



Játék és Szervezés! Mindkettő kell! Hogy ne kavarodj el a munkában pihenned is kell, hogy dolgozhass tovább!

Mennyire fontos ez a közösség az életedben? Mit adott? Mit vett el?

Nagyon fontos számomra ez a közösség! Nekem itt vannak a barátaim és itt tudom magam felhőtlenül jó érezni, akár munkáról van szó, akár játékról, akár csak bemegyünk, mert nincs dolgunk. Venni nem vett el soha, csak adott számomra!

Hová helyeznéd el magad közösségünkben?

Nem tudok szavak találni ide… A többiektől nem vagyok jobb. Egyik korombeli tagtól sem, de talán egy jó kőművesnek mondanám magam, aki segít építeni a klub falait hogy azok erősen álljanak.


Mit gondolsz a rendezvényeinkről? (Asztali Torna – Lumina LARP – Történelmi Emléknap – Bulik…)  

Szerintem nem sok olyan rendezvény van, ami ne lett volna jó, talán nem mindig jöttek el annyian ahány főt vártunk.

Melyik, volt a legemlékezetesebb, vagy legmeghatározóbb élményed a közösségben, vagy a rendezvényeken?

Számomra az év végi buli illetve az asztali tornák adták eddig a legjobb élményeket.

Sokat jársz a klubterembe? Hogy érzed ott magad? Milyen a légkör?

Igen! Ha időm adja, akkor a klubterem falain belül vagyok. Mindig jó a légköre, mert az ember barátokkal van. Sokat hülyéskedünk és sokat játszunk.  

Mire lennél képes a csapat összetartásáért?

Próbálkozunk, hogy mindig összetartó legyen a csapat, de sajnos van bomlasztó erő ebben a klubban is… Persze nem nagymértékű. Sok mindenre képes vagyok a csapatért, ha látom, hogy van értelme a dolgoknak.

Meddig szeretnél a klubtag maradni?

Amíg van klub, addig a klub tagjának akarom tudni magam!

Milyen jövőképet képzelsz el a LC számára?

A jövőképem az hogy jobban helyt adunk új más dolgoknak is , mint pl.: a steampunk… és még sok más. Szeretném, ha újra nagy eredményeket érne el a klub, mert hét év alapjára már lehet építeni!

Kimaradt még valami? Írd ide, vagy összegezd a gondolataidat!

-------


Köszönöm a válaszaidat!

AcC és Lakatos Zoltán

LUMINA 7 - SIKER LETT A LUMINA CORNU 3+1 KALANDPRÓBA

A magyar élő,- és asztali szerepjátékos közösség egyik legnagyobb gondja a megfelelő utánpótlás hiánya. Valljuk meg, hogy a hazai szerepjáték kultúra ~20 éve alatt nem sikerült „igazán mélyre hatoló” gyökereket eresztenie hazánkban. Legalábbis nem olyat, amilyenre a legtöbben vágyunk! Talán másképpen és korábban kell kezdeni a gyerekek ráhangolását a szerepjátékra. A Lumina Cornu Klub is tett egy lépést afelé, hogy lassan fogyatkozó közösségünknek jövője is legyen.

A galériában találhatóak az első, kisebb lurkóknak (~6-13 éves gyerekeknek) szervezett kalandpróbánk képei! Több száz gyerek vett részt a 4 órás próbatételen, melynek csúcspontjai a KŐGÓLEM elleni küzdelmek voltak! A próbák alatt minden lurkó megmérettette erejét, ügyességét, gyorsaságát, kitanulta a vívást és még elméjét is pallérozhatta.

Vívásoktatás a harcosképzőben

A harcosképzőben Aspin, atyai szeretettel és igazi parancsnoki szigorral tanította a gyerekeket a vívás tudományára, míg Aranor igazságosan próbálta a jelentkezők seregét megosztani, öltöztetni az arénában. A bölcs, a rá jellemző visszafogott kedvességgel állta a sarat az elmepróba sátra előtt akkor is, mikor tucatnyian várták a titkos tudását. A zsivány, igazi hangyaszorgalommal és alázattal segítette az ügyességi próbán a lurkókat. Dacolt a tűző nappal és a véget nem érő gyermeksorokkal. A kovács sem tétlenkedett. Kedélyesen juttatta gyors sikerhez a lurkókat. A varázstárgyak piacán csak úgy folyt a kereskedelem. Anita a jó boszorkány, nem csak szépségével, de kedvességével is elvarázsolta a jelentkezőket. Az ezüst, az arany úgy cserélt gazdát, hogy alig bírta a szem is követni. Bűvös medálok százait adtuk el, hogy segítse a felkészült kis harcosokat a gólem ellen. 

Nagy a forgalom a varázstárgyak piacán!

No igen! A GÓLEM. Piter a GÓLEM egyik atyja, bizony a nap hőse volt! Nagy lelkesedéssel vette magára eddig legjobban megformált szerepét. Alkalmanként 30-40 gyerekkel is megküzdött, az arénában, s rendre, tisztességgel viselte a vereséget. Az információ nagy kincs, ebből is sokat osztottunk, hála Nagy László tagunknak és az egyre növekvő érdeklődésnek. 

Mi lett az eredmény? sok tágra nyíló, csodálkozó szempár, rengeteg mosoly számtalan gyermeki győzelem, tengernyi élmény, elégedett szülők. Akadt azért biztató és elismerő szó is, ami arra bizonyíték, hogy jó utat választottunk a szerepjáték népszerűsítésére! Köszönjük a családoknak a részvételt és a biztatást! Ha mód és igény van rá, akkor folytatjuk a harcos játszóházak szerevezését! Legyen szerencsénk mihamarabb!

AcC

elnök,LCK