2017. június 25., vasárnap

A III. FARKASODÚ TALÁLKOZÓN JÁRT A LUMINA CORNU

Üdvözlök mindenkit! E hónap tízedik napján, a Lumina Cornu Klub tiszteletét tette a III. Farkasodú találkozón! Elmondhatnám, hány csapat jött össze, milyen eredmények születtek, milyen nagyszerű volt a szervezés, de azt hiszem mindezt nálam jobban monda el Magyar Gergely kalandmester társam! 



Én inkább másról beszélek. Először is szeretném kiemelni, hogy remekül éreztem magam, ami nagyban köszönhető csapatomnak a Vérben Járóknak.  Örömmel fogadom és vállalom a jövőben is a Farkasodú fölkéréseit!
A II. találkozón sajnos nem tudtam ott lenni ezért is - és mert szívesen mesélek- vállaltam el a III.-ra a fölkérést.  A Luminából ismét csatlakozott Ocskó – Sós Csaba, mint kalandmester és Pál Péter a Koczka Nándi, Pálné Anett alkotta kis csapatával! Mind fölkészültünk a kalandból, fölvettük a kapcsolatot a leendő csapatainkkal. Ám, mint mindig, most is közbeszóltak az istenek! Két nappal a találkozó előtt az egyik KM sajnálattal lemondta a részvételt! Mondanom sem kell, ez egy szervezői rémálom! Na de a Farkasodús srácok nem hazudtolták meg a nevüket! Farkashoz méltó problémamegoldó képességről tettek bizonyságot!


Nagy Zsolt megkeresett, tudunk-e segíteni. Megmondom őszintén hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Leginkább nem akartam rögtön nemet mondani. „ Megkérdezem a Csapatot!”
A Csapat most sem hagyott cserben! Pál Peti bevállalta és remekül helyt állt!
Miért is mondtam el mindezt? Mert úgy gondolom, ennek természetesnek kellene, hogy legyen! Segíteni egymást csapaton belül és csapatok között egyaránt, ebben az egyre csak szűkülő kis közösségben!



Szóval a játék és a verseny remek volt a szomszédvári találkozón. Azt kívánom, legyen még sok élményt adó Farkasodú találkozó és még több sikeres együttműködés!                                                                                                                
Tisztelettel: Radics Félix, klubvezető, Lumina Cornu Klub

2017. június 22., csütörtök

3+1 KALANDPRÓBA – ÚJ LENDÜLET – ÚJ ÉLMÉNY (2017)


Van olyan, amikor egy projekt, kicsit ellaposodik. Olyankor fogyóban a lendület, az ötlet, sőt olykor a mellékvágány is szóba kerül. Nem könnyű időszakok ezek pláne, ha egy olyan dologról van szó, amiben van ráció, amiben hisz az ember (szervező), de nem tudott eléggé inspirálódni, esetleg fogyóban van a segítsége… Ekkor nem sok út vezet kifelé a gondokból, pláne a jó irányba. Leginkább csak az előre! Pont ezt az utat jártam be az elmúlt 1-2 évben a már 5 esztendős 3+1 kalandpróbával.

2012-ben frissítő gondolat volt, hogy a Lumina Cornu kezdjen bele valami számára is újba. Részben új, hiszen a gyerekek, szerepjáték mind a profilunk része, de mégsem abban a szórakoztató, foglalkoztató formában, mint amire a 3+1 kalandpróba ötlete készült.

A cél többes volt. Kiléptetni a klubot és tagokat (szerepjátékos, larper) a komfortzónájukból és fejleszteni magunkat, miközben tapasztalatot tudunk szerezni az improvizációs játékokkal. Cél volt a gyerekekkel már sokkal fiatalabb korosztályban megszerettetni a szerepjátékot, hogy később remélhetőleg jó élményeinek köszönhetően értékes érdeklődővé váljon, mondjuk a LARP-ok irányába, illetve az imént említett játék élmény megszerzése.

Ezt nyilván nem kell magyaráznom, azoknak, akik ezt olvassák, mert bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy a mese, monda, vagy bármilyen élő szóval, tettel eljátszott játék, mennyire másképpen stimulálja a lurkókat, mint a számítógép, vagy mese és otthoni szülői játék hiánya. Persze nem akarok hosszú távú és megalapozatlan következtetést levonni, de abból a pár ezer gyerekből, ami az évek alatt részt vett a kalandpróbáinkon látom, hogy melyik gyermekkel játszanak és melyikkel nem a szülők. Ezt sem magyarázom, hogy erre miért van óriási szükség, hiszen nagy elődök, nagy szakmai mogulok már leírták énelőttem a gyermekkori játék és mese pótolhatatlan hatásait. 

No, de visszatérve! Amikor már egy ideje alkotói válságban van az ember és egyre többször kérdőjelezi meg, valaha nagy lendülettel készült, várt és ünnepelt produkciója létjogosultságát, amikor hátra néz és az egykori seregnyi támogatóból már csak hírmondó akadt, aki sziklaként áll ki az ügyünk mellett, akkor bizony mindenki bokája meginog. Mindenki elkezdi formálgatni az agyában az: „- Ennyi volt, gyerekek!” – mondatot, melyet a finoman érkező, méla bú követ… és a lezárás szomorúsága sem egy könnyű ködfátyol, amit csak egy hintéssel hesseget tovább a szervező…

Egy út mégis akad! Egy. Nem több! Visszatérni a kezdetekhez. Jöhet az önvizsgálat. Én miért is csinálom ezt? Mi hajt? Mi a célom? Ezek a legfontosabb kérdések és erre érkeznek az alapot adó válaszok. Ha ez rendben van, akkor nem is olyan nagy a baj. Ötlet és segítő, majd akad. Legfeljebb, most nem egy grandiózus élménnyel, csak egy kisebbel is beérjük. Akadt bizony! Mind a kettő!


Jászberényben is sikerült meghonosítani, azt a szép szokást, hogy decemberben egy nap a játéké. A III. Játékos Napon ért az az élmény, amikor egy apuka-fia páros szinte csak azért érkezett, hogy a korábbi kalózos próbánkat látva, 2017-ben már nézőből-résztvevővé váljanak. Ez a pillanat emlékeztetett arra az alapvetésemre, hogy már 1 csillogó tekintetű lurkóért megéri az egész! 1 kis srácért, akin látszik, hogy még képes abba a varázslatos világba belépni, amit gyermekkorban viszonylag korán elveszítünk. Innentől nagyjából tiszta volt, hogy csinálni kell! Csinálni tovább!


Mivel az alapokhoz tértünk vissza, így a történet is visszakerült a nagy sztárhoz. A legendás gólemről a kedvenc történeteim egyike, amikor egy beszélni alig tudó baba 1 évig mondogatott a gyereknap után valamit, amit nem tudott a család megfejteni, csak a következő gyereknapon, amikor rámutatott a kicsi, hogy az a „góójeee”! J Vagy a korábban sosem rajzoló kisfiú, akinél olyan gátat törtünk át a látott és átélt gólem harcos élménnyel, hogy aznap minden élményét lerajzolta a szüleinek. Ezekből könnyű erőt meríteni!


Szóval, már 2016-ban is próbálkoztunk egy új gólem koncepcióval, amiben volt is ráció, de a történet menete nem volt, éppen a gördülékeny. Útkeresésünk közben a kalózos történetvezetéshez tértünk vissza. Végig játékban lenni. Nem csak állomásról, állomásra bandukolni, hanem közben is játékban történetben maradni. A cilinderbe rejtett jolly jokerünk idén a kincskeresés volt! Gondoltuk: ki ne akarna kincset keresni egy jó ki történetben, amiben jó és rossz küzd egymás ellen!? Pláne, ha megspékeljük egy lebegő, mindentudó, néma bölcsel, egy beszélő szoborral és a végén egy nagy csatával, meg persze a kinccsel.



Óriási szerencsénkre a Magyar Larper Közösség rejt magában néhány igen lelkes és segítő szándékú embert, aki nem csak holmi hóbortként kezeli az élő szerepjátékot, netán a gyermekszórakoztatást. Barátaink azonnal jöttek a hívó szóra. Így volt szerencsénk 2 napon keresztül játszani Jászfényszarun és Jászberényben. Mindkettő csodás volt! Jó társaság, lelkes gyerekek és sok-sok csodás pillanat! Ez utóbbi a mi épülésünket, inspirációnkat szolgálta! Kaptunk sok támogató, dicsérő szót, pillantást, mosolyt a gyermekektől és a szüleiktől, akik 1-1 ilyen alkalommal láthatják, hogy mit is képvisel a klubunk.


Szóval! Jelentem, akkorát játszottunk idén kétszer is, mint ide Kamcsatka! Amikor a szereplő sem veszi észre az idő múlását, 4-5 óra masszív játék után, akkor az azt jelenti, hogy bizony beszippantotta a mesevilág! Olyannyira, hogy a löket még most is kitart. Már most tervezzük az új projektünket, ami már az iskolákban is elvarázsolhatja a gyerekeket, miközben a történelem 1-1 szeletéből úgy tanítunk meg nekik néhány alapvetést, hogy közben mégis csak játszunk. Élményt szerzünk!


De a kicsik sem maradnak 3+1 kalandpróba nélkül. Vagy a lovagok, vagy a zsiványok, esetleg a kalózok biztosan visszatérnek, hogy megküzdjenek a lurkók segítségével 1-1 mesebeli lénnyel az igaz és jó hősök nevében!

AcC