Február 3-án, hétfőn ellátogattunk az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karára, a Szerepjáték és Kultúra szeminárium meghívásából. Előadásunkban a szerepjáték céljáról meséltünk a klubvezetők gyermekkori barátságától, a 15 évvel ezelőtti alapításon, majd a Lumina Cornu másfél évtizedes tevékenységén keresztül, a mai szervezői gondolkodásunkig.
„A luminások életében a szerepjáték, részben a társadalmi szerepvállalás önkifejezése.” – Agnus
Hogy mindjárt a végén kezdjük a Lumina Cornu 15 éves fennállásának ez az egyik eszenciája. Érdekes evolúciót járt be az életünkben a játék. A játék, melynek iskolai felhasználásáról, az élménypedagógiáról és közösségi szerepéről már több oktatási konferencián tartottunk előadást pedagógusoknak. Most azt vettük górcső alá, hogy a két főszervező Erdei Gábor és Radics Félix életében milyen szerepet töltött be a játék a gyermekkortól egészen a felnőtt korig.
1990-től, találkozásunk első éveiben csak a felhőtlen szórakozást és a barátságunk megerősödését szolgálta a közös játék, ahogy annak lenni kell. Ugyan nem tudtuk, de mi akkor is rengeteget szerepjátékoztunk, ha nem is a mai klasszikus értelemben kockát dobálva egy asztalnál, vagy díszletek között, jelmezben. Egy kitalált világban, kitalált szereplőket személyesítettünk meg, akik a korosztályunkhoz igazodva a kalandfilmek, a western, majd a modern világ kihívásaival néztek szembe. Közben pedig, mint minden jóféle játékban megismertük a szerepkörök alap konfliktusait, aspektusait, motivációit. Nyilván 9-10 évesen, mit sem tudtunk erről, csak csináltuk! Játszottunk.
1998-ban jelent meg az életünkben az első igazán nagy hazai sikerrel futó szerepjáték a MAGUS, avagy a kalandorok krónikái. Ekkorra már egy intenzívebb élményt kaptunk az előre kidolgozott fantasy világtól, mely hibáitól függetlenül, sikeresen nyitotta sokkal nagyobbra az elménket. Hangsúlyozni kell, hogy a mai napig nagy szerencsének tartjuk, hogy nem volt még tizenéves korunkban számítógépünk! Miért? Mert az készen kínálta az élményt és nem várta el a felkészülést, az olvasást, a társaságot, vagy a képzeletünk szárnyalását. A szerepjáték viszont igen. Olvasni, tervezni, beszélni, gondolkodni és még számos dolgot kellett együtt közösségben csinálni, hogy jól működjön. Mindezt tudatosan. Egyre különbözőbb jellemek, egyre eltérőbb problémahalmazait kipróbálva. Ezekből gyorsan szembesülni lehetett a nagy társadalmi polémiákkal és az saját megoldásainkkal. Emellett pedig olyan izgalmakat ígért 1-1 általunk kitalált kaland, hogy alig akartuk abbahagyni. Rengeteg élményt szereztünk ezekben az években, pláne, amikor mindebből közösséget formáltunk a Lumina Cornu Klub 2005-ös megalapításával.
