2011. október 24., hétfő

6 ÉV – 12 CIKK: Hat év a klubban - Aranor tollából

Én vagyok!






HORVÁTH MIHÁLY
alapító tag



Emlékszem még mikor 2004 karácsony és szilveszter között Gábor barátom felvetette nekünk, Félixnek és nekem, mi lenne, ha szerepjátékos klubot hoznánk létre. Akkor még nem tudtam, hogy hogyan kell hozzáfogni, de már a szavak is lázba hoztak: „szerepjátékos klub”. Hajtott a gondolat egy klub melyben fiatalok és „öregek” M.A.G.U.S.-t vagy más játékot próbálhatnak ki. 


TRIUMVIRÁTUS (2005)
És lőn! 2005. Január 31-én megszületett a LUMINA CORNU IFJÚSÁGI SZEREPJÁTÉK, ÉS TÖRTÉNELMI KLUB. 


Dobjad Lacó, dobjad...! (2005)
Fiatalokat toboroztunk magunk köré kiknek megmutattuk a M.A.G.U.S.-t és a szerepjáték világát. Igazán jó érzés volt átadni azt a kis tudást, amit én már magaménak tudhattam és a gyerekek arcán a játék örömét látni. Látva a tagok lelkesedését számomra eddig ismeretlen energiák adtak erőt ahhoz, hogy a mindennapi munka után órákig tudtam mesélni, szórakoztatni a klub tagjait. 
Nekünk is voltak szomorú pillanataink. Tagokat hagytunk hátra és más erőkel is meg kellett küzdenünk a klub jó híréért és fennmaradásáért. De valahogy mindig erősebbnek bizonyultunk és összetartottuk kicsiny csapatunkat. Sőt úgy gondoltuk, ennél mi többet is tudunk, így más utakon is ki próbáltuk magunkat. 


Kalapács már van. Mi kell még? (2006)




Belelovaltuk magunkat a szervezésbe élő szerepjátékokat, asztali versenyeket szerveztünk melyek tapasztalatot, új tagokat, barátokat és szövetségeseket hoztak. Ismereteinket gyarapítottuk azzal, hogy meg ismertünk számos szerepjátékkal foglalkozó csapatot ellátogatva rendezvényeikre újabb tapasztalatokat szerezve. 


 A tapasztalat új gondolatokat-ötleteket hozott melyeket, ha lehetett sorra, valóra is váltottunk. Mind e közben egy olyan csapat alakult melyről a szerepjáték nagyjai is elismeréssel szóltak, elnyerve ezzel mások és egymás megbecsülését. 

Dalszim al Oman Dzseal (2008)
 A LUMINA CORNU KLUB az elmúlt hat év alatt a részünké a résszemmé vált. Egy olyan hely ahová mindig szívesen megyek és mindig barátok fogadnak. Azok az említett „toborzott gyerek” a szemünk láttára nőttek fel. Őket saját tudásunkkal gyarapítottunk és úgy gondolom, egy kicsit neveltük is őket. Ez olyan légkör, amely ad egy pluszt a mindennapokhoz és egy olyan érzést, melyet mára már nem adnék semmiért.

 Kívánom minden hasonló szervezetnek, hogy hasonló légkör és érzés alakuljon csapatában! Mi pedig tekintsünk úgy a szerepjátékra, mint általunk teremtett hagyomány, melyet őrizni és gyarapítani kell! 

A 6. születésnapon együtt ünnepeltünk! (2011)
Horváth Mihály - (Aranor con Larion) – alapító tag

2011. október 10., hétfő

KRITIKA - Holtjáték a határban...

Meglepő módon az oda-út nem tartogatott különösebb meglepetéseket (nem tévedtünk el). A helyszín nehezen megközelíthető autóval amilyen  katasztrófa úton mentünk le csak imádkozni tudtunk,hogy felfele majd feljutunk. Parkolni az élőholt tábornál tudtunk ugyanis az élők táborát autóval megközelíteni lehetetlen! Egy 20 perces éjszakai gyaloglás és pár elcsúszás után elérkeztünk az élők táborához. Megkerestük Iffar-t (a főszervezőt), aki több információval gazdagított bennünket. 

Dobról-dombra bandukoltunk kalandot keresve.
Alkoholt fogyasztani NEM lehet habár több játékost láttunk illuminált állapotban, köztük szervezői is. Tűzrakásra nem volt lehetőség, ennek ellenére egy tűz talán egész éjszaka égett az élőholt táborban. Csak reggel volt lehetőségünk beregisztrálni közben Iffar megengedte, hogy elvegyüljünk az élőholtak közt és élve a lehetőséggel részt is vettünk egy kisebb csatában az éjjel, ami egy félreértés miatt vitába torkollott. (Van aki, nem tud veszíteni, s van aki ráhagyja…) Ezt követően megszűnt a live erre az éjszakára.  A szombati nap iszonyat hőség volt, ami kicsit hazavágta a harci kedvet. 

Észrevétlenül figyeltünk.

Világosban elég sok észrevételre tettünk szert:
- kézmosási/arcmosási lehetőség nincs
- hamutartókat nem találtunk
- a terep 90%-a nem alkalmas harci tevékenység folytatására a kövek és lyukak miatt
- néhány ember durva harcmodort folytatott
- fegyvermustra hiánya ( nem biztonságos és irreális méretű fegyverek)
- IN/OUT keveredés ( teljesen egybefolyt az in beszélgetés az out beszélgetéssel )
- turisták járkáltak át az IN területen
 szabályáthágási problémák  (  pl.: újraéledéssel kapcsolatban )




Pozitívumok: A játék hangulata jó volt, különösen a lovasok berohamozása az élőholt táborba. A környezet (várrom,táj és egyebek ) felemelte a hangulatot és könnyebben beleképzelhette a játékos magát a világba. Jelmezek és felszerelések, arcfestések mind az élőholtak mind az emberek részéről jól sikerültek.

A nagy meleg miatt, sok gond volt a ruhánk hitelességével.


Önkritika: A Legszánalmasabb jelmeznek járó díjat mi hoztuk el! Nyasu: kockás fürdőnadrág + piros kínai sport felső megtoldva egy általvetővel. Van mit javítanunk a külsőnkön!




Összességében: Érdemes volt egyszer kipróbálni a játékot, amihez egy kicsit több reményt fűztünk, a hátér munka kiváló minősége alapján!


Nagy László, tag, LCK