2017. december 31., vasárnap

KÖSZÖNET NEKTEK AZ IDEI (2017) KÖZÖS ÉLMÉNYEKÉRT!


Sokszor el szoktam mondani, hogy alapvetően nem nekem, vagy másnak teszel (akár te, aki olvasod) szívességet, ha ellátogatsz egy szerepjáték rendezvényre, hanem magadnak. Mert mondjuk ez a hobbid, vagy ezen keresztül is szerezni fogsz felejthetetlen élményeket önmagadnak. Deeeeee… Mégis akad olyan eset, amikor köszönetet kell mondani egy közösségnek. Ez itt most az. Azért kell megköszönnöm nektek a LUMINA LARP 2017-es játékát, mert megerősítettétek bennem a reményt, hogy igen is van olyan ember, aki lát ebben „potenciált”. Ez a szó több mint fél éve üldöz. Többször kaptam meg az arcomba, hogy a Lumina Cornu projectjei kifakultak és már nincs bennük „potenciál”… Asszem, hogy 2017-ben eddig mindent megtettük, hogy ez ne így legyen. Tavasszal a kalandozok.hu és a lumina közös versenyével, az idei fergeteges 3+1 Kalandpróbával és a LUMINA LARP idei játékával, vagy az őszi MAGUS versennyel. Végül, nagyon eredményesen lett vége az évnek!

Idén sikerült megértenem, hogy tényleg működik az idei larpunk alapmondata. „Csak a változás örök!” Azzal, ha egy klub létszámot, tagot, erőforrást veszít nem törvényszerű, hogy inspirációt is fog veszíteni. Van az a közhely, hogy: „Ha bezárul egy ajtó, akkor kinyílik egy másik, vagy másik kettő”… és basszus tényleg! Megmutattátok, hogy így van! Elsősorban ezért jár nektek a nagy-nagy köszönet! Szinte minden tábori este belehallgattam az atmoszférába, minden versenyen átéltem a eredményhirdetések hangulatát, és minden 3+1 kalandpróbán láttam a boldog gyermekarcokat. Ez az újra és újra felszabaduló vidámság, izgalmas és igazi élményeket árasztott, ami óriási energia! Ettől töltődik egy szervező! Ez az, ami muníció ad a következő hónapokra, amíg tervezzük a következő találkozót, szervezzük a tábort, vagy új kihívásokkal nézünk szembe.

KÖSZÖNÖM! (csupa nagybetűvel)

Most bizony próbát teszek és „mindenkinek” (aki eszembe jut) megköszönöm a közös élményért vállalt tetteit. Nagy a rizikó, hogy ki felejtek valakit, de nézzétek el nekem! Biztos, hogy nem szánt szándékkal alakítom úgy, csak végeláthatatlan a segítők, vagy közösségépítők száma, akik hozzátettek az idei évünkhöz.


Radics Félix / Aspin – Barátom! Testvérem! Köszönöm, hogy akkor is hittél a bennünk, amikor senki nem állt mellém! Köszönöm, hogy akkor is ott vagy, amikor már nincs erőd, amikor ennél sokkal súlyosabb gondok nyomnak, amikor csak a munkát látjuk, de az eredményt még sehol. Nélküled nem menne! Remélem, tudják a résztvevők, hogy abból a maroknyiból, TE vagy az egyik legfontosabb, legtiszteletreméltóbb ember a magyar fantasy larp életben tartásában, fejlesztésében, jövőjében! Ha nem hát jobb, ha ezt elhiszik! Mert minden kiejtett szavad, terved biztosan testet ölt! Inspirálsz, tanítasz és ha kell alázattal parancsot teljesítesz! Példa vagy a szememben! Köszönöm!

Kornya Zsolti – Mester! Nincs elég karakter, hogy megköszönjük neked az eddigi életművedet! Őszintén köszönöm a remek beszélgetéseket, a kiváló közös munkát, pláne, hogy egyenrangú partnerként kezelsz minket! Remélem, hogy sok közös együttműködésben lehet még részünk! Rajtunk nem múlik! ;)

Jáger Péter – Van, aki nélkül a hétköznapok nem működnének. Azok az emberek, akik kevesebbet állnak a rivaldafényben, de a munkájuk és hozzáállásuk alapvető… ilyen lettél te is Peti! Ezt az évet nem húztuk volna ki nélküled, így ebben a formában. Ha valaki megérdemli a köszönetet, akkor TE, azért az összetartó magatartásért biztosan!   

Pál Péter / Piter – Tudod Peti, ha valamikor, akkor ebben az évben látszott, mennyire elhivatott vagy a csapat és a célok felé! Család, mellett is többet segítesz, mint a legtöbb tagunk! Ez nem semmi! Köszönöm ezt és a lojalitást, mely nem a szavakban, hanem a tetteidben látszik!

Pál Péterné Anett – Olyan reménysugara lettél a csapatnak, aki nem csak új színt és vidámságot hozott közénk, hanem olyan lendületet, ami végképp elképesztő volt számomra. Mindez pedig igazolta, hogy nem kell gyermekkortól imádva szeretni a játékot, mert felnőtt fejjel is épp úgy rá lehet találni, mint, ahogyan tetted te is. Nagy köszönet azért az alázatért, amit egész esztendőben tapasztaltam.   

Szilágyi Zsolt / Memnon + Judit + Sed és a ludus ifjai – Ti vagytok a kinyíló ajtó. Ti vagytok a titkos erőforrás. Ti vagytok a mindig támogató barátok, akik igazi alázattal és elképesztően inspiráló hozzáállással húzzátok, az igát! Nagyon köszönöm az egész éves munkát! Munkát? Dehogy inkább az egész éves közös élményt veletek! Alig várom, hogy folytassuk!   

Fuferenda Judit – Sokszor elmondott teóriám igazán inspiráló példája vagy. Hiszem, hogy a jó szerepjáték nem a színészi kvalitásoktól, hanem sokkal inkább a hozzáállástól függ. A közösségi élményhez nem 1 ember zseniális színháza, hanem sok játékos alapos és másokat is kiszolgáló hozzáállása kell. Ilyen vagy nekem. A mindig alapos, mindig meglepő, mindig megbízható erő, aki idén különösen nagyot villantott 1-2 szerepében. A közönség pedig legyen az gyerek, vagy felnőtt láttam, hogy milyen hálás volt érte. Érted!     

Sonir – Nekem nehéz elnyerni a tiszteletemet, de van rá több mód. Te olyan úton érted ezt el, amire nem volt még példa… :D Nem is te lennél! De ettől még így van! Köszönöm, hogy nem csak értünk, de a hazai larpokért, a játékosokért, az ez egyre jobb élményért támogatsz bennünket a munkáddal! Olyan badass vagy, akit sokan rosszul ítélnek meg (mondjuk teszel is róla), de én tudom, hogy te egy sokkal többet teszel másokért, mások érdekében (még, ha nem is sejtik), mint a legtöbb „díszlarper”. Már ha van ilyen. Köszönet érte!  

Szabó Zoltán / Mamusz – Amikor a barátságra gondolok, akkor egyre többször jutsz az eszembe. Te is példa vagy számomra, hogy milyen különleges kapcsolatok alakulnak ki csak azért, mert néhányszor összefújt bennünket a szél az elmúlt 10 évben a közös hobbinak köszönhetően. Ha van olyan barátság, amit ennek köszönhetek, akkor ez biztosan az. Rád mindig lehet számítani! Hihetetlen, hogy szinte mindig az az első szavad, hogy: „Miben tudok segíteni?” Idén is nagy támasz és remek külső segítő voltál! Sok-sok kalapemeléssel tartozom Barátom!   

Kovács Dani „Csé” – Köszönöm, hogy dettó azt képviseled, amiben mi is hiszünk. Kevés pofázás és sok munka! Munka ami eredményre vezet, mert ha senki nem teszi meg, mi akkor is meg fogjuk! Jó pofikkal dolgozni, jó egyfelé húzni a szekeret, jó valami közösben hinni!  

Luminások! Mit is mondjak? Tudjátok! El is mondtam az évzárón. Köszönet mindenkinek a megfeszített munkáért! Na jó! Csak úgy példa jelleggel: Nándinak a szó nélküli munkáért, Karesznek a parókás és „más” vidám pillanatokért és a visszatérésedért, Ákosnak az agyalós háttérmunkáért, Csokinak a 0-24 epic kamerázásokért, Lacónak a kisegítésért a civil munka frontján, Bodagnak az elképesztő táborvezetésért, amit tudom, hogy többet az életben nem vállal, de remélem, betanít valakinek, vagy meggondolja magát. Gerinek az őszinte beszélgetésekért és a torkából kiáramló dallamokért, Csiónak a versenyes mesélésekért, Carlosnak, hogy évek óta csapatunk támogató tagja és együtt tervezgetjük a tanya fejlesztését, és persze Nyasunak, aki nem bír instant 10 történetet előhozni az elmúlt 13 évből, amin gyengén lehet röhögni! :D

KÖSZÖNÖM!

Persze vannak olyanok is, akik másképp, kívülről részesei a sikereinknek, élményeinknek, de a munkájukkal épp úgy hozzájárulnak, mint mi a miénkkel. Perlaki Csabinak nagy köszönet, hogy új dolgokat fedez fel a csapatunkkal és bele mer vágni az ismeretlenbe. Jászfényszaru városának, hogy lehetővé teszi a létezésünket, a Műv.Ház szívünknek kedves kollektívájának, kiemelten Szabó Lacinak és Katinkának a támogatásért, vagy az élményeket megörökítőknek: Glonci Rudolfnak és Kovács Marcinak a két napos tábori fotózásért. Köszönet!

És elértünk oda, ami miatt egész évben dolgoztunk. A közösséghez. Itt nem a klubra, hanem azokra az asztali,- és élő szerepjátékosokra gondolok, akik mint résztvevő közösség, úgy működtek, ahogy megálmodtam! Nagy hitem van abban, hogy csak egy jó közösség képes jó játékot összehozni, amiben már mi is egyre jobban állunk. Lemorzsolódnak a nem ide illők, visszatérnek a tékozlók, hozzánk csapódnak az új és nyitott érdeklődők… Immár jobb úton haladunk, mint korábban!
Egyre több az olyan élményadó ember, aki nem az önző magamutogatásért és az elismerésért cselekszik, hanem a közösen megélt pillanatokért legyen az a tábor előtti építkezés, vagy egy asztali játék komoly előkészítése, vagy csak egy takarítós hajnal, amikor senkinek nincs kedve ott lenni, de mégis akad megcsinálja! Itt a legnehezebb a felsorolás! De csak úgy szemezgetve: Magyar Gerit ki nem hagynám, hiszen azonnal besegít bármibe, ha van rá módja! Egyébként meg olyan oszlopa a MAGUS-nak, amit remélem egyszer méltán el is ismer valaki! Homár és Edit, akik mindent megtesznek, hogy az emberek megértsék a larp többre hivatott. Ott van egy újabb példának a Bertók Atti. Órákkal az asztali verseny előtt ugrott be megmenteni a rendezvényt! Csak mert nekünk szívesen segít! Vagy Lorin. Az igazi hétköznapi hős a szememben, aki fúr, farag, ragaszt, varr, játszik, szórakoztat és olyan elszánt, hogy azt el sem hiszem, pláne, hogy igazi és őszinte barát! De említhetném az összes tábori nagymestert, akik remek csapatokat faragtak a sajátjaikból, vagy olyan élmény játékot mutattak be, hogy az elképesztő. Radics Roli, Tóth Mesi, Simon Zsófi, Pelle Márk, Lada, Magyar Benedek… Köszönöm! És a kis tábori közösségek. Mondom, hogy nehéz abbahagyni… Gépsámán és családja? Istenemre ilyen famíliát szeretnék, ahol az egész család képes együtt játszani. Volt ott egy másik „család” is, akik olyan zseniális stratégiával léteztek, hogy egész gorvik megirigyelhetné, nekik a példás játékot, de ott volt még a kalózok hangulatkeltése, a halász-vadász szekció lojalitása és persze Soma és Miki duójának újabb imádnivaló színfoltja, ami mindig csak emeli a hangulatot.

KÖSZÖNÖM!

Srácok! Köszönöm, hogy köztetek létezhetek, köszönöm, hogy ilyen közösségek részese vagyok! Mert ez számít ebben az életben igazán. Nem a földi javak. Azok jönnek, mennek, megszerezhetők, vagy elveszíthetők. Az számít, hogy kivel osztjuk meg az élményeinket! Én veletek! Ezt köszönöm a legjobban! Abba ne hagyjátok! Még sok ilyen közös évet akarok! BUÉK MINDEN BARÁTUNKNAK!

ui.:
Bár sokan várták, de szilveszteri videó helyett, most ez született. Ennek ellenére nem kizárt, hogy az új esztendőben az sem marad el! ;)

Agnus


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése