Magamat is becsaptam akkor, amikor azt hittem, hogy 2011 év végéig kell befejeznünk a 6 ÉV – 12 CIKK sorozatunkat. Pedig nem. Hiszen 2011 januárjában indult a sorozat, ami azt jelenti, hogy 2012 januárjában kellene befejezni. Másrészt, az utolsó záró cikk lényege mindenképpen valami összefoglalás, valami summázás kell, hogy legyen. Ezért hagytam magamnak néhány napot, mire leülepszik bennem az év vége és az újév kezdete. Jól tettem. Most úgy érzem, hogy sokkal higgadtabban tudok írni arról az évről, ami a Lumina Cornu Klub eddigi legnehezebb éve volt.
„Először agyon hallgatnak, aztán kigúnyolnak, végül megbélyegeznek és harcolnak veled és aztán győzöl.” – Mahatma Ghandi
Ez az idézet kísérte végig az évemet. Klubvezetőként, nekem is szükségem van valamire, amiből időnként erőt merítek. Ez volt az. Hiszen, ha Én, vagy Aspin elveszítjük az „üzemanyagot”, akkor milyen motor fogja tovább hajtani a LCK csapatát? Azt hiszem, hogy minden racionálisan gondolkodó ember tudja, azt, hogy egy választott cél elérése érdekében, csak akkor lehet sikeresen és jól haladni, ha elsőként megtaláljuk a motorokat, akik mindig meggyőződéssel haladnak a cél felé. Azután a legfontosabbak azok az emberek, akik velük együtt követik a már közös üggyé fejlődött célt. A marha nagy szerencsénk, hogy ez nálunk, a döcögős időszakok mellett is működik. Persze kell a havi „hegyi beszéd” és „lelki tréning”, hogy választékosan fejezzem ki a fejmosásokat, de akkor is működik.
Azt hiszem, ennek az összetartó erőnek köszönhetjük, azt, hogy egy nagyon küzdelmes, nehézségekkel és ellenségekkel teli évet sikerült emelt fővel átvészelnünk.
Hogy miért mondom ezt? Lehet, hogy kívülről nem látszik, de annyi csalódottság és támadás nem ért bennünket 6 év alatt, mint idén. Szemet szúrunk, még olyanoknak is, akiknek csak az a baja, hogy létezünk. Bizony úgy tűnik, hogy már ez is baj. Olyan világot élünk, ahol az önállóság nem erény. Inkább be kell állni a sorba és bólogatva kell azt csinálni, amit mondanak. Mert abból nem lehet baj…
No, de hagyjuk a keserű szájízt! Inkább lássuk a tényeket. Ha végig nézem a 2011-es évet, azt kell mondanom, hogy minden negatívum ellenére megint sok mindent letettünk az asztalra.
Az év első hónapjai azzal teltek, hogy kialakítottuk az új klubos kommunikáció csatornákat. Jó ideje hallgattuk már, hogy valamit kell kezdeni a klub honlapjaival és tájékoztatásával. Ezt sikerült egy új modern formában megvalósítani. A luminacornu.com egy olyan informatív elosztó oldal lett, mely gyors aktuális képet mutat a luminások életéről. Közben elindítottuk a blogunkat, ahová a klubtagok is írtak különböző témákban. A közösségi csatornák közül a picasan több 10 ezer képünk van, míg a youtube videó megosztón minden fontosabb eseményünkről találhatnak az érdeklődők videó beszámolókat. A hivatalos facebook oldalunk és csoportunk elkészítése, pedig újabb szintre emelte a tájékoztatást. Azért megtartottuk a GPortálos oldalakat is, hiszen 5 évnyi archívumot, az ember nem dob a sutba csak úgy. Mostantól mindenki úgy tájékozódik rólunk, ahogy akar.
Alig fejeztem be a honlapos munkát, mindjárt még a tavaszi lendületben a IV. Lumina Történelmi Emléknap előkészületeiben találtuk magunkat. Áprilisban Dr. Ócsai Antal különleges előadását hallhattuk Görgey Artúr életéről. Az első nagy csalódás ekkor ért. Hiába hirdettük a rendezvényt, hiába kértük, hiába hívtunk, meg iskolásokat, tanárokat, képviselőket, csoportokat… Maroknyi ember lehetett csak részese a különleges produkciónak. Kicsit mindenki helyett szégyelltem magam…
Májusban jött a második pofon. Az asztali versenyünkre a meghirdetett jelentkezési határidőig nem érkezett csak 1,5 csapat jelentkezése. Akkor adtuk ki Aspinnal azt a nyílt levelet, melyben lefújtuk a versenyt. A csalódottságomat tetézte, hogy a levél megjelenését követő 2 hétben 12 csapat jelezte részvételét. Szerintem ez elképesztő tiszteletlenség, akkor, amikor Mi pont azért szervezünk, hogy lehetőséget biztosítsunk a játékosoknak.
Kicsit kellemetlen volt az, is, hogy a településünkön meghirdettük a TESZEDD Országos Kampány szemétszedését, amihez 2 iskolás lány és néhány önkormányzati szakember csatlakozott összesen. Az Önkéntesség Évében több emberi segítségre, támogatásra számítottunk. Sajnos a mi szavunkra, valahogy nem akar senki figyelni, pedig nagy erőfeszítés kell, hogy ne vegyenek rólunk tudomást… Biztos rossz lehet felismerni, hogy mi magunktól szeretnénk tenni valamit, nem pedig felsőbb parancsra. Továbbá nem a buli szervezés a legfontosabb ifjúság összekovácsoló „ötletünk”.
Kicsit kihúzott a csávából minket az az időszak, amikor az egyik álmom megvalósításán dolgoztunk. Az országban elsőként szerettem volna, ha a csapatunk elkészít egy komolyabban kidolgozott L.A.R.P. szörnyet. Több hetes tárgyalás, beszerzés, tervezés után Perlaki Csabi barátunk segítségével kezdtünk dolgozni a KŐ GÓLEMEN. Nagyon vidáman telt az építés, mert az ötletek közben sokat baromkodtunk. Mindenki élvezettel csinálta a dolgát, mert tudtuk, hogy ebből csak jó lehet. Az is lett! Köszönöm mindenkinek, aki támogatott minket a megvalósításban. Azóta a korábban szkeptikus tagjaink is megszerették a lassan Marika (Píter Golfja) mellett, kabalánkká avanzsálódó gólemet. Megérte megcsinálni, még akkor is, ha a gatyánk is ráment.
Ide kötöm a következő pofont, ami szintén majdnem földre vitt. Mikor elkészültünk több helyen is publikáltunk róla képeket és videót. Sajnos elfelejtettem, hogy Magyarországon élünk… így a kitörő siker helyett, a néhány kedves támogató, és egyre több „fikázó” jelent meg a színen, akik nem a munka és az ötlet értékét vették észre, hanem azt, hogy ha ez játékba kerül, akkor veszélybe kerül az Ő győzelmük! Később talán megértették az ellenzők, hogy a gólem emelheti a játékélményt, ha jó használjuk ki.
Persze azt a „jó betalált gyomrost” sem hallgathatom el, mely teljesen csődbe vitte a táborunk költségvetését. A nullszaldót csak a Művelődési Ház támogatásával sikerült kihozni. Magyarán nélkülük tönkrementünk volna anyagilag, vagy lefújjuk a LUMINA LIVE 2011-es játékát! Sajnos a korábban ingyenes területért a jövőben napi 10 ezer forintot kell fizetnünk. Az ott töltött 10 nap, így kerek 100 ezer forintba került. No comment! Emiatt le kellett mondanunk az érdekességekről, mint Boszihölgy sütijei, vagy a táncház. Ehhez már csak hab a tortán az évszázad kánikulája, mely teljesen odavágott a tábori játékkedvnek. Sokan hagytak minket cserben, azokban a „játékos” napokban…
Azt azért nem hagynám ki, hogy ismét sikerült egy olyan visszaemlékező-előkészítő filmet megvalósítani a 2010-es forgatásoknak hála, amire méltán lehetünk büszkék!
Az uborkaszezon jókor jött a csalódott csapatnak. Mivel a 2011-es évet a JÁTÉK ÉVÉNEK neveztük el, így ezen a fronton is telesíteni kellett. Végre egy hely, ahol azt írhatom, hogy sikerült. Ilyen sokat nem használta a klubtermet csaptunk, mint ekkor az előző évekhez képest. Sok csapat, sok kalandot játszott le az asztaloknál, előfordult néhány komolyabb lan party is, a Munchkines kártyás őszről nem is beszélve. Azt nagyon szerettem volna, ha végre a tagok visszatalálnak a szervezői mókuskerékből a karakterlapok és a sors kockák mellé. Még egyszer leírom, mert jó esik: SIKERÜLT!
Ősszel, valami újat, valami mást is szerettünk volna kipróbálni. Ezért, a már korábban óvatosan kóstolgatott kamara larp irányba mozdultunk el. Szerintem jól tettük, mert közben kipattant a Lumina Kamara Fesztivál gondolata. Megcsináltuk! Kiállítás, előadás, larp, asztali verseny. Mind egy helyen. Nem mondhatom, hogy zajos siker, de azért, aki ott volt már csak a társaságért is jól érezte magát. Fromann Richárd előadása pedig nagyon fontos pillanata volt a mini fesztiválnak.
Elfáradtunk…? Vagy belefáradtunk a végére? Még nem döntöttem el most sem. Sajnos szerintem ez a hangulat sütötte rá a bélyegét a szilveszteri bulira is, mely most valahogy nem a felszabadult szórakozásról, hanem fárad, sértett, vagy kissé unott emberek szenvedéséről szólt.
Kemény év volt! Remélem, hogy ettől csak erősebbek lettünk! Azt kívánom magunknak, így 6 év és 12 cikk után, hogy 2012 hozza meg nekünk a 2009-es sikereket, legalább annyi játékot, mint 2011-ben és erőt a további összetartáshoz. Emlékeztek még az írásom elején bemásolt idézetre? Itt az ideje, hogy a végéből is kapjunk! BÚÉK!
Agnus con Cidian
